142. oldal - Bezzeganya

Utolsó hétvégén rendezik meg a Gyerekszigetet idén.  Mi múlt hétvégén mentünk volna (az épp sakktáborba járó Kicsi például szívesen szállt volna be a 87 éves Bici néni ( még többet Bici néniről egy korábbi cikkben lehet olvasni) sakkmester rekordokat dönteni készülő szimultán-játszmáiba, de hát épp ő lett beteg, ugye), de kaptunk még egy esélyt, gondoltam kiírok még ide pár programot, amit például magunknak kinéztünk holnap-holnaputánra, de másnak is megjöhet a kedve:

Izabella hercegnő a bástya tetején állt, és nézte a vár alatt dúló csatát. Egyik csillagszeméből könnycsepp gördült édesapja emlékére, akit Homokmandala boszorkánya, Vandaliza változtatott hattyúvá. Ott ringatózott a vár mellett terpeszkedő, fáradtkék vizű tavon, és hosszú nyakát nyújtogatta, hogy lássa a csatateret. A hercegnő másik szeme éberen figyelte Márkó királyfit, aki az aranypor-parti sereget vezette.

Érik a meggy, amit igen jól lehet hasznosítani a konyhában: süteményekbe vagy befőzni, esetleg fagyasztani kiváló alapanyag. Ezúttal igyekeztem kevéssé ismert recepteket hozni a felhasználására.

Boldogan készült az ünnepségre, folyton az anyák napi dalokat énekelte. Megbeszéltük, hogy holnap délután együtt megyünk vissza, de előtte még ebéd után, nagyot kell aludni, hogy ne legyen fáradt. És énekelni fogok neked anya. Jó? Nagyon izgatott volt, csak úgy csillogtak a szemei lefekvésnél. Az első anyák napja, amin az én csillogó szemű, majdnem 3 évesem énekelni fog.

Június utolsó hét napja sem telik eseménytelenül Budapesten és környékén, hiszen egymást érik a búcsúk, és persze itt vannak a Szent Iván-naphoz kötődő események is.

Szinte felrobban nemrég az internet egy videótól, melyben lépésről lépésre követhető, hogyan kell gumicukor-legót készíteni otthon. Gondoltuk, mi is kipróbáljuk a lányaimmal, tényleg pofonegyszerű. Bár nem lett olyan profi, mint az eredeti posztban, de azért mi örültünk az eredménynek.

Szeretném a segítségetek kérni. Mindenki véleményét szívesen olvasom, de leginkább Crohnos anyukák véleményére lenne szükségem. 33 éves kismama vagyok, aki napokon belül megkezdi a 3. trimeszterét. Diagnosztizált Crohn-beteg. Abból is a szerencsésebb fajta, mert még nem volt műtétem (a betegség felbukkanása 6 évvel ezelőttre tehető, a biztos diagnózis 2 évvel ezelőtt született meg és akkortól szedem a gyógyszert is). A terminalis ileum nyálkahártyája a kerület felét illetően granulált, ödémás, és a szigmabélen van néhány kitüremkedés. Az előzményekkel nem terhellek benneteket (több vizsgálat, kezelés). A lényeg: 2014 decemberében voltam colonscopián, ahol teljes remissziónak megfelelő képet mutatott a betegség (és az előzőkben szereplő colonoscopos leírás született). Továbbra is gyógyszert kellett szednem napi háromszor 2 db-ot.

Az elmúlt napokban a Facebookot elárasztották a kitűnő bizonyítványok, melyet a büszke szülők osztottak meg. Nem mondom, hogy nem jelent meg bennem, hogy bárcsak az én lányaim is kitűnőek lennének, de aztán igen hamar tovatűnt az irigy gondolat, és rájöttem, hogy így is büszke vagyok rájuk. A matek kettes és az angol hármas ellenére is. Ugyanis tudom, hogy milyen munka áll mögötte. Magyarázom a bizonyítványt.

Szombat este félkómában takarítom el a vacsoránk romjait, amikor a Férj vigyorogva megáll mellettem, és megszólal „Már alig várom a szülinapodat!” Hajaj, meglepi. De milyen? Szegénykémnek párszor már sikerült melléfognia, ezért az alkalmak előtt, amikor nem beszélünk meg semmi konkrét kívánalmat, igyekszem nem beleélni magam, hogy na, most majd kitalálja a kimondatlan vágyaimat.

Az origón jelent meg kedden „Már tíz éve tilos a pofon a gyereknevelésben” címmel egy interjú Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértővel, melyben többek között gyerekneveléssel, gyermekbántalmazással, gyermekjoggal kapcsolatos kérdésekről beszélgetnek. Szeretnék kiemelni belőle egy igen fontos témát: a válást, és azt, hogy hogyan lehet úgy elválni, hogy a gyerek a legkevésbé sérüljön. A gyermekjogi szakértő arra világít rá, hogy a szülőkön múlik, hogyan kerül ki a gyerekük a válásból.

