148. oldal - Bezzeganya

Terhesnapló pályázatunk újabb versenyzőjének bemutatkozását olvashatjátok alant. A többi versenyművet az alábbi linkeken lehet olvasni. Szavazni az Ajánlom gomb megnyomásával lehet (nem feltétel kommenttel megosztani).

A minap ránéztem a naptárra, és megdöbbenve vettem észre, hogy alig múlt karácsony, máris itt a húsvét. Én meg még mindig a tavasz érkezésén elbambulva élvezem a napsütést, a színeket és az illatokat. Na, összekaptam magam, hogy egy kicsit készüljünk a gyerekekkel, hogy szokjuk a hangulatot, és ami a lényeg: szívesen jöjjön hozzánk a nyuszi. Bár Tinti szerint a húsvéti nyuszik – mert sokan vannak ám, bolyhosak és nagyon csikizősek – hetek óta az ágyában hancúroznak éjszakánként, és csiklandozzák egész éjjel, mert készítik az ecsetjeiket.

Minden kismamának az a vágya, hogy szülése csodálatos emlék legyen. Sokan úgy gondolják, hogy az úgynevezett háborítatlan szülés a kulcsa a szép szülésélménynek. A háborítatlan szülés viszont nem azt jelenti, hogy semmiféle vizsgálat és beavatkozás nem történik a szülés során, hanem inkább egyfajta hozzáállás a résztvevők részéről: csak olyan vizsgálatra kerül sor, amire feltétlenül szükség van. Ennek alapja az orvos és a kismama közötti bizalom. A szülésre való felkészülés során fontos, hogy a várandós nő rugalmasan álljon az elképzeléseihez, mert ha esetleg váratlan esemény miatt mégsem az elvárások szerint alakulnak a dolgok, elkerülhető a csalódottság. Dr. Dékány Ágnes szülész-nőgyógyásszal beszélgettünk.

Kisfiam 15 hónapos, és még mindig csak szerves csomagolásból hajlandó tejet inni. Éjjel, nappal. Illetve éjjeléjjeléjjeléjjel és nappalnappalnappalnappal. Nem tudom, mást elfogadna-e, ha gombnyomásra teszem azt narancslére vagy Szentkirályira tudnék áthangolódni, így jelenleg más folyadékra nem tudom rávenni.  Ezért is tűnt nehéz vállalkozásnak, hogy testvére szülessen, mielőtt betölti a második életévét. Pedig nálunk ez volt a cél. Bár azt olvastam, hogy a szoptatás szinte természetes fogamzásgátló módszernek számít, azért mi úgy voltunk vele: „ember: küzdj és bízva bízzál!” Küzdelem alatt kisgyerekes anyukaként nem a birkózós részt értem, hanem azt, hogy a) a gyerek mélyen aludjon és b) a szülők (mi) ne aludjunk el se ülve, se fekve, se állva, se máshogy. Akinek van tapasztalata, tudja, mire célzok: mi lesz a szenvedéllyel, ha anya-apa fenn van éjjel.

Nézegetem a terhesmappámat, szépen időrendben benne a papírjaim, az utolsót, a kórházi zárójelentést, meg a "távozási lapot" most tettem bele. Tetejére a kiskönyv: kész. Becsuk, eltesz, ennek is vége. Kicsit szomorú ez.

Nem tudom, hogy történt. Egyszer csak megláttam a kis sárga virágfejeket. Meg a duzzadt bimbókat. A pattanni készülő rügyeket. Pedig vártam már nagyon. Nem szeretek fázni. Nem szeretem a homályos nappalokat, a korán becsukódó napokat. Szóval vártam, nézegettem a naptárban, hogy hány nap még a tél. Aztán egyszer csak itt termett a tavasz. Észrevétlenül.

Szeretnék pár mondat erejéig reagálni az engem ért hivatkozások miatt. Én az egyik bejegyzésre válaszoltam ami hasonló érzéseket váltott ki belőlem, mint remélve más nőtársaimból is. Azt a hölgyet én nem ismerem, aki ezt írta, de a sztorit igen, ezért én is szerettem volna megosztani, leírni az én tapasztalataimat a meddőségi központtal kapcsolatban.

