141. oldal - Bezzeganya

Féléves múlt a kisebbik gyermekem, amikor egyszer csak megkísértett ez az érzés. Olyan ismerős volt, de mégis teljesen más. Éreztem ezt már az első gyermek előtt is, de az csak leheletkönnyű vágy volt valami iránt, amit csak távolról szemléltem, igazából fogalmam se volt, mire is vágyakozom. A második előtt még érezni se volt idő, olyan gyorsan történt minden. Most viszont, a hátam mögött két várandóssággal, két császármetszéssel, 27 hónapnyi szoptatással a sötétben, egyszer csak beköltözött az érzés. Nekem kell még egy gyerek. Először azt hittem, csak viccelek, biztos a hormonok, aztán azt hittem, hogy talán elment az eszem, aztán csak nem múlt, úgyhogy megpróbáltam meggyőzni magamat, hogy miért is teljesen és tökéletesen irracionális ezt akarnom.

Első szünidei ajánlónkban szerdától vasárnapig minden napra találtok valami izgalmas programot.

Mitől lesz egy gyerek jól nevelt? Szerintem tisztázni kéne, hogy mit is jelent az, hogy egy gyerek jól nevelt. Valószínűleg mindenkinek mást. Ebből fakadnak a félreértések, ez a táptalaja az összes neveléssel kapcsolatos nézeteltérésnek, konfliktusnak.

Egy évvel ezelőtt, mikor a nyaralási terveinkről beszélgettünk itt, örömmel mondhattam én is, hogy sok év után mi is készülünk utazni. Be is számoltam a tábor után az élményeinkről. Az idén is jelentkeztünk segítőnek az ADRA táborba.

Káosz. Dobozok mindenhol. Dögmeleg. Feszültség. Egy hete költöztünk át az anyósomhoz, de ez az első nap, hogy reggeli után nem rohanok el a gyerekkel, hogy aztán csak este hét után – vonakodva – jöjjünk vissza. És komoly lélekjelenlétre van szükségem, hogy ne kezdjek el mindent kidobálni az ablakon. A nyolcadikról.

Előbbre hozná és lerövidítené a nyári szünetet az Emmi köznevelési államtitkársága, cserébe hosszabb őszi-téli és tavaszi szünetben gondolkoznak. A 185 napos tanévről valószínűleg nem mondanak le, a tervek szerint június legelején befejeződne, viszont már augusztus 20-án elkezdődne az új tanév. Czunyiné Bertalan Judit köznevelési államtitkár elmondta, hogy sok szülőnek jelent problémát a hosszú nyári szünet, mert nehéz megoldani a gyerekek felügyeletét, a táborok is sokba kerülnek, és jelenleg nincs ügyelet nyáron az iskolákban. Czunyiné szerint az iskoláknak és az önkormányzatoknak közösen kellene megoldani a gyerekek nyári felügyeletét úgy, hogy tartalmas elfoglaltságot kínáljanak megfizethető áron.

Februárban keresett meg minket egy végzős pszichológus hallgató, aki szakdolgozatához készített kérdőívet szeretett volna minél több édesanyához eljuttatni, és arra kereste a választ, hogy mi befolyásolja a szülési élményt. Facebook oldalunkon meg is osztottuk a kérdőívet, melyet közel ezren töltöttek ki. Ígéretéhez híven a hallgató összefoglalta az eredményeket, és elküldte nekünk.

Tavasszal, egy hosszúra nyúlt piacozás során a gyerekek kaptak egy-egy kisautót vigaszdíjként. Amint hazaértek, maradék lambériából építettek egy utat, amin aztán jól összevesztek. Már hogy melyik autó mehet az útra, melyik nem. Egy darabig tűrtem a csatározás cseppet sem kellemes hangjait, aztán megelégeltem a visítást, és kimentem rendet tenni köztük. Először is kételkedni mertem abban, hogy nem elég nagy az udvar két kis leharcolt matchbox számára, majd megpróbáltam meggyőzni őket arról, hogy találjunk valami megoldást, hogy mindkét autó elférjen ezen a cirka 300 m2-en, ami számukra bejátszható terület.