Bűnözők-e az állami gondozott gyerekek? A nevelőszülők csak a pénzért csinálják? A Gyereksorsok blog tíz tévhitet oszlat el, amit a nevelőszülőkről és a gyerekekről tartanak.

Van már NÉGY gyönyörű, egészséges gyermekem, két lány és két fiú, de mi azt éreztük, van itt hely egy ötödiknek. Hamar lett pozitív teszt, és elkezdődött az az első harmad, ami valahogy mindig végtelenül hosszúnak tűnik, s mivel volt egy vetélésem, így félelemmel teli is.

Egy tábor átlagosan 24500 forintba kerül, a gyerek(ek) nyári táboroztatására átlag 70 ezer forintot költ a család, derült ki a Bezzeganya felméréséből, melyet 290-en töltöttek ki. A válaszadók kevesebb mint öt százaléka egyáltalán nem küldi táborba a gyermekeit, öt százalékának pedig több mint 200 ezer forintba kerülnek a nyári táborok.

Felkelek. Gyereket ébresztek. Macskát etetek. Almot takarítok. Uzsonnát csomagolok. Táskát ellenőrzök. Hajat fonok. Csatot keresek. Kabátot gombolok. Sürgetem a gyerekeket, indulni kéne. Visszaszaladok az íróasztalon felejtett matekfüzetért. Elszállítom a nagyokat az iskolába. Átviszem a kicsit az oviba. Segítek átöltözni. Felolvasom a faliújságról, mi lesz aznap a reggeli, az ebéd, az uzsonna. Bekísérem a gyereket a csoportszobába. Elköszönök tőle. Az ajtóban megvárom, míg visszaszalad egy ölelésért és egy extra pusziért. Hazamegyek.

37 éves vagyok, 7 éve házasodtunk össze a férjemmel, és ezen idő alatt 3 gyerekünk született: az első  5,5 éves, a második 3,5, a harmadik 1,5.

Őszintén szólva teljes mértékben hidegen hagynak az olyan mostanában beszivárgott ünnepek, mint a Valentin-nap vagy a Halloween. Viszont, amit szerintem jobban kellene promotálni és figyelni rá, az az Apák napja. A net tele van anyákat dicsőítő, nyáltengert fröcsögő képekkel, videókkal, hogy nekünk milyen nehéz az élet, de mégis megéri, mert a pulya néha nevet. Anyablogok millióit találhatjuk egyetlen egyszerű kereséssel. Viszont alig-alig van valami az apákról, mintha azután, hogy végigtoporogja a szülést a szülőszobán a szerencsétlen, már nem is létezne. Pedig, isten a tanúm, a franciaágy másik felén is hallatszik a gyerekbömbölés éjjel, és a férfiaknak is ugyanolyan büdös a kakis pelenka, nekik is remeg a szemük, amikor szombat délelőtt felmosnak és a még vizes parkettára kenik a dedek az áfonyás joghurtot.

Szevasz, te nyár, meg jó napot! – köszönt a medve jó nagyot. Szevasz, te szép meg jó idő, de jó: ma nem kell hócipő!

Féléves múlt a kisebbik gyermekem, amikor egyszer csak megkísértett ez az érzés. Olyan ismerős volt, de mégis teljesen más. Éreztem ezt már az első gyermek előtt is, de az csak leheletkönnyű vágy volt valami iránt, amit csak távolról szemléltem, igazából fogalmam se volt, mire is vágyakozom. A második előtt még érezni se volt idő, olyan gyorsan történt minden. Most viszont, a hátam mögött két várandóssággal, két császármetszéssel, 27 hónapnyi szoptatással a sötétben, egyszer csak beköltözött az érzés. Nekem kell még egy gyerek. Először azt hittem, csak viccelek, biztos a hormonok, aztán azt hittem, hogy talán elment az eszem, aztán csak nem múlt, úgyhogy megpróbáltam meggyőzni magamat, hogy miért is teljesen és tökéletesen irracionális ezt akarnom.

Első szünidei ajánlónkban szerdától vasárnapig minden napra találtok valami izgalmas programot.

Mitől lesz egy gyerek jól nevelt? Szerintem tisztázni kéne, hogy mit is jelent az, hogy egy gyerek jól nevelt. Valószínűleg mindenkinek mást. Ebből fakadnak a félreértések, ez a táptalaja az összes neveléssel kapcsolatos nézeteltérésnek, konfliktusnak.

Egy évvel ezelőtt, mikor a nyaralási terveinkről beszélgettünk itt, örömmel mondhattam én is, hogy sok év után mi is készülünk utazni. Be is számoltam a tábor után az élményeinkről. Az idén is jelentkeztünk segítőnek az ADRA táborba.

Káosz. Dobozok mindenhol. Dögmeleg. Feszültség. Egy hete költöztünk át az anyósomhoz, de ez az első nap, hogy reggeli után nem rohanok el a gyerekkel, hogy aztán csak este hét után – vonakodva – jöjjünk vissza. És komoly lélekjelenlétre van szükségem, hogy ne kezdjek el mindent kidobálni az ablakon. A nyolcadikról.