Míg manapság tisztítószerek és -gépek garmadája áll a háziasszonyok (és urak) rendelkezésére ahhoz, hogy tisztaságot varázsoljanak otthonukba, régen nemcsak gépek és vegyszerek nélkül kellett takarítani, hanem már a vízvételezés is külön feladat volt. Hogyan takarítottak régen és most?

8. hét

Második terhességem problémamentesen indult. Az első gyermekem farfekvés miatt császárral született és még nem volt egyéves, mikor elhatároztuk, hogy jöhet a kistesó. Két hónap próbálkozás után, december 24-én reggel pozitívat teszteltem. Nagyon nagy volt az öröm, és mivel akkoriban Németországban éltünk és a családdal évente 2-3 alkalommal találkoztunk, a fa alatt személyesen megosztottuk mindenkivel a jó hírt. Az első 6 hónap eseménytelenül telt, a rendszeres vizsgálatokon általában kicsit kisebbnek mérték a leányzót, de nem volt komolyabb ok aggodalomra. 32 hetes korban kezdett jelentősebben elmaradni a fejlődése, a papírjaimra felkerült az intrauterin retardáció kérdőjellel és ekkor már azzal „biztattak”, hogy ha a hetenkénti áramlásmérésen rossz eredményt kapunk, vagy nem növekszik kellő ütemben, akkor amint betölti a 34 hetes kort, császármetszéssel befejezik a terhességet.

Fektessük le az alaptézist: nem akarok gyereket. Pont. Ez egyszerű.

– részlet –

Nemrég lett négyéves a Kiszámoló blog. Nekem majdnemhogy napi olvasmányom, és nemcsak az évforduló késztet arra, hogy megemlékezzek róla, hanem a mostanában sokak által olvasott korábbi és aktuális figyelmeztetések, tájékoztatások a mostani brókecég-dominó katyvaszában, amely ismét felhívta a figyelmemet: tuti biztonság nincs, a pénzügyekkel pedig foglalkozni kell. A Kiszámoló-posztok gyakran szólnak családosoknak, gyerekeseknek, ezekből szeretnék most egy csinos csokorra valóval utólag tisztelegni a négyéves születésnapját ünneplő, hasznos és valóban független pénzügyi blog és szerzője, Csernok Miklós előtt (ritka madár az ilyen, talán még a szintén évek óta napi rendszerességgel publikáló Azénpénzem blogot említeném).

Lilla vagyok 41 éves, elvileg meddő. De nemrég csoda történt, kétcsíkos lett a terhességi tesztem. A történetem röviden:

- Jó reggelt! - Anya kakaóóóóóóóóóóóóóót kéééééérek. - Gyere, kicsim.

Örömmel számolunk be arról, hogy terhesnaplónk szerzője, Banyavári ma világra hozta kisfiát. Amint lehet, részleteket is megosztunk. Szeretettel gratulálunk nekik!

39. hét (a fene vigye el)

Terhesnapló pályázatunkra érkezett ez az írás. A többi posztot az alábbi linkeken lehet olvasni. Szavazni az Ajánlom gomb megnyomásával lehet (nem feltétel kommenttel megosztani).

A történet folytatása előtt, az eddig érkezett kommentek okán engedjetek meg egy kis kitekintést, hátha így mindenkinek elfogadhatóbbá válik, amit az elmúlt alkalmakkor és terveim szerint még néhány poszt erejéig írok. Egyetlen írásomban sem célom kritizálni sem egyik, sem pedig másik eljárást, amit alkalmaztak – velem kapcsolatban – vagy alkalmaznak – bárki más – kezelése során. Amikor ilyen problémával valaki orvoshoz fordul, megesik, hogy elsőre, másodikra, de még harmadikra sincsen olyan szerencséje, hogy megfelelő szaktudású, számára leginkább empatikus orvost fogja ki. Ilyenkor persze meg lehet kérdőjelezni a döntéseket, de azt gondolom, a neve mellett azért van dr rövidítés, mert orvos, nem pedig Isten, hogy mindent "ráolvasással", azonnal megoldjon. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy minden döntése megingathatatlanul helyes, de azért valljuk be, ellentétben velünk, ő lenyomott néhány évet az orvosi egyetemen, na, meg vélhetően több ideje praktizál, mint mi. Persze bármikor van lehetőségünk váltani, máshoz fordulni. Mint olvashattátok, én is "elfogyasztottam" néhány orvost és rendelőt, mire révbe értünk és a megfelelő helyen mondhatjuk magunkat.

