150. oldal - Bezzeganya

Fotó: Elena Shumilova

Veszélyeztetett terhes voltam, mégsem féltem, hogy baj lehet. Olyan nincs, hogy velem is megtörténik ilyesmi, a vetélés tipikusan az a dolog, ami mindig mással történik. A szomszéddal, a volt osztálytárssal, a barátnővel, de velem biztos nem. Hallottam a rémtörténeteket, olvastam blogokat, de ez mind távoli volt. Aztán éjszaka, amikor kimentem a mosdóba, és megláttam a rengeteg vért, ami szinte szó szerint ömlött belőlem, az agyam kikapcsolt. Nem engedte, hogy felfogjam, mekkora tragédia készülődik. A babák, akiket mindennél jobban vártam, halva születtek meg a 24. héten. Nem láthattam őket, nem búcsúzhattam el tőlük. Terhesen mentem be a kórházba, de már nem terhesen tértem magamhoz.

Van néhány olyan téma, amely kapcsán az anyák képesek egymás torkának esni: ilyen például a szoptatás kontra tápszer, a mosható kontra eldobható pelenka, a biokaja és a hordozás témaköre. Ezt a rivalizálást lovagolta meg egy tápszergyártó cég, reklámfilmjüket a Bezzeganya feliratozta magyarul.

Nemrég megjelent egy Facebookon kommentelhető írás abban a témában, hogy a sürgősségi fogamzásgátló („esemény utáni”) tabletta vénykötelességét az EU ajánlása ellenére Magyarország nem fogja eltörölni. Ennek kapcsán hozzászóltam a cikkhez, kifejtve, hogy bár laikus véleményem szerint egy ilyen szer kiadását valahogy mégis kontrollálni kell, a vényköteles részt nem támogatom. Hiszen szerintem csak időhúzás, megalázás, csupa kellemetlen kör.

Nagyobbik lányunk egyéves kora körül kezdtük el tervezni a második gyereket. Mivel tanárként dolgozom, szerettem volna, ha végig tudom tanítani az évet, és a nyári szünetben születik meg a kistestvér. Kiszámoltuk, hogy októberben kéne megfogannia, de a nagy rákészülésben („úgysem sikerül még egyszer elsőre”) már elsőre összejött szeptemberben. Június 10-re voltam kiírva, hát végül is pár hét mit számít? Mivel a nagyobbikkal végigdolgoztam a 9 hónapot, a kicsivel is így terveztem.

Minap úgy esett a dolog, hogy felnéztem a Bezzeganyára, és azonnal kiszúrtam egy cikket, ami teljesen más megközelítésből ugyan, de mégiscsak ezt a témát járja körül: „Ki mondta, hogy a gyerekvállalásra nincs tökéletes időpont?” Az utóbbi időben egyébként gyakran találkoztam ezzel a kérdéssel különböző fórumokon, cikkekben vagy az ismerőseim körében, azt is bevallom, hogy egy-két helyen ádáz vitát folytattam a véleményem megvédése érdekében, mert nyíltan felvállalom, hogy eszem ágában sincs 28-30 éves korom előtt szülni. Az ok egyszerű, bár úgy érzem, hatalmas tabunak számít kimondani: én nem akarom megbánni azt, hogy túl korán gyermeket vállaltam és elrontottam vele az életem.

A Tél komótosan kavargatta reggeli kávéját, és szemét behunyva süttette hidegcserzette ráncos arcát a hajnali szikrázó napsütéssel. Szerette a reggeleket, különösen a télieket. Szerette volna a nyáriakat is, de nyaranta a déli féltekén kellett szolgálatban lennie, így esélye sem volt megismerkedni a Nyár reggeleivel.

SMA A spinális izomatrófia vagy gerinc eredetű izomsorvadás (angolul Spinal Muscular Atrophy, rövidítve SMA) egy ritka öröklődő betegség, amit az SMN gén hibája okoz, és a gerincvelő mozgató idegsejtjeinek a fokozatos elvesztését eredményezi. Az idegsejtek pusztulása fokozatos izomgyengeséget, sorvadást okoz a kapcsolódó izmokban. A leggyakrabban és legelőször érintettek a nyak és a törzs tartását végző izmok, majd a láb és karok azon izmai, amelyek a mozgásért felelnek, végül a bordákhoz kötődő, légzést támogató izmok. (Wikipedia)

