139. oldal - Bezzeganya

Nagyon röviden: Szeptember 9-én pozitív lett a terhességi teszt. Mindösszesen három hétig tartott az öröm, mert a nyolcadik héten elkezdtem vérezgetni, és elment a baba. Nem ért véget spontán a vetélés, és műszeres befejezésre volt szükség. Amiért elkezdtem mesélni a történetet, az a kórházi mentalitás.

2015. júniusát írjuk. Éppen kezdem a 9. hónapot, még mindig dolgozom. A főnököm erősen próbál rávenni, hogy vissza kéne vennem a tempóból, de nehezen megy. Mindenesetre közös megegyezéssel arra jutunk, hogy az utolsó hónapban már otthonról dolgozom, ameddig tudok. Szülésre pontos időpont ekkor még nincs (a kiírt dátum július 30 lenne amúgy), csak egy biztos: indítják, hüvelyi úton, tágítással.

Reggel van. Hűvös a lakásban, kialudt a tűz a kályhában. B. az ölemben ficereg. Korán kelt, L. nyöszörgésére keltünk, mely hangos „anya, anya!” kiabálásba ment át. Kipattanok, megyek, betakarom, megpuszilom, megnyugtatom. A fejemben borzalmas kusza dolgok vannak. Eddig azt hittem, minden rendben. Jaja, igen áltattam magam. Áltattam magam, hogy egy férj, aki jól keres és azt hazaadja, és itthon tölti a szabadidejét, egy ház, amin dolgozunk közösen, a kert, a gyerekek, a kocsink, az életünk... hogy ez így jó.

Tavaly már (szerényen ugyan, de) képviseltette magát a Bezzeganya a Babamama Expón. Idén először saját standdal veszünk részt a legnagyobb baba-mama témájú rendezvényen, melyet november 13-14-15-én rendeznek a Budapest Sportarénában. A Bezzeganya standon kedvezményes áron lehet majd kapni a Bezzeganya Szüléstörténetek című könyvét, és a webshopból is kiviszünk néhány népszerű terméket: például a Nosiboo termékcsaládot, a Jégbetétet és bio terhesvitaminokat is. Lesznek nyereményjátékok is, melyekben értékes nyeremények találnak gazdára, és egyéb meglepetéssel is készülünk. A Bezzeganyát az 50/c standon találjátok meg. Érdemes Facebook oldalunkat is figyelni, mert hamarosan induló játékunkban 10 db páros belépőt lehet nyerni a rendezvényre!

Egy kis múlt, hogy érthető legyen, miért is írok ide. Remélem, később visszaolvasva segít kívülről látni a dolgokat és megoldást találni. Ismerem a Bezzeganyát, szoktam olvasni a kommenteket is, és tudom, hogy kapnak itt hideget-meleget akik írnak, de kérlek, a negatív kritikáktól kíméljetek meg, inkább tanácsot adjatok vagy javasoljatok. Jómagam problémás családból származom, anyám zugivó, 15 éves koromig gyakoriak voltak a verések (kéztörés, kék-lila foltok), veszekedések, így 18 évesen leléptem otthonról. Nem is a fizikai bántalmazás volt rossz, hanem a lelki. A verést simán kibírtam, de azt, hogy nem szeretnek vagy legalábbis úgy tesznek, hogy nem szeretnek, nem tudtam megérteni. Sose voltak rám büszkék, sosem mondták, hogy szeretnek. Most 3000 kilométerrre vannak tőlem, nem gyakran beszélünk, három év alatt kétszer láttak három órára. A férjem szülei még kiskorában elváltak, apukája felszívódott, a mai napig nem tudni, hogy merre van, anyukája nevelte egyedül. A mi kapcsolatunk pedig nehezen indult, de imádjuk egymást (szó szerint úgy érzem, hogy egymásnak vagyunk teremtve), hét éve együtt, majdnem négy éve vagyunk házasok. Viszont mindketten, talán a gyerekkorunknak köszönhetően, nagyon erős személyiségek vagyunk, nehezen kötünk kompromisszumokat, és ami a legfontosabb, hogy a gyerekünk rendesen próbára teszi a házasságunkat.

Egy hét betegség nélkül, ugyan! A porontyok felváltva barangolják baciföldet. Annyira ki vagyunk merülve, hogy egy Walking Dead forgatáson biztos kikapnának a sorból, mert túlontúl hitelesen játsszuk a zombit. Kisebbik emberpalántánk az elmúlt két hétben – ha nem több – hajnali kettőkor kezdi a műsort, és mielőtt fel kéne kelnünk – azaz ötkor – alszik el. Zombiságunk így megalapozott, viszont ezt eltakarni már erőm se sok. Benyeltünk egy fülgyulladást, majd felső légúti szörnyeteget egy arcüreggyulladással, és ezek úgy ragaszkodnak hozzá, mint diózás után a körmük alatt a kosz.

