140. oldal - Bezzeganya

A múlt század elején a szifilisz népbetegségnek számított. A korabeli adatok szerint az élveszületések számát 3,2-3,6 százalékkal csökkentette. A budapesti adatok alapján, 1923 és 1926 között 1,4 és 2 százalék között mozgott a veleszületett szifiliszben szenvedő csecsemők aránya. A szifiliszes csecsemők java része halva született, vagy rövid időn belül elhunyt.

(részlet)

Magyar egészségügy, avagy miért ne legyél beteg terhesen

Ahogy azt már a kisgyerekesek jól tudják, a nyári időszakban nem javasolt a napon tartózkodni 11 és 15 óra között, a fényvédő krémek használata pedig kötelező.  Mivel a kisgyerekek sok időt töltenek a napon (homokozó, vízpart, stb.), és bőrük is érzékenyebb, speciális fényvédőre van szükségük, ezért nekik a kifejezetten gyerekeknek való napkrémeket érdemes megvenni. Dr. Noll Judit bőrgyógyászt kérdeztük a nyári napvédelemről.

„Akár egy tervutasításos gazdálkodás, olyanok vagytok!” - Többek közt ennyivel nyugtázta édesanyám az örömhírt, hogy két csíkot pisiltem. No, persze miután letettem  a telefont, tuti karöltve bőgtek édesapámmal. Mi ültünk a kanapén babán vigyorogva, férjem tenyerén a papírtörlőn a pisis tesz, amin két rózsaszín jel mutatta: ez összejött, srácok!

Programajánló július 1-7.

Hellószia harmadik harmad - viszlát 25. életév.

A helyzet jó, de nem reménytelen, mondta Bródy a nyolcvanas években, és valami ilyesmi a kevésbé pozitív kicsengése a mostani ifjúsági digitálistudás-helyzetnek is, de a Google Groundon rendezett rendhagyó „szülői” mégsem volt valami nekikeseredett üzenetű rendezvény. Azt üzente inkább, hogy bár erősen magadra vagy utalva, minden eszköz megvan, ha veszed a fáradságot és megkeresed, beletolod azt a bizonyos tízezer órát, sőt, kis szerencsével és kis szervezéssel társakat és mentorokat is találhatsz hozzá – hogy felnőtté válva izgalmasnál izgalmasabb, sőt, jól fizető munkákba torkollhasson az egész.

Felhúztam magam Halász Juditon

Bár a többség szerint veszélyes a rotavírus, csak 58,6 százalék oltatná be gyermekét a vírus ellen. Több mint 500-an töltöttétek ki azt a kérdőívet, melyben a rotavírussal kapcsolatban tettünk fel kérdéseket. A válaszadók közel 85 százaléka érzi veszélyesnek a rotavírust, és csak valamivel több mint 15 százalékuk szerint veszélytelen. 81 százalékuk (helyesen) jelölte be, hogy a vírus a 0-12 hónapos korú csecsemőkre a legveszélyesebb.

Egyetlen dologra emlékszem élénken arról az éjszakáról. Ültem a rideg folyosón a neonlámpák gyér fényében és féltem. Sokan azt mondják, ha tragédia éri őket, rengeteg érzelem kavarog bennük, az első reakció a könnyek után a „Miért?“, kétségbeesnek, tombolnak, aztán amikor elfogy az erejük, magukba roskadnak. Én arra sem voltam képes, hogy artikulálatlanul üvöltsek. Csak ültem a térdemen könyökölve, és néztem, ahogy az a pár könnycsepp, amit már nem tudtam visszatartani, lefolyik a karomon. Nem gondoltam vagy éreztem semmit azon kívül, hogy rettegtem. Olyan volt, mintha kikapcsolták volna a testem, egy nagy buborékot tettek volna körém, és magamra hagytak volna. Nem aggódtam a babákért, már rég elfogadtam, hogy őket is elveszítjük. Nem is tudom, hogy miért féltem, hiszen már tudtam, mi történik. Amikor az orvos odajött hozzám, a visszatartott sírás miatt annyira fájt a torkom, hogy meg sem tudtam szólalni, csak bólintottam. Ezek azok az emlékek, amiket minden nap látok magam előtt, mintha filmet néznék, és minden alkalommal ugyanazt érzem, amit akkor.