Előbbre hozná és lerövidítené a nyári szünetet az Emmi köznevelési államtitkársága, cserébe hosszabb őszi-téli és tavaszi szünetben gondolkoznak. A 185 napos tanévről valószínűleg nem mondanak le, a tervek szerint június legelején befejeződne, viszont már augusztus 20-án elkezdődne az új tanév. Czunyiné Bertalan Judit köznevelési államtitkár elmondta, hogy sok szülőnek jelent problémát a hosszú nyári szünet, mert nehéz megoldani a gyerekek felügyeletét, a táborok is sokba kerülnek, és jelenleg nincs ügyelet nyáron az iskolákban. Czunyiné szerint az iskoláknak és az önkormányzatoknak közösen kellene megoldani a gyerekek nyári felügyeletét úgy, hogy tartalmas elfoglaltságot kínáljanak megfizethető áron.

Februárban keresett meg minket egy végzős pszichológus hallgató, aki szakdolgozatához készített kérdőívet szeretett volna minél több édesanyához eljuttatni, és arra kereste a választ, hogy mi befolyásolja a szülési élményt. Facebook oldalunkon meg is osztottuk a kérdőívet, melyet közel ezren töltöttek ki. Ígéretéhez híven a hallgató összefoglalta az eredményeket, és elküldte nekünk.

Tavasszal, egy hosszúra nyúlt piacozás során a gyerekek kaptak egy-egy kisautót vigaszdíjként. Amint hazaértek, maradék lambériából építettek egy utat, amin aztán jól összevesztek. Már hogy melyik autó mehet az útra, melyik nem. Egy darabig tűrtem a csatározás cseppet sem kellemes hangjait, aztán megelégeltem a visítást, és kimentem rendet tenni köztük. Először is kételkedni mertem abban, hogy nem elég nagy az udvar két kis leharcolt matchbox számára, majd megpróbáltam meggyőzni őket arról, hogy találjunk valami megoldást, hogy mindkét autó elférjen ezen a cirka 300 m2-en, ami számukra bejátszható terület.

Szóval, igen, babát várok. Jelenleg a 18. hétben vagyok. Kemény hetek vannak mögöttem. Kezdem az elején, hogy követhető legyen, remélem, nem leszek túl kaotikus. Teljesen szokásos módon indult a terhesség: nem jött meg, a mellem feszült, kezdtek zavarni a szagok. Vettem egy terhességi tesztet, ami azonnal kétcsíkos lett, a megadott öt perc után nem volt mit félreérteni rajta. Édes drága kolléganőmmel ellenőriztük a check-ablakot, és úgy remegett a kezem, hogy ő ijedten kérdezte, hogy mi a baj. Hát baj az nincs. Akkor még nem volt, helyesebben mondva. Megbeszéltük, hogy ez az eredmény kettőnk között marad.

Kicsit talán rendhagyó módon apaként írom ezt a szüléstörténetet. Elég messziről lehetne indítani, de előzményként elég annyi, hogy párommal mindketten Norvégiában dolgozunk. Mivel a lehető legtöbbet járunk haza, a várandósság alatt rengeteget beszélgettünk arról, hogy hol szülessenek az ikreink. Norvég állampolgárok nem lehetnek, mert egyikünk sem az, de ha lehetne sem akartuk volna őket kint anyakönyveztetni. Hosszas mérlegelés, rengeteg cikk, és sztori után úgy döntöttünk, kint fognak születni. Elég fontos érv, hogy ismeretlen a hálapénz, az egészet állja az egészségbiztosítás. A másik legfontosabb dolog az volt, hogy maximálisan a természetes szülést támogatják, nem ugranak szikével az embernek egyből ikreknél sem.

Első gyermekét váró leendő anyuka vagyok, jelenlegi státuszom még: dolgozó feleség. 2014-ben döntöttünk úgy a férjemmel, hogy belevágunk a babaprojektbe. Egy kicsit előre gondolkodtunk, és júniusban elmentünk endokrin rendelésre. Férjem szerette volna tudni, hogy mi újság a skacokkal. Szerencsére minden oké volt nála, a doki azt mondta rá, hogy „igazi ősapa”. Ha már ott voltunk, én is előrukkoltam egy-két kétellyel. Túlsúlyos voltam/vagyok, semmi módszerrel nem tudtam lefogyni.

Hétvégére 36 fokot ígérnek az időjárásjelentők, ennek megfelelően igazi nyári fogásokat próbáltam összeszedni nektek. Van a receptek közt kétféle – édes és sós – hideg leves, hideg előétel, a desszertek is természetesen hidegen fogyasztandók. A két főételhez sajnos kell sütő, illetve grill, de mint tudjuk, a grillezés – hal esetében – nem tart soká, a főételt pedig javaslom előző este el- vagy előkészíteni, mert az állásidő alatt összeérnek az ízek.