Anya,

Várandós véghajrá, másodszor életemben…

Az elmúlt időszakban nemigen kaptunk kórházteszt-posztokat, pedig a visszajelzéseitek alapján lenne arra igény, hogy aktualizáljuk a teszteket a jelenlegi helyzet bemutatásával. Hogy egy kicsit biztassunk titeket arra, hogy írjátok meg tapasztalataitokat a szülésetek kórházi körülményeiről (nem szüléstörténet!) poszt formájában, mostantól két hónapig mindenki, aki az elmúlt két évben szült és részletes beszámolót küld a kórházról, ahol szült, egy Bezzeganya bögrét kap tőlünk ajándékba.

Az elmúlt hónapokban sok minden történt. A gondolataim a fiamról cikáztak jobbra-balra. Fura, hogy már majdnem felnőtt, és nem lehet felelősségre vonni olyan dolgok miatt, amihez tulajdonképpen semmi közöm. Azon gondolkodom, mi van, ha az embernek nem olyan lesz, a gyereke, amilyet szeretne? Sokszor hallottam gyerekkoromban, hogy mindegy, milyen, akkor is az ő gyereke. És ez így is van. De kezdem az elején:

A mi történetünk 14 évvel ezelőtt kezdődött, amikor is eldöntöttük, hogy babát szeretnénk. Fiatalok voltunk még nagyon, és én mindig is fiatalon szerettem volna anyuka lenni. És sok gyereket szerettem volna.

Jó pár hónap negatív terhességi teszt után feladtam. Úgy voltam vele, hogy jön a baba, amikor jönni akar, a maga idejében. Nem idegeskedek többé azon, hogy teherbe essek. Januárban azonban volt egy furcsa érzésem, nem tudom leírni, mi lehetett, de azt éreztem, hogy most kell egyet tesztelnem. Már alig vártam a reggelt, hogy elvégezzem a tesztet. Miközben vártam az eredményre, imádkoztam, hogy lesz, ahogy lesz, nem keseredek el akkor sem, ha ismét negatív lesz. A tesztre rá sem mertem nézni, úgy féltem. Három perc után rálestem fél szemmel, és rögtön láttam, hogy pozitív. Nem hittem a szememnek. Azt hittem álmodom. A szekrény tükréhez álltam és azt mondtam: köszönöm, köszönöm, köszönöm! Azon gondolkodtam, hogyan mondjam el a páromnak, egyáltalán kibírom-e délutánig, hogy ne mondjam el neki.

Jól ismerhetitek néhányan azt az érzést és kérdést, amire tudjátok a választ, de igazából észérvekkel nem tudjáok megválaszolni. Bizony ez AZ a bizonyos, amit szinte minden anya megkap az apától, ha otthon van a porontyokkal.

Henrik otthonától három macskaugrásnyira állt az Éhes Tizedes nevű apró étterem. Ezen az estén zsúfolásig volt vendégekkel.

A magyarok tíz százaléka abban hisz, hogy a sorsa meg van írva, harmaduk hallgat a megérzéseire, derül ki az Uniqa Biztosító és a Free Association Research legfrissebb kutatásából. A válaszadók 90 százaléka tudja, hogy határozott lépésekkel befolyásolhatja a sorsát, mégis halogat inkább, de ha dönt, a párjával együtt teszi. A 800 válaszadó szavazatai alapján kiderült, hogy életünk legjobb döntésének a gyerekvállalást tartjuk, míg a legnehezebb a párkapcsolatunk lezárása, és az idősebb korosztály könnyebben dönt, mint a 30 évnél fiatalabbak.

Közeleg a Halloween ünnepe, amely mostanra az egész világon elterjedt már, a boltok tele vannak tökkel, vámpíros jelmezekkel, csokikkal, gumicukrokkal. Nálunk az ünneplés kimerül abban, hogy pár éve felraktunk a gyerekekkel az ablakra pár tökös meg boszorkányos matricát, de nem szoktam véres holttesteket meg boszorkányujjat ábrázoló süteményeket gyártani.

Történetem tavaly májusában kezdődött, amikor kétcsíkos teszttel jöttem ki a vécéből. Nagyon örömmel kértem időpontot a helyi OTI-ba, kaptam is majdnem két héttel későbbre. Előtte céges kirándulás, hegymászás Lengyelországban kanyargós szerpentinutakkal, enyhe hányingerekkel. Én már akkor sejtettem, hogy bébi lesz, de úgy voltam vele, hogy amíg az orvos nem mondja, ki addig nem élem bele magam.