Most hallom-olvasom (szégyen, hogy csak ma és rádióból-netről, túl sok a "valamilyen" nap) hogy ma lenne a magyar kultúra napja, meg ma van Cseh Tamás születésnapja is. Mivel a magyar kultúra olyasmi, amit feltétlenül továbbadnánk a gyerekeknek, illetve szívesen osztunk meg másokkal is, akik nem ebbe nőnek bele, gyorsan rittyentettem két listát, szigorúan szubjektíven milyen műveket tudnék hirtelen úgy ajánlani gyereknek-felnőttnek, amit nyelvtudás nélkül is tudnának élvezni. Mert persze a magyar kultúra szíve és magja a magyar nyelv (amit én arra használok, hogy rossz szóvicceket faragjak), de van olyan része, ami még ennek tudása nélkül is élvezhető.

(Csak nem mindenki vallja be.)

Amikor közölték a diagnózist, már átsuhant a halál a felhők között. De még csak óvatosan, mintegy felmérve a helyzetet, hogy lesz-e arrafelé dolga. Aztán teltek-múltak a hónapok, a műtét, a kezelés sikeres volt, minden rendben. Kezdett jobb színben lenni, dolgozott, nem látszott rajta semmi különös, csak öregebb és soványabb lett, az már fel sem tűnt, hogy megritkult a haja, eddig sem volt túl sok. Mindenki fellélegzett, az emberek összesúgtak, szerencséje volt, megúszta, Isten megsegítette, efféle háta mögött kimondott szavak hagyták el a rokonok száját. Elkergették a halált, győztek, hamis boldogság tért vissza a mindennapokba. Aztán egy kontrollon már megint ott volt, de még csak távolról nézte az embert, akiért hamarosan el kell jönnie.

31. hét

A jó római katolikusoknak nem kellene úgy szaporodniuk, mint a nyulaknak, hanem inkább felelősségteljesen kellene hozzáállniuk a szülőséghez, nyilatkozta I. Ferenc pápa egy sajtótájékoztatón, a Fülöp-szigetekről visszatérve, a pápai repülőgépen.

Japán lakosságának negyede 65 év feletti. Elöregedő társadalmukban fontos kérdés az idős emberek gondozása, ápolása. A robotika szinte az élet minden területére kínál megoldást, természetesen erre is. Egy nemrég vetített műsorban érdekes ötlettel próbálták az idős, magányos, sokszor súlyos beteg emberek életét jobbá tenni.

Írásbeli felvételik négy-, hat-, nyolcosztályos középiskolákba. Előtte némi botránnyal – már kezdjük megszokni, hogy last minute botrány nélkül lassan nincs felvételi sehova, tanulja a gyerek, mi a zélet. Aztán hasonló módon improvizált megoldás, ja, idén még nem. A gyerek meg a szülő közben kapjon hátsófali infarktust, úgykellneki, minek akart középiskolába menni. Aztán jön az eljárás maga – tessék elhinni, nem pusztán a felvételi ténye gondolkodtat el (valamit csinálni kell, ha több gyerek, mint hely, meg ha valami irányvonalat akarunk esetleg tartani az intézményben, ami már se nem kötelező, se nem mindenkinek járó lehetőség), hanem az egész, aminek részleteiben érintettként lassan magam is elmerülhetek.

Stacey Janion és Anthony Larby James nevű kisfiukkal (Forrás: Facebook)

Három év telt el, mire a diagnosztizált meddőségi problémáktól eljutottunk a férjemmel a gyerekvállalásig.

Mikor kezdődik egy család története? – teszem fel magamnak a kérdést sokadszor.

Réges-régen a világ nem olyan volt, mint most, hanem egészen más. Sokkal nagyobb volt a nap, az elefántok szőrösek voltak, a halak meg két lábon sétáltak a tengerparton, úgy gyűjtögették a színes kagylókat, abból nyakláncot fűztek, a nyakukba akasztották. Mert akkor még a halaknak volt nyakuk. A sárkányok egyszer gonoszak voltak, máskor meg jók, mikor milyen kedvük volt, a csuda sem tudott kiigazodni rajtuk. De ami a legmeglepőbb, a postahivatalok is tovább nyitva tartottak. Egyszóval csudálatos egy világ volt ez, ami réges-régen volt.

