Feltételhez kötött a kórházakban a szülői jelenlét

A „Gyerekkel vagyok” című projekt keretében először elemezték a kapott adatokat, hogy teljes képet kapjanak a kórházban születő, illetve ott gyógyuló gyerekek és szüleik helyzetéről. Ezek alapján konkrét javaslatokat fogalmaztak meg annak érdekében, hogy az egyes intézményekben már működő jó gyakorlatok egységesen, országos szinten is megvalósulhassanak. A 64 megkeresett intézmény közül 45-en adtak választ a TASZ kérdéseire.

A TASZ szerint sok esetben a megfelelő hozzáállás kialakítása nem feltétlenül pénzkérdés: sok esetben annak elismerése a szűkös anyagi keretekre való hivatkozás, hogy az intézmény a kapcsolattartáshoz való jogot nem kezeli prioritásként. Igazán pénzbe csak szülő éjjeli bent tartózkodása, esetleg étkeztetése kerül. A gyógyulást a deprimáló környezet hátráltatja, míg a szülő biztonságot adó jelenléte felgyorsíthatja – a legtöbb szülő segíteni, nem akadályozni szeretne, ami sok esetben a dolgozók válláról is levehet terheket. A jó gyakorlatok nem csak a beteg gyerekeknek előnyösek.

Az intézmények természetese eltérnek, más vonatkozik az intenzív osztályra, a szülészetre vagy mondjuk egy belgyógyászati osztályra. A felmérés azonban azt mutatta, hogy egyforma funkciójú osztályok látogatási rendje is jelentősen eltér, és a kapcsolattartást, információáramlást is eltérő módon értelmezték. Volt, ahol az apák kapcsolattartását korlátozták, máshol a napszak határozta meg, lehet-e látogatni, máshol kiskorú nem léphetett be látogatóként. A felmérés 7 „haladó szemléletű”, 23 „fejlesztendő” és 4 „szigorú/korlátozó” gyakorlatú intézményt azonosított a megkeresettek közt.

A szülészeten nehéz néha a legjobb gyakorlatot megtalálni: más jó a hozzátartozónak, és más a szomszéd ágyon más látogatóját pokolba kívánó páciensnek. Abban viszont mindenki egyetértett, hogy anya és újszülött érdeke az első, és a „pihenjen anyuka!” felkiáltással lehetőleg sehol se vegyenek el senkitől babát.

A folyamatos szülői jelenlétet számos esetben kötötték többletfeltételhez, miközben az egészségügyi szabályozás nem szab efféléket. A feltételek főleg az alábbi három csoportba voltak sorolhatóak:

a) csak „indokolt” esetben engedélyezik a folyamatos szülői jelenlétet,

b) a szülői jelenlétet osztályvezetői jóváhagyáshoz kötik,

c) a folyamatos szülői jelenlét csak térítés ellenében lehetséges.

Az utolsó feltétel érthető, ha a szülő szállást vagy étkezést vesz igénybe, a TASZ álláspontja szerint azonban a puszta ott-tartózkodás nem lehet térítésköteles.

A TASZ javaslatai pontokba szedve:

1. Javasoljuk, hogy a Szakállamtitkárság fogalmazzon meg protokollt az egységes és nyitott látogatási rend egységes megvalósítása érdekében.

2. A házirendek kidolgozásáért felelős főigazgatók számára javasoljuk, hogy a látogatást korlátlanul biztosító kórházak gyakorlatára iránymutatásként tekintsenek.

3. Javasoljuk, hogy a szakmai protokollban egységesen határozza meg a Szakállamtitkárság, hogy mik azok a minimumfeltételek, amelyek biztosítják a zavartalan látogatást olyan módon, hogy mind a betegek, mind a látogatók egészséghez való joga érvényesüljön.

4. Javasoljuk, hogy erre vonatkozóan a Szakállamtitkárság dolgozzon ki protokollt olyan módon, hogy az anya választása és az újszülött érdeke legyen a meghatározó, ne a megszokások, illetve a feltételek.