Szóval, igen, babát várok. Jelenleg a 18. hétben vagyok. Kemény hetek vannak mögöttem. Kezdem az elején, hogy követhető legyen, remélem, nem leszek túl kaotikus. Teljesen szokásos módon indult a terhesség: nem jött meg, a mellem feszült, kezdtek zavarni a szagok. Vettem egy terhességi tesztet, ami azonnal kétcsíkos lett, a megadott öt perc után nem volt mit félreérteni rajta. Édes drága kolléganőmmel ellenőriztük a check-ablakot, és úgy remegett a kezem, hogy ő ijedten kérdezte, hogy mi a baj. Hát baj az nincs. Akkor még nem volt, helyesebben mondva. Megbeszéltük, hogy ez az eredmény kettőnk között marad.

Kicsit talán rendhagyó módon apaként írom ezt a szüléstörténetet. Elég messziről lehetne indítani, de előzményként elég annyi, hogy párommal mindketten Norvégiában dolgozunk. Mivel a lehető legtöbbet járunk haza, a várandósság alatt rengeteget beszélgettünk arról, hogy hol szülessenek az ikreink. Norvég állampolgárok nem lehetnek, mert egyikünk sem az, de ha lehetne sem akartuk volna őket kint anyakönyveztetni. Hosszas mérlegelés, rengeteg cikk, és sztori után úgy döntöttünk, kint fognak születni. Elég fontos érv, hogy ismeretlen a hálapénz, az egészet állja az egészségbiztosítás. A másik legfontosabb dolog az volt, hogy maximálisan a természetes szülést támogatják, nem ugranak szikével az embernek egyből ikreknél sem.

Első gyermekét váró leendő anyuka vagyok, jelenlegi státuszom még: dolgozó feleség. 2014-ben döntöttünk úgy a férjemmel, hogy belevágunk a babaprojektbe. Egy kicsit előre gondolkodtunk, és júniusban elmentünk endokrin rendelésre. Férjem szerette volna tudni, hogy mi újság a skacokkal. Szerencsére minden oké volt nála, a doki azt mondta rá, hogy „igazi ősapa”. Ha már ott voltunk, én is előrukkoltam egy-két kétellyel. Túlsúlyos voltam/vagyok, semmi módszerrel nem tudtam lefogyni.

Hétvégére 36 fokot ígérnek az időjárásjelentők, ennek megfelelően igazi nyári fogásokat próbáltam összeszedni nektek. Van a receptek közt kétféle – édes és sós – hideg leves, hideg előétel, a desszertek is természetesen hidegen fogyasztandók. A két főételhez sajnos kell sütő, illetve grill, de mint tudjuk, a grillezés – hal esetében – nem tart soká, a főételt pedig javaslom előző este el- vagy előkészíteni, mert az állásidő alatt összeérnek az ízek.

Tizenkét (és fél)éves lányom rövidlátó, jelenleg több mint mínusz hatos szemüveget kell hordania. Aki maga is rövidlátó, tudja, hogy ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a gyerek szinte semmit nem lát szemüveg nélkül, csak elmosódott pacákat, fényeket. Szemüvegessége miatt sokszor szenved: strandon, táborban, de a sportolást is megnehezíti a nagy okuláré. Amikor az utóbbi téma kapcsán kétségbeesetten sírta el magát, hogy az iskolai sportolásban sem tud részt venni (kézilabda, kosárlabda, stb.), akkor merült fel az ötlet: mi lenne, ha kontaktlencsét kapna?