2013. június elején estem teherbe, két hónappal az esküvőnk után, várt és tervezett baba a kisfiam. Az orvosválasztást nem bíztam a véletlenre. Mivel egészségügyi dolgozó vagyok, fontos volt, hogy megbízható, rutinos szakember gondozza a terhességemet. Abszolút komplikációmentes várandósságom volt, minden eredményem negatív volt. Mivel elég rendkívüli paraméterekkel estem teherbe, 39,5 kilóval (amiből a terhesség elején sikerült is ledobni), és 150 cm-rel, kb. a 20. héttől nyilvánvalóvá vált, hogy nem leszek képes spontán szülni. Nem örültem a császár lehetőségének, de a babám épsége mindennél fontosabb volt, pláne azok után, hogy a 30. héttől harántfekvésű volt. Mivel az utolsó ultrahangokon már 3 kg körüli súlyt becsültek, 02.28-ra jegyeztek elő programozott császármetszésre, ez két nappal a terminusom utánra esett.

Írnék egy kicsit az otthon szülés kapcsán információs hétről. Nagyon a részletekbe nem fogok belefolyni, mert akit igazán érdekel, úgyis elmegy maga meghallgatni.

Utolsó hétvégén rendezik meg a Gyerekszigetet idén.  Mi múlt hétvégén mentünk volna (az épp sakktáborba járó Kicsi például szívesen szállt volna be a 87 éves Bici néni ( még többet Bici néniről egy korábbi cikkben lehet olvasni) sakkmester rekordokat dönteni készülő szimultán-játszmáiba, de hát épp ő lett beteg, ugye), de kaptunk még egy esélyt, gondoltam kiírok még ide pár programot, amit például magunknak kinéztünk holnap-holnaputánra, de másnak is megjöhet a kedve:

Izabella hercegnő a bástya tetején állt, és nézte a vár alatt dúló csatát. Egyik csillagszeméből könnycsepp gördült édesapja emlékére, akit Homokmandala boszorkánya, Vandaliza változtatott hattyúvá. Ott ringatózott a vár mellett terpeszkedő, fáradtkék vizű tavon, és hosszú nyakát nyújtogatta, hogy lássa a csatateret. A hercegnő másik szeme éberen figyelte Márkó királyfit, aki az aranypor-parti sereget vezette.

Érik a meggy, amit igen jól lehet hasznosítani a konyhában: süteményekbe vagy befőzni, esetleg fagyasztani kiváló alapanyag. Ezúttal igyekeztem kevéssé ismert recepteket hozni a felhasználására.

Boldogan készült az ünnepségre, folyton az anyák napi dalokat énekelte. Megbeszéltük, hogy holnap délután együtt megyünk vissza, de előtte még ebéd után, nagyot kell aludni, hogy ne legyen fáradt. És énekelni fogok neked anya. Jó? Nagyon izgatott volt, csak úgy csillogtak a szemei lefekvésnél. Az első anyák napja, amin az én csillogó szemű, majdnem 3 évesem énekelni fog.

Június utolsó hét napja sem telik eseménytelenül Budapesten és környékén, hiszen egymást érik a búcsúk, és persze itt vannak a Szent Iván-naphoz kötődő események is.

Szinte felrobban nemrég az internet egy videótól, melyben lépésről lépésre követhető, hogyan kell gumicukor-legót készíteni otthon. Gondoltuk, mi is kipróbáljuk a lányaimmal, tényleg pofonegyszerű. Bár nem lett olyan profi, mint az eredeti posztban, de azért mi örültünk az eredménynek.

Szeretném a segítségetek kérni. Mindenki véleményét szívesen olvasom, de leginkább Crohnos anyukák véleményére lenne szükségem. 33 éves kismama vagyok, aki napokon belül megkezdi a 3. trimeszterét. Diagnosztizált Crohn-beteg. Abból is a szerencsésebb fajta, mert még nem volt műtétem (a betegség felbukkanása 6 évvel ezelőttre tehető, a biztos diagnózis 2 évvel ezelőtt született meg és akkortól szedem a gyógyszert is). A terminalis ileum nyálkahártyája a kerület felét illetően granulált, ödémás, és a szigmabélen van néhány kitüremkedés. Az előzményekkel nem terhellek benneteket (több vizsgálat, kezelés). A lényeg: 2014 decemberében voltam colonscopián, ahol teljes remissziónak megfelelő képet mutatott a betegség (és az előzőkben szereplő colonoscopos leírás született). Továbbra is gyógyszert kellett szednem napi háromszor 2 db-ot.

