148. oldal - Bezzeganya

Aki már végképp nem tudja visszatartani a dühét, itt kiadhatja. Olvasás csak saját felelősségre.

Előzmények

Igen, tudom, közhelyszámba megy már, hogy a szülők közötti viszony gyakran kárát látja a gyermek érkezésének, de nem gondoltam, hogy ez így fog minket érinteni. Párommal bő tíz éve vagyunk együtt, ennyi év után már nyilván alábbhagyott a kamaszkori zsongás, és néha kissé olaszosan vitatkozva élünk, azért jól megvagyunk.

Az ablakon túl tombol a vihar. A szél fújja a leveleket, és felhőkkel takarja el a holdat. Így jól lehet majd aludni, gondolja Marci a lovagvárában kuckózva. Csak a feje lóg ki a takaró alól. Kikandikál a fehér párnák közül.

Mostanában az ismerőseim között igencsak dúl az influenza, illetve minden olyan megbetegedés, ami orrfolyással, köhögéssel jár. Amíg nincs komolyabb baj, mi általában népi gyógymódokat vetünk be, legtöbbször fokhagymával, erős paprikával, gyömbérrel kúráljuk magunkat. Ez általában segít, néha viszont nem, ilyenkor meglátogatjuk az orvost.

Három cikk jelent már meg itt rólunk, amikben amellett, hogy megismerhettétek Zoét,  majd a most már fél éves fiunkat, Noelt, jeleztük, hogy a magyarországi SMA csoportért bármit megteszünk. Neveket nem írok, nem írhatok még, de jelezném, hogy a most megjelent cikk minden adata sajnos valós. Információink szerint az Országos Környezet-egészségügyi Intézet 2015. március 1-től összevonásra kerül két másik országos intézettel, amely létszám-leépítéssel jár együtt – s ennek áldozatává válik a Molekuláris Genetikai és Diagnosztikai Osztály. Amennyiben ez az osztály megszűnik, az országban egyedüli laboratóriumként nyújtott genetikai diagnosztikai tevékenységek hosszú időre felfüggesztődnek, a betegek, gyermeket váró anyák ellátás nélkül maradnak, amelynek súlyos következményei lesznek, például az érintett családokban újabb DMD ill. SMA betegségben szenvedő gyermekek születhetnek.

Tegnap futótűzként terjedt el a neten: egész városok költségvetését, kisemberek megtakarításait is magával rántotta egyelőre a Buda-Cash bedőlése, mivel az MNB a csoporthoz tartozó bankok működését is kockázatosnak ítélte, és maximum 60 ezer Ft-ot enged kivenni az egyébként legálisan ott tartott pénzből – ami tehát nem tőzsdei számlán, értékpapírban volt, hanem egyszerű bankszámlapénzből. A kialakult helyzetről itt és itt (meg máshol, pl. itt) lehet bővebben olvasni.

Elég későn jött szembe a Nagybetűs Igazi, majdnem 33 voltam, amikor rám talált. Persze minden relatív, igazából örüljek, hogy van Nagybetűs Igazi, aki tényleg nagyon szép és jó. Már csak egy kisbaba hiányozna hozzá…

Előbb-utóbb beleértek a kölkök abba a korba, amiben már nem vagytok korotoknál fogva viszonylag immunisak. Nem, hiába mondjátok már három éve hogy az X meg az Y, hiszen látható, meg hogy a Z, belétek, vagy fordítva, én még látom, hogy hálisten ez még nem az.  De nemsokára már akár lehet is, és nem tudom, megkérdezitek-e, hogy milyen, és azt sem, hogy el tudom-e mondani.

36. hét

Egy kicsit tartottam ettől a vetítéstől. Akinek van két 14 éven aluli gyereke, az sejtheti, miféle rémségeket akarnak néha megetetni a gyerekekkel különféle „mesecsatornának” becézett valamik, amik az animált B kategóriás horrort is mesének címkézik olykor, erre leginkább akkor jövünk rá, amikor a fürdőszobába kivonulva csak a hangokat halljuk. A Shaun, a bárányt azonban lényegében az első perctől az utolsó utániig (erre érdemes majd még külön szót vesztegetni) törvénytelenül végigröhögtem felnőtt létemre. Ha valaki úgy általában szereti az angol dolgokat, akkor a Shaun, a bárányt szeretni fogja és viccesnek találja - Angliában tanulni, dolgozni, kitelepülni szándékozóknak meg majdnemhogy kötelező a műsor, nem tudom, hogy szándékosan-e, de a felszínen is jól azonosítható „Modern Britain” jóformán valamennyi népszerű és viccesre kihozható elemét belesűrítették.