5. A gyermekkorú betegek ellátásával összefüggésben javasoljuk a kórházaknak, hogy amennyiben mindkét szülő szeretne jelen lenni, ne akadályozzák azt.

6. Álláspontunk szerint ezen probléma és jogértelmezési kérdés megoldását szolgálná a jogszabály módosítása. Javasoljuk, hogy a Szakállamtitkárság kezdeményezzen jogszabálymódosítást, hogy a vonatkozó rendelkezés a gyermek mindkét szülője vagy egyéb közeli hozzátartozója számára egyértelműen megengedje a gyermek mellett tartózkodást.

7. Javasoljuk, hogy mivel általános korlátozás semmiképpen nem elfogadható, a kórházak törekedjenek olyan gyakorlat kialakításra, ahol az egészségügyi dolgozók a szülőkkel együtt az adott helyzetet mérlegelve együtt döntenek a mindenki számára legmegfelelőbb megoldásról.

8. Javasoljuk, hogy a Szakállamtitkárság kezdeményezze a jogszabály módosítását olyan módon, hogy egyértelmű legyen: a széken vagy az ágyon történő tartózkodás nem minősül külön szállásnak, így térítés nem kérhető érte. A külön térítés előírása ugyanis ebben az esetben a kapcsolattartás jogának korlátozását jelenti.

9. Javasoljuk továbbá, hogy amennyiben higiénés okból szükséges külön ruházat a kórházban való tartózkodáshoz, annak finanszírozása ne a szülőket terhelje, így költségtérítéshez kötve a jog gyakorlását.

10. Amennyiben ez rövid távon nem lehetséges, javasoljuk továbbá jó gyakorlatként, hogy a kórházakban működő alapítványok tegyék elérhetővé a higiéniás okokból szükséges ruha elérését a kevésbé tehetős családok számára is.

11. Javasoljuk, hogy az Országos Betegjogi és Dokumentációs Központ vizsgálja meg a felmérésünk nyomán a létező gyakorlatokat, s tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a kórházakban a joggyakorlásnak egységes feltételei adottak legyenek, korlátozás pedig csak tényleges orvosi indok (pl. járvány) esetén érintse a kapcsolattartás jogát.

Szülészetekre vonatkozó ajánlások:

12. Javasoljuk, hogy az intézmények alkalmazzanak paravánt vagy függönyt mint megoldást. (sokan jelezték, hogy férfi jelenléte zavarja a szoptatást, ugyanakkor az apának joga van gyermekét meglátogatni)

13. Javasoljuk, hogy az OBDK (Országos Betegjogi és Dokumentációs Központ) fogalmazzon meg ajánlásokat erre vonatkozóan a már működő jó gyakorlatok alapul vételével.

A tapasztalatok azt mutatják, a házirendek az egészségügyi törvény megengedő lehetőségeit sok esetben jelentősen szűkítik, ezért szükség lenne arra, hogy a betegjogok érvényesülését egy hatóság kényszerítse ki - a betegjogi képviselők rendszere szükséges, de nem elégséges feltétel, ráadásul érkezhet panasz a betegjogi képviselők tevékenységére is. Bár örvendetesen nőtt a jó gyakorlatok száma a hazai kórházakban, a betegközpontú ellátásban a TASZ szerint nagy áttörés még nem következett be, és ez nem mindig fogható anyagi hiányosságokra.

A TASZ kezdeményezte, hogy az országos tisztifőorvos utasításban határozza meg, hogy az intézmények vezetői milyen szempontrendszer alapján vizsgálják felül a házirendeket, majd az Országos Tisztifőorvosi Hivatal ellenőrizze, hogy az intézményekben megtörtént-e a belső szabályzatok javítása, illetve helyszíni ellenőrzés alapján győződjön meg maga is az alkalmazott gyakorlatról.

A beérkezett válaszok értékelésekor a forrás az intézmények önbevallása, valamint a megküldött házirend, szervezeti és működési szabályzat, valamint a betegellátási szabályok voltak. A Nagy Kórháztesztnek nevezett adatigénylés összesítése elolvasható a TASZ honlapján.

Vakmacska

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos taratalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?