
2015. 11. 28.
Anyák, hagyjátok abba a siránkozást!
Tudom, hogy nehéz. Három kicsi gyerekem van és külföldön élünk, a kislányom kétéves, ikerfiaim hét hónaposak. Az első hónapokat csak non-stop segítséggel éltem túl. Naponta húszszor szoptattam, a lányomnak sokszor egész nap csak a hangját hallottam a borzlyukból, ami régen a hálónk volt, és kezdetben átvette a két kis piránya. Örültem, ha mindhárom gyerek hasa tele van, a pelenkájuk tiszta, és végre lehet aludni zavartanul harminc percet. Persze ahogy nőttek, meg mi is egyre jobban felnőttünk a feladathoz, a mindennapok egyszerűbbek és sokkal mosolygósabbak lettek. Eldöntöttem, hogy már nem kell a 24 órás felügyelet, megleszek velük egyedül, néhány órás háztartási segítség elég. Nyilván akkor nem számoltam vele, hogy bizony kelhet újra éjjel mindenki két-háromóránként valami miatt, és utána jöhet a borzasztó szenvedés következő nap, hogy valahogy kibírjam, mert persze a gyerekek szuperül bírják. Ismét az igények kielégítésére szorítkozva, meg a Finger song 36-szori meghallgatásával telt el pár nap. És aztán ez is helyreállt - egy időre.
anyaság



