Az 1945-ös évben a magyar oktatási rendszerben is jelentős változások indultak meg. Még az 1945/1946-os tanév kezdete előtt megszüntették a 6, ill. 8 osztályos népiskolákat és helyettük egységes 8 osztályos általános iskolákat hoztak létre, valamint bevezették a 6-14. életév között a tankötelezettséget, de ekkor még az iskolák többsége valamely felekezet fennhatósága alá tartozott.

Mivel Banyavári mandátuma hamarosan lejár (bár ígérete szerint legalább egy hetet ráhúz a terminusra), mi már a jövőre is gondolunk. Ezúton keressük a Bezzeganya következő terhesnaplójának szerzőjét.

Bizonyára számos két-, három- és főleg négy- vagy még többgyerekes anyuka legyintene elnéző tekintettel, ha megemlíteném nekik azokat a dolgokat, amelyeken mostanában gondolkodom. Egy gyerek mellett ugyanis még van napi néhány percem, amikor elhessegethetem a fejemből az alábbiakhoz hasonló problémákat, úgymint:

A terhességem utolsó hetei türelmetlen várakozással teltek. A pocakom nem akart leszállni. Beleástam magam a témába, amivel külföldi oldalak kicsit többet foglalkoznak. Mi történik, ha nem ékelődik be a baba feje a szülőcsatornába? Állítólag megnehezíti a szülést, mert a méhszájat nem éri elég inger. Hogy lehet noszogatni a babát, hogy megtegye? Hát csináltam én mindent, négykézláb ringattam a csípőm, sétáltam, és a többi, de a baba jobban érezte magát a bordáim közt. Kicsit aggódva olvastam, hogy az ennyi idős kismamák hetek óta tartó derékfájásra, medencecsont fájdalomra, meg óránkénti pisilésre panaszkodnak, én meg még mindig nem éreztem semmi különöset, és megúsztam éjszaka egy mosdóba menéssel. Na, mindegy, gondoltam, van, akinek csak a végén száll le, meg lehet, hogy csak nem látványos. Közben jöttek-mentek a ctg-k, az ünnepek. A harmadik ctg se mutatott semmit. Persze ekkor még csak 38 hetes voltam, szóval nem is volt akkora okom a türelmetlenségre, leszámítva, hogy a következő időpontot január 1-re kaptam, és semmi kedvem nem volt az újévet kórházba futkosással kezdeni. De mégis így történt, csak nem a vizsgálat miatt.

Bár egyre többet beszélnek arról, hogy hiba a gyerekeket nem szerint „csoportosítani”, és ugyanúgy játszhat (és szívesen játszik is) egy lány kalapácskészlettel és egy fiú babával is, a kereskedelemben még mindig előszeretettel alkalmazzák a rózsaszín-kék színvilágot vagy a csomagolási változatokat a lányok és a fiúk közötti különbségeket kiemelendő – az ebben rejlő piaci lehetőségeket kiaknázva. Nem csupán a gyerekjátékok piacán találkozhatunk kék-rózsaszín, avagy fiús-lányos megoldásokkal, ragasztókat, rágcsákat, sőt, uborkát is kínálnak fiús és lányos kiszerelésben. Tíz nemi megkülönböztetésre játszó termék.

részlet

A minap posztolt szüléstörténet („Nem akarok több gyereket szülni!” címmel) meglehetősen vegyes fogadtatásra talált itt a blogon. Megosztotta a véleményeket, a szerző kapott hideget-meleget, szerencsére biztatást és támogatást is, emellett elindult egyfajta véleménycsere is a történtekre, ok-okozati összefüggésekre vonatkozóan. Foglalkoztatott a téma, többen elég magabiztosan írtak az informálódás és asszertivitás kombinációjával elért sikereikről, míg sokan (köztük én is) azon agyaltak, vajon tényleg velünk van, volt-e baj, ha nekik, az ügyeseknek ez nem így volt, hanem sőt…? Ténylegesen valóban az ő érdemük volt-e a jó élmény, és mi, a többiek tényleg zömében rajtunk kívül álló okok miatt éreztük úgy, hogy ez annyira rémes volt?  Mekkora szerepe van az egészségügy szereplőinek a sztori alakulásában, mekkora a kismamának és mi múlhat a szerencsén?  Tuti recept a sikerhez valószínűleg nincs is, de kérdések, amelyeket körül kell járni hozzá, annál inkább. Nekem itt most több mint 70 (mennyii??) darab jött össze, ami nem kevés, úgyhogy bele is vágnék.  Hátha összejön a végén annyi input, ami mondjuk hasznos kiindulási alap lehet annak, aki a folyamat elején jár, vagy csak szívesen agyal tét nélkül is, mint én.