Nem tudom, ki hogy van vele, én mostanában a nagy ünnepi trakták után szívesebben eszem könnyebb, húsmentes ételeket, salátákat, leveseket. Arra gondoltam, hogy ezen a héten túróval készülő recepteket hozok, mert ebből az alapanyagból igen sokféle étel készíthető, az előételtől a desszertig majdnem mindent lehet belőle varázsolni. Korábban már volt egy túrós poszt, de vannak még az ott ismertetetteken kívül jó és kevésbé ismert receptek, amelyeket most közre is adok.

Azt, hogy pontosan mikor és kivel történt meg, amit most elmesélek, nem árulhatom el. Kezdő anyukaként – hiába olvastam róla ezer helyen, hiába vettem részt kétszer ugyanazon az elsősegély tanfolyamon, hiába vigyáztam minden apró mozdulatomra két hónapig, a harmadik hónapban ügyetlen voltam és a kisbabám leesett a kanapéról. Utólag nézve semmi sem történt egy járni tudó kisgyerek napi zakózásaihoz képest, nyoma sem volt sérülésnek, de mivel ilyen pici babára jobban kellett volna vigyáznom, elvittem a kórházba, hogy biztosan ne legyen semmi baja. Az adott helyzetben érzett mardosó önvádon természetesen az ügyeletes egészségügyi személyzet viselkedése is rontott egy sort (kiosztottak rendesen – jogosan), de semmit nem szóltam, mert tudtam, hogy hülyeséget csináltam, mikor – ráadásul egy sz@ros fotó kedvéért – eltávolodtam tőle.

„egy nő sohasem érezheti magát az anyaságból kirekesztettnek, csak ki kell nyitnia ajtaját és szívét, s mindkettő gyorsan zsúfolásig meg fog telni rászorulókkal.”

Emily Perl Kingsley: Üdvözöljük Hollandiában

30. hét

Annyi szörnyű történetet hallani. És a dolog természetéből adódik, hogy majdnem mindig csak az történet egyik felét halljuk, és az is erősen szubjektív. Így aztán tilos ítéletet mondani ezekben az ügyekben. Egyrészt semmi közünk hozzá, másrészt féloldalas, erősen befolyásolt információkra hagyatkozni nem épp érett dolog. Szóval nem teszünk ilyet, nem ítélkezünk, ezt nem ironikusan mondom, hanem komolyan. Nem ítélkezem.

A gyereknevelés során vannak olyan mondatok, melyek valóságtartalma igen alacsony. Biztos sok olyan anya van, aki soha nem füllentett a gyerekének, és csakis a színtiszta igazat mondta neki, a többieknek talán ismerős lesz néhány az alábbiakból.

Ferenc pápa a múlt vasárnap, egy vatikáni keresztelő alatt szentbeszédét félbeszakítva arra biztatta az anyukákat, hogy nyugodtan szoptassák meg gyermekeiket, ha azok felsírnak. A Sixtus-kápolnában rendezett ünnepségen elhangzott szavak sokakat megerősítettek abban, hogy a jelenlegi katolikus egyházfő, egyes elődjeivel ellentétben a szigorú vatikáni protokoll elé helyezi az emberséget, a gyerekszeretetet és a közvetlenséget.

Néhány bólogatós és néhány számomra idegen-ijesztő fejezet után arra jövök rá, Marie Kondo nem csinál mást, mint falusi nagyanyám, az egyetlen lény, aki tökéletes következetességgel és eredményességgel alkalmazta a leírt módszert. Öreganyámnak azonban volt néhány helyzeti előnye: elkölthető pénze töredéke volt Marie jómódú ügyfeleinek, és finoman szólva az igényei és szabadidős tevékenységei is eltértek azokétól. Az alapelv mégis ugyanaz volt: ne tarts a lakásban olyasmit, amit nem használsz örömmel, tárolási módszereid legyenek pofonegyszerűek, és ne legyen több tárgyad, mint amit képes vagy mindenféle bonyolult módszertan és eszközpark, esetleg segítő kezek nélkül menedzselni.

Leelah Alcorn Joshua Alcornként látta meg a napvilágot egy Ohio állambeli kisvárosban, egy sokgyermekes konzervatív családban. Akárcsak Shiloh, ő is nagyon pici korában felismerte, hogy voltaképpen a másik nemhez tartozik belül. A következő idézetek utolsó blogposztjából származnak.