Az endometriózis témájáról jelent már meg személyes beszámoló a Bezzeganyán, és egy összefoglaló posztban is írtunk már a betegségről. Márciusban az egész világon kiemelten foglalkoznak az endometriózissal mint betegséggel, mely minden tizedik nőt érint. Ezekben a napokban szervezetek, szakemberek, betegségen átesett nők tartanak előadásokat, és felvilágosító kampányokat szerveznek.

7. hét

És végre megérkezett másodszor is a gólya. Első szülésemről itt írtam. 2014. 03. 22. szombat

Szeretném veletek megismertetni kétéves kislányom ritka allergiáját: a hidegallergiát.

Jancsi meséi

Csicseriborsó, bab, lencse – így szól a mondóka. Mivel múltkor valaki arra panaszkodott, hogy nem tudja, mit kezdjen a csicseriborsóval, úgy döntöttem, hogy most ezzel a hüvelyessel foglalkozunk behatóbban.

A mai világban az emberek fejében van egy tökéletes kép a jövőt illetően: mókás gyerekkor, iskola, egyetem, munka, házasság s gyerek(ek). No, de mi van akkor, ha az élet mást kínál, ha az életnek más szándéka van velünk? Mi van akkor, ha a mi életünk teljesen másképpen alakul, nem az elvárások szerint? S mi van akkor, ha nem csak a sorrend változik meg, hanem mondjuk egy-két dolog ki is marad? Akkor talán már nem lesz tökéletes az életünk? Ugyan már! Na és, ha nem lesz meg az egyetem, akkor mi van? Nem fognak jól ránk nézni a rokonok. Meg Juliska se a szomszédból. Minden csoda három napig tart.

Ennek a kiállításnak nem is kell sajtó, gondolom, mikor meglátom mögöttünk az Anonymus-szoborig kígyózó sort. Igaz, pont nyitásra jöttünk, úgy látszik másnak is sűrű a programja ma, és még délelőtt szeretné látni a ma nyíló Kaland a Dzsungelben című kiállítást, ahova mi is igyekszünk.  Meg persze a Városliget mindig szép, dacára hogy most épp egy nagy gödör van a közepén, műjég már nincs, tó még nincs, meg a virágágyásokat is most alakítgatják csak. Bezzeg a trópusi esőerdőben - amiről ez a kiállítás szól - mindig minden csupa szín, fény, hang és illat.

Egy vidéki kisvárosban, 30 évesen, három év házasság után, már nem csak finoman puhatolózva kapod meg a gyermekvállalással kapcsolatos kérdéseket, hanem csak úgy bele a pofáda, szemöldök-felhúzva, már-már kérdőre vonva teszik fel a kérdést: „És mikor jön már a gyerek? Hány éves is vagy? Ki fogtok csúszni az időből!”. Persze, mikor megtudják, hogy terhes vagy, erre a kérdésre a 30, az a „pont időben vagy” életkor.  A „mikor jön már a gyerek” kérdésre ideig-óráig, még mosolyogva, türelmesen válaszolsz, majd jön a következő fázis, mikor elkezdesz magyarázkodni, hogy ti már akarjátok nagyon régen, de hát nem akar jönni. És a végső szakasz, mikor már egyébként is frusztrált vagy, mert tényleg nem akar összejönni, és rohadtul eleged van, hogy mindenki a párod gatyájában és a te méhedben turkál, akkor csak ennyit felelsz:

Szent László Kórház, Gyermekintenzív Osztály