Bár az ilyen, rövid, szórakoztató tartalmakat a Facebook oldalunkon szoktuk kitenni, ott sajnos nincs lehetőség animált képek megjelenítésére, így most itt mutatjuk be ezt a vicces sorozatképet. Egy haspuszitól a nő hasa nőni kezd, majd tíz másodpercen belül babát szül.

„- Jó napot kívánok, idős, beteges, ápolásra szoruló hozzátartozó elhelyezésének feltételeiről szeretnék érdeklődni Önöktől.

(Alsótagozatos) ikerfiaim és az iskola I. A hibátlan dolgozat

35. hét

Mikor végre telefonhoz jutottunk, sokkal egyszerűbbé vált az óceánon túlra szakadt rokonokkal a kapcsolattartás. Anyám levélben elújságolta a nagy hírt, hogy bekötötték a telefont, és megírta a számunkat. Aztán egyszer csak csörgött a telefon, és Elizabeth néni (született Erzsébet, gyerekkorában Erzsike esetleg Bözsi), mély reszelős hangja szólalt meg a vonal túlvégén. Persze rögtön körülültük a kisasztalt, néma csendben, hogy minél több hangfoszlányt elcsíphessünk a beszélgetésből. Feladta a csomagot, már úton van, levelet is mellékelt, tételes felsorolással a dobozba tett nyalánkságokról, hátha végre nem sérülten és hiányosan érkezik meg a csomag. Idén hazalátogatnak, már megvették a jegyeket, nyáron majd két hétig itthon lesznek, meglátogatják a rokonokat, majd innen Olaszországba utaznak nyaralni.

Az árnyék Terhességem 8. hete körül egyre gyakrabban éreztem alhasi fájdalmat. Környezetemben nem akadt senki, aki a közelmúltban szült volna (a családban legidősebb „gyerek” vagyok, barátnőimnek még nem volt gyerkőcük). Reggeli rosszullétekről hallottam ugyan, de nem fájásokról. Arra jutottam, hogy a biztonság kedvéért elmegyek a nőgyógyászhoz. Fogadott orvosom nem lévén a körzeti nőgyógyásznál üldögéltem egy-két órát. A doktor úr rögtön javasolta, hogy a másik szobában nézzük meg ultrahanggal. Eddig különösebben nem féltem, de a nyugdíjas korú, kimért orvos egyre jobban azt az érzést keltette bennem, hogy van ok az aggódásra. Felfeküdtem az asztalra és szemem a monitorra tapasztottam.

2014. december 14-én a Miss World londoni döntőjén a magyar Kulcsár Edina második helyezést ért el. Győzelme nagy visszhangot kapott a sajtóban, és felhívta az olvasók figyelmét valakire, akit már régen elfelejtett az ország. Simon Böskére, akit 1929-ben Európa legszebbjévé választottak Párizsban. Böske nem élt a hírnévvel, nem vágyott gazdag, fényűző életre. Egyszerű keszthelyi lány volt, aki a Festetics kastély vadregényes parkjában bolyongott gyermekkorában vagy a Balaton partján hattyúkat etetett. Mikor Böske Európa szépe lett, hazánk még nem nyugodott bele a trianoni békeszerződés ránk mért súlyos következményeibe. Sokak szemében a bájos keszthelyi lány győzelme valamiféle elégtétel volt, egy új esély.

Az egész a grízes tésztával kezdődött. Persze tudom, hogy kell csinálni, csak az arányokat soha nem tudom fejből, barátom az internet pedig megadta a receptet: 21 dkg gríz, ha megpirult, 6 dl vízzel öntsem fel. Őszintén megmondom, hogy gyanús volt, de már eleve pocsék volt a hangulatom az előző nap miatt. Felöntöttem, kevergettem, de csak egy ronda trutyi lett belőle, akkor már tudtam, hogy megint elszúrtam.

Bár már az első szülésem után elhatároztam, hogy nem szülök többet, mégis úgy alakult, hogy lett egy második kisfiunk is. Akkor viszont kerek-perec kijelentettem, hogy köszönöm, most már itt a vége, nincs több szülés. De lám, megint nem jött be a fogadalmam.

Egyszer egy közös ismerősünk benevezett egy tehetségkutató énekversenyre, amelyben elég sokáig eljutott, de az élőshowba kerülők közti válogatón kiesett. Miközben néztük, hogy csűri-csavarja a dolgot a mentora, hogyan próbálja finomítani a helyzetet és próbál némi lelket önteni belé, megszólalt a férjem:

1. Máli és Szibill