Nem akarnak 20+ gyereket öltöztetni az óvónők, ezért nem mennek ki az udvarra egész télen

Az iskolában elég hamar megutáltam a testnevelést. Sportolni mindig sportoltam, volt, hogy egyszerre háromfélét is, de az iskolai tornaórától még most is kiráz a hideg, ha rágondolok. Mikor megtudtam, hogy az óvodában van testnevelés óra, eléggé meglepődtem, akkoriban, amikor én voltam óvodás, nemhogy tesi, de tornaterem sem volt. A gyereknek nem mondtam semmit, nehogy az ellenérzéseimet ráragasszam. A tornaórának azonban így is igen hamar sírás lett a vége. Az óvó nénik szerint, játékos mozgást takar a tornaóra. Csupa olyat, ahol versenyezni kell. Aki „béna”, kiesik. Mondtam a gyereknek, hogy ez butaság, ő nem béna, csak picit lassú, nem lehet mindenben jó, meg ezek csak játékok, nem kell komolyan venni. Ő pedig közölte, hogy de anya, ezek buta játékok. Igen, azok. Én is utáltam a kidobóst, a székfoglalót, a versenyfutást. Még csak kiscsoportos, de már nem szereti a testnevelést. Már most összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy az iskolában minden nap el kell szenvednie az értelmetlen tornaórát, és a bénaság érzését.