Nyílt rendezvényen szeretné az informatikai pályával kapcsolatos szülői tájékozottságot emelni jövő héten a Google Groundon a Skool/Kódgarázs csapata, ahová általánosba-középiskolába járó gyerekek szüleit szeretnék meginvitálni, vagy azért vagy mert a gyereket érdekli az informatika, de nem tud eleget a pályára való bekerülés hogyanjáról, vagy mert épp a szülő szeretné felkelteni a sarjak érdeklődését az informatika iránt,  miközben ő maga is többet szeretne tudni, milyen az ICT cégek világa belülről, és azt is érzi, az iskolai informatika-oktatás nem mindig és messze nem mindenhol áll a helyzet magaslatán.

Idén először jelentünk meg a Gyerek Szigeten résztvevőként, saját programhelyszínnel. Az volt a célunk, hogy minél több olvasót megismerhessünk személyesen is, és a most megjelent Szüléstörténetek könyvből is vittünk ki, hogy kézbe lehessen venni, bele lehessen lapozni. Bár iszonyú volt a hőség, sokan keresték fel sátrunkat, ahol beszélgettünk szülésről, körülményekről, egyéb témákról – a gyerekek közben színezhettek mellettünk.

Ez nem egészen igaz persze, mert ők is számolják már a napokat, de ha valaki tuti megkönnyebbül, ha némi pauza áll be az intézményesítésben, az én leszek.

Az első kánikulai hétvége és a nyári szünet kapujában állunk. Ha tehetitek, irány a Balaton, a Velencei-tó vagy a Tisza-tó, de ha a városban maradtok, akkor is van pár ötletünk, hogyan töltsétek meg családi programokkal a hétvégét.

Évről évre egyre többen vagytok, akik posztokat írtok különböző témákban, így téve hozzá a Bezzeganya tartalmához, és segítve több ezer olvasó mindennapjait (amit ezúton is köszönünk). Szeretnénk valamit mi is adni nektek, kedves olvasószerzők, ezért alkotói pályázatra hívunk titeket.

Jelenleg így néz ki a nappalink - jó, mi? Kicsit kibillentem a Zen-ből, amikor a generálosunk kijelentette, hogy most úgy másfél hétig másik munkával fognak foglalkozni, mert az sürgős lett. Ahajjjó. Úgyhogy július elejére - amikorra már szerettük volna, ha legalább pakolható az egyik szoba, és nem anyáméknál kell parkoltatnunk az összes holminkat - örülünk, ha a padlószigetelés utolsó rétegét lerakják, és két hétre rá (ennyi idő alatt szárad meg egészen biztosan) felpörgethetjük az eseményeket. Nagyon nem aggódunk, mert szeptemberre mindenképp be tudunk költözni, de jó lenne azért egy hónapig szokni a környezetet szülés előtt. Na meg az augusztusomat úgy tervez(t)em, hogy bútorokat fogok gyártani, és ezt jó lenne helyben megtenni.

„Melyik kislányod született dongalábbal?”

Az előzmény, melynek hatására született ez a poszt: Amiért nem működik a mai korban a gyermeknevelés 1. Félünk a gyerekeinktől. Van egy módszer, amit „bögre-tesztnek” nevezek – a szituáció az, hogy egy szülő egy bögre tejet ad a gyerekének reggel. Nézzük meg, mi történik akkor, ha a gyerek azt mondja, hogy „a rózsaszínből kérem, nem a kékből!”, miközben az anya már kiöntötte a tejet a kékbe. Leggyakrabban ilyenkor az anya elfehéredik és rohan a kért bögréért, mielőtt a gyerek elkezdene hisztizni. Hiba! Mitől félsz, anya? Ki itt a főnök igazából? Hadd hisztizzen, hagyd rá és kész. De az Isten szerelmére, ne fáradozz külön csak azért, hogy a kedvébe járj – annál inkább gondolj arra, hogy ez megtaníttatja vele azt a leckét, hogy egy kis hisztiért még nem fog bármit megkapni, ami csak eszébe jut.