Az elmúlt napokban a Facebookot elárasztották a kitűnő bizonyítványok, melyet a büszke szülők osztottak meg. Nem mondom, hogy nem jelent meg bennem, hogy bárcsak az én lányaim is kitűnőek lennének, de aztán igen hamar tovatűnt az irigy gondolat, és rájöttem, hogy így is büszke vagyok rájuk. A matek kettes és az angol hármas ellenére is. Ugyanis tudom, hogy milyen munka áll mögötte. Magyarázom a bizonyítványt.

Szombat este félkómában takarítom el a vacsoránk romjait, amikor a Férj vigyorogva megáll mellettem, és megszólal „Már alig várom a szülinapodat!” Hajaj, meglepi. De milyen? Szegénykémnek párszor már sikerült melléfognia, ezért az alkalmak előtt, amikor nem beszélünk meg semmi konkrét kívánalmat, igyekszem nem beleélni magam, hogy na, most majd kitalálja a kimondatlan vágyaimat.

Az origón jelent meg kedden „Már tíz éve tilos a pofon a gyereknevelésben” címmel egy interjú Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértővel, melyben többek között gyerekneveléssel, gyermekbántalmazással, gyermekjoggal kapcsolatos kérdésekről beszélgetnek. Szeretnék kiemelni belőle egy igen fontos témát: a válást, és azt, hogy hogyan lehet úgy elválni, hogy a gyerek a legkevésbé sérüljön. A gyermekjogi szakértő arra világít rá, hogy a szülőkön múlik, hogyan kerül ki a gyerekük a válásból.

Bűnözők-e az állami gondozott gyerekek? A nevelőszülők csak a pénzért csinálják? A Gyereksorsok blog tíz tévhitet oszlat el, amit a nevelőszülőkről és a gyerekekről tartanak.

Van már NÉGY gyönyörű, egészséges gyermekem, két lány és két fiú, de mi azt éreztük, van itt hely egy ötödiknek. Hamar lett pozitív teszt, és elkezdődött az az első harmad, ami valahogy mindig végtelenül hosszúnak tűnik, s mivel volt egy vetélésem, így félelemmel teli is.

Egy tábor átlagosan 24500 forintba kerül, a gyerek(ek) nyári táboroztatására átlag 70 ezer forintot költ a család, derült ki a Bezzeganya felméréséből, melyet 290-en töltöttek ki. A válaszadók kevesebb mint öt százaléka egyáltalán nem küldi táborba a gyermekeit, öt százalékának pedig több mint 200 ezer forintba kerülnek a nyári táborok.

Felkelek. Gyereket ébresztek. Macskát etetek. Almot takarítok. Uzsonnát csomagolok. Táskát ellenőrzök. Hajat fonok. Csatot keresek. Kabátot gombolok. Sürgetem a gyerekeket, indulni kéne. Visszaszaladok az íróasztalon felejtett matekfüzetért. Elszállítom a nagyokat az iskolába. Átviszem a kicsit az oviba. Segítek átöltözni. Felolvasom a faliújságról, mi lesz aznap a reggeli, az ebéd, az uzsonna. Bekísérem a gyereket a csoportszobába. Elköszönök tőle. Az ajtóban megvárom, míg visszaszalad egy ölelésért és egy extra pusziért. Hazamegyek.

37 éves vagyok, 7 éve házasodtunk össze a férjemmel, és ezen idő alatt 3 gyerekünk született: az első  5,5 éves, a második 3,5, a harmadik 1,5.

Őszintén szólva teljes mértékben hidegen hagynak az olyan mostanában beszivárgott ünnepek, mint a Valentin-nap vagy a Halloween. Viszont, amit szerintem jobban kellene promotálni és figyelni rá, az az Apák napja. A net tele van anyákat dicsőítő, nyáltengert fröcsögő képekkel, videókkal, hogy nekünk milyen nehéz az élet, de mégis megéri, mert a pulya néha nevet. Anyablogok millióit találhatjuk egyetlen egyszerű kereséssel. Viszont alig-alig van valami az apákról, mintha azután, hogy végigtoporogja a szülést a szülőszobán a szerencsétlen, már nem is létezne. Pedig, isten a tanúm, a franciaágy másik felén is hallatszik a gyerekbömbölés éjjel, és a férfiaknak is ugyanolyan büdös a kakis pelenka, nekik is remeg a szemük, amikor szombat délelőtt felmosnak és a még vizes parkettára kenik a dedek az áfonyás joghurtot.