Nem jó ötlet 34 hetes terhesen éjjel bulizni

PUBLIKÁLÁS: 2015. augusztus 12. 07:00

Jó tanács még korábbi stádiumú kismamáknak: 34 hetesen nem jó ötlet hajnali kettőig bulizni, még ha az egy szem bátyád esküvőjén is vagy (mert ezzel sem tudod ellensúlyozni azt, hogy lekéstétek a boldogító igent - nagyonkösziBKV)! Szerintem 10 éve nem csináltam olyat, mint most vasárnap, mert csak enni és pisilni keltem ki az ágyból. A derekam még elviselhető volt (lehet azért, mert hozzá vagyok szokva, hogy az fáj), de az ágyékom és a combtöveim többször könnyeket csaltak a szemembe. Végül délután egy fél órás békaülés enyhített rajta, de még este is úgy jártam, mint akinek tele a gatyája. Amikor már úgy aludtam el este, hogy kész vége, most hat héten keresztül ez lesz, pedig mennyi dolgom van még – akkor őszinte meglepetésemre hétfő reggel kipihenten, 10 százalékig fájdalommentesen keltem fel. Persze a Kis Drágát kellett pár percig simizni, hogy mozduljon arrébb a teli hólyagomról, mert ha így felállok, akkor szőnyegpucolás lesz, addig Borka „HAMI” felkiáltásokkal hozta az ágyhoz az itthoni pólómat, és vadul puszilgatta a térdem.

Bezzeganya

A szerző cikkei

Természetesen múlt héten nem intéztem semmit. Na, jó, vettem egy pizsifölsőt pár apró bodyval kiegészítve. Meg voltam lent Veresen téglát kaparni és konyhát megtervezni. Meg leginkább igyekeztem túlélni ezt a sivatagi időjárást, és biztatni magam, hogy másnap már biztos jobb lesz. És küldtem ki a pozitív jeleket az Univerzumnak, hogy akkor a 20-i hét után beköltöznénk, na.

Végre beszéltem a veresi védőnővel, és 31-én találkozunk (még 24-e lehetett volna, de aznap megyek ultrahangra és terhesgondozásra is, így nem szerettem volna túlszervezni a napot). Hangra szimpatikus volt, utána is kérdeztem helyi anyukáktól, elvileg nem az a vaskalapos típus, akikről annyi panaszt olvasok/hallok. Már amikor előadtam a történetünket, mondta, hogy pont megjött a kartonunk, így nagyon magyarázkodnom nem kellett.

A neonatológus viszont még nem megoldott. Akihez a bábánktól kaptam elérhetőséget, jelezte, hogy nincs autója, így fel kéne érte jönni Budapestre, majd visszahozni. Ráadásul a 25-i hétvégén nincs itthon, így ha akkor szülnék, biztos nem tud jönni. Abban maradtunk, hogy ha nem találok mást (Borka háziorvosán kívül még egy biztosan otthon szülés-párti gyerekorvosról tudok szintén Budapesten), akkor valahogy megoldjuk a szállítást. Próbálkozom környéki orvost találni – mégiscsak közelebbről kell jönni – úgyhogy most megint ellepem a veresegyházi anyuka-csoportokat a kérdéseimmel. Mire odaköltözünk, már ismerni fognak.

A múltkori bejegyzésnél a mosipelusos ábrándozás annyira magával ragadott, hogy előkotortuk a kis készletünket, így Borka popóján ismét textil van. Nem tudom, hogy mi változott a féléves szünet alatt, de szinte mindegyikből kiázik. Így most fotózok, eladom a nagyját, és próbálok más fazonokat, hátha azzal van a probléma. De az ábrándozásra visszatérve valóban van varázs a mosószódával mosott, bőven kinapoztatott textilpelenkák illatában. Már rendeltem három újszülött külsőt Ketteskének, valószínű ebből a méretből nem is fogok többet beszerezni, mert reményeim szerint úgy fog nőni, mint a nővére – és az első két hétben nem is tervezem a moshatózást (aztán még az is lehet, hogy ebből a két hétből lesz négy, aztán ki is növi használat nélkül).

A Férj az elmúlt egy héten nyolcra járt haza: vagy a szabadságát töltötte az építkezésen, vagy munka után vonatozott még le kicsit munkálkodni, a mesteremberekkel egyeztetni. Én pedig végtelenül felnézek rá, hogy ennyire rákapcsolt a végső hajrában. Szombaton este (amikor az én kezemben nem volt fényképezőgép, az övében pedig kamera) táncoltunk négyesben összebújva, és cinkos mosollyal, szerelmesen néztünk egymásra. Hálás vagyok érte, értünk! Nem sok dologban vagyok, voltam biztos az életben, de most egyértelműen látom, hogy jó irányba haladunk.

Bojszy

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?