Akinek a családjában fordult már elő rotavírus fertőzés, az általában nem sokat gondolkozik azon, hogy a következő gyermeket meg akarja-e védeni a betegségtől. Horrorsztorikat lehet hallani fürdőszobakövön fekvő családtagokról, akiket szó szerint leterített a rotavírus. De valóban ilyen veszélyes ez a fertőzés? Mielőtt szakmai szempontok alapján ismertetnénk a betegséget, titeket kérdezünk: mi a tapasztalatotok, véleményetek a rotavírussal kapcsolatban? Rövid kérdőívünkben arra keressük a választ, hogy szerintetek mennyire kell komolyan venni a fertőzést, átestetek-e rajta, és mit gondoltok a megelőzésről. Kommentben várjuk azok történeteit, tapasztalatait, akik túlestek a rota-fertőzésen.

A csecsemők mesterséges táplálása nem újkeletű dolog, már az ókorban is ismert volt, a pompei ásatások során több gyermekszarkofágban találtak szopóedényeket. Az edények a női mell formáját utánozták, magasságuk kb. 10 cm, szélességük pedig 8 cm körül volt, leggyakrabban agyagból készültek, de Aquincum-ban üvegből fúvott palackok is előkerültek. A patríciusok körében elterjedt szokás volt, hogy fiatal rabszolgaanyát fogadtak a házukba szoptatós dajkának. A plebejus anyák is gyakran áruba bocsátották fölösleges tejüket, a Forum olitorium-on csoportokba tömörülve, tulajdonképpen egy ókori „tejpiacon” pénzért tápláltak idegen gyermekeket.

Azt mondják, minden szülés más. Nos, ez rám hatványozottan igaz. A legfőbb különbség az volt, hogy az első babám halva született a 7. hónapban, a második viszont a 42. héten egészségesen. No, de ne szaladjunk ennyire előre...

„Menjen be a fürdőszobába és a nevünkben köpje szembe magát. Megérdemli.” - Ez a pár sor csengett hetekig a fülemben, mielőtt a félévi bizonyítvány kézhezvétele előtt végül mégiscsak elbúcsúztam a fiam régi osztályfőnökétől és elküldtem újévi jókívánságaimat egy néhány soros emailben.

4. fejezet

A szülés okozta fájdalmat már régóta próbálják csillapítani. A jelenlegi legismertebb fájdalomcsillapító módszer az epidurális fájdalomcsillapítás, mely megfelelően adagolva segítheti és elviselhetőbbé teheti a szülést. De mi is történik az epidurális fájdalomcsillapítás során? Dr. Vasvári Barbara részlegvezető aneszteziológus főorvos segített összefoglalni a módszer lényegét.

Szombaton egy kozmetikai cég szervez egész napos családi programot, közös sétát, tanácsadást, felnőtt- és gyerekkoncerteket a mellrák ellen a Széchenyi István téren. A közös séta (3,7 km) 13.30-kor indul a Lánchídtól.

Mindenki hallott, olvasott az elmúlt napokban arról az esetről, mikor egy szoptatós anyukát kiküldtek egy Mekiből. Az, hogy erről, meg a nyilvános szoptatásról – meg az ezt követő tüntetésről – mi a véleményem, lényegtelen, mert ennyi cikk, hozzászólás, panasz után már a könyökömön folyik ki, nem érdekel, hogy ki hol eteti, itatja szerelme gyümölcsét, bár azért tény, engem is hozott már kínos helyzetbe szoptatós anya, mikor se szó, se beszéd, a gyerek egyetlen szusszanására, mindenféle takarás, elfordulás nélkül zavartanul előkapta a mellét. Erre állítólag a helyes reakció az, hogy forduljak el, hát nem tudom, szerintem nem a körülötte lévő tíz embernek kell elfordulni, hanem neki, de lehet, hogy magamra maradok a véleményemmel. Na, de, mint mondtam, eszemben sincs tovább ragozni ezt a témát. Valami viszont nekem is felzaklatta anyai szívemet.