Még maradt pár nap a szünetből, akinek van némi szerencsével szabadideje, erősen ajánlom, másszon fel valami hegyre, mivel legalábbis amerre mi jártunk, rendkívül tiszta, erős napsütésben jól körbe lehetett nézni, és mivel napok óta nem esett, az avarillatú erdők nagyon is jól járhatóak, nem is beszélve a színkavalkádról.

Ezen a hétvégén szinte nincs olyan hely, ahol ne szerveznének Halloweennel kapcsolatos programot. Ajánlónkat ezúttal is úgy válogattuk össze, hogy mindenki találjon benne valami testre szabottat.

Olyannyira felháborodtam egy cikken, mely az alábbi címen jelent meg „Az otthon szülés élményét adják a MISEK új szülőszobái”, hogy muszáj volt reagálnom, hiszen úgy gondolom, ebben én is érintett vagyok, saját bőrömön tapasztaltam. A cikkben a fogalmak össze-vissza mosódnak, otthon szülés élménye, otthonosabb körülmények, császármetszett anyuka VIP-kórteremben, mediterrán hangulatú falszín, stb., pedig tisztán is lehetne fogalmazni, persze csak akkor, ha értjük, miről beszélünk.

Még szinte „ki se hűlt” az előző posztom a blogon, mégis írom már a következőt. A hozzászólások olvasása közben jutottam arra a következtetésre, hogy meg kell írnom még az első pár évünket is, illetve a gyerek fejlődésének menetét, mert segítség lehet másoknak. Vannak benne dolgok, amiket talán érdemes alkalmazni, és vannak benne buktatók, amiket el lehet kerülni.

Bár még csak a terhességem ötödik hónapjába vágok bele, már sikerült jó pár megjegyzést és kérdést bezsebelnem, amelyeken (még most)  jókat nevetek, főleg, ha eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne, ha ki is mondanám a fejben megfogalmazott válaszokat.

Bár már hat éve történt, csak most tudok igazán beszélni róla. Azért írom le a történetem, hogy segítsek azoknak, akik ugyanebben a cipőben járnak, mind lelkiekben, mind orvosilag.

Itt van az ősz, az orrfolyás, a nátha, melyből sok gyereknél középfülgyulladás alakul ki. Megfelelő orrhigiénével, orrtisztítással, vitaminokkal megelőzhető a betegség. Ha már kialakult, antibiotikumra is szükség van, de a fül felszúrása már nem annyira gyakori, mint régen. Dr. Jósa Valéria fül-orr-gégésszelbeszélgettünk a középfülgyulladásról.

Végtelen folyó ennek a játéknak a címe, de senki se aggódjon, végtelen hosszú partikat csak akkor játszunk, ha folyamatos visszavágókra rendezkedünk be.  Ha viszont nem lenne „lezárószabály”, akkor valóban végtelenül lehetne folytatni, hiszen nem valamiféle akadálypályán kell átvergődnie a játékosoknak. Két muris eleme is van: az egyik, hogy nincs „saját” színünk és bábunk, a másik pedig, hogy nem a bábut, hanem alattuk a pályát mozgatjuk a célhoz.

Előző írásom óta körvonalazódtak bennem a dolgok a dokikkal kapcsolatban.

A várandósságom alatt rengeteg szüléstörténetet olvastam. Mivel már akkor is „paramami” voltam, igyekeztem csak pozitív szülésélményeket olvasni. Ezek a történetek nagyon sokat segítettek lélekben felkészülni életem legszebb és egyben legnehezebb kihívására. Éppen ezért már jó előre eldöntöttem, hogy én is megosztom a saját szülésélményem. Ismerjétek hát meg a mi drága kicsi lányunk, Natália érkezésének történetét.

Fű, de sokat hallottam-olvastam ezt a mondatot. És hányféle helyzetben. A mentőállomás vezetőjétől, aki évek óta szabadságot se vett ki, a koraszülöttet vagy sérült gyereket nevelő anyától, aki nem emlékszik, mikor volt 2 percen túl egyedül és feladat nélkül, az épp felszínen lévő, vagy nagyon is gyorsan növekedő kisvállalkozás tulajdonos-ügyvezetőjétől, az egyedi technikája miatt tömegek által keresett szívsebésztől, a krízisközpont leglátványosabban helytálló önkéntesétől, akit annyira beszippantott a feladat, hogy mások ételhez, vízhez, fedélhez, pár pillanatnyi emberi szóhoz, öleléshez jussanak, hogy észre se vette, neki mennyire nem jutott az utóbbi hetekben ezekből.

Uránia Csillagvizsgáló