A te gyereked ne legyen áldozat!

Hogyan előzze meg a szülő:

• A gyerek legyen tisztában a testrészei elnevezésével, működésével, a nemi szervekével is. Nem az a lényeg, milyen szót használnak erre a családban, de tudjon róla beszélni.
• Már az óvodás gyerek tanulja meg, hogy az engedélye nélkül senki nem nyúlhat a testéhez és a nemi szerveihez. A szülő is kérjen engedélyt, ha hozzáér.
• A gyerek lehessen ura a saját testének. Ne kelljen puszit adnia a nagynéninek, ha ő nem akarja.
• Ha a szülő bántalmazza a gyereket, a gyerek nem tanulja meg, hogy a testéhez csak tisztelettel lehet nyúlni.
• Aki valódi szeretetkapcsolatban nő fel, kevésbé fogja egy idegen közeledését a szeretettel azonosítani.
• A szexuális felvilágosítás nem egy alkalom, és nem elég kamaszkorban elkezdeni. Folyamatos kommunikáció szülő és gyerek között, ami már totyogó korban elkezdődik. Ha a gyerek felteheti a kérdéseit a szülőnek, ha a szülő nem jön zavarba, nem hárítja a témát, hanem a gyerek korának megfelelő választ ad, akkor remélhetőleg később is hozzá fordul a gyerek. Ha a szülő elzárkózik, a gyerek akkor is meg fogja szerezni az információit, csak más forrásból.
• Kamaszkor felé már olyan témákról is kell beszélni, mint a szexualitás örömteli volta, a kölcsönösség, a beleegyezés, vagy akár a pornó. Mivel a pornó korlátlanul elérhető a neten, erre nem árt felkészülnie a szülőnek, és erről is beszélnie a fiatallal.
• Legyen olyan bizalmi légkör otthon, hogy a gyerek azt is elmesélhesse, amivel a szülő nem ért egyet.

A szexuális bántalmazás tünetei lehetnek:

• Sérülések vannak a gyerek nemi szervén, vagy nemibetegsége van.
• Láthatóan megváltozik a gyerek magatartása, visszahúzódó lesz, bezárkózik, vagy indulatkitörései vannak, bepisil, evés- vagy alvászavara, tanulási problémájaalakul ki. (Ezeket természetesen más is okozhatja.)
• Kihívóan, szexualizáltan viselkedik.
• Más gyerekkel eljátssza, ami vele történt, ő zaklatja szexuálisan a kortársát.
• Életkorát meghaladó tudással rendelkezik a szexualitásról.
• Élményszerűen elmeséli a bántalmazást.

Hogyan kezelje a szülő, ha megtörtént:

• Ha a gyerek beszámol neki az abúzusról, ne vonja kétségbe, ne kérdezzen vissza, hogy ez igaz-e, tényleg megtörtént-e.
• Ne hibáztassa a gyereket, hogy megtörtént vele, hangsúlyozza, hogy nem a gyerek tehet róla.
• Mondja el, hogy amit a felnőtt tett vele, az nem volt helyes, de ne kezdjen szörnyülködni.
• A bántalmazó közegből ki kell emelni a gyereket, nem szabad hagyni, hogy az elkövető folytassa a bántalmazást, és ehhez felnőttek segítsége kell. A gyerek nem tudja megvédeni magát. Mivel sokszor családtag az elkövető, ennek a családi dinamikára is súlyos hatása lehet.
• Ha olyan súlyú a cselekmény, az elkövető ellen feljelentést kell tenni.
• A feldolgozáshoz a gyereknek terápiára lehet szüksége, sőt esetleg a szülőnek is.
• Nem kell erőltetni az erről való beszélgetést, de ha a gyerek hozza szóba, akkor a felnőtt hallgassa meg. Lehessen bármikor beszélni erről, a szülő ne reagáljon feszülten.
• Ahogy a gyerek érik, várhatóan újra elő fog jönni a bántalmazás élménye, például kamaszkorban, és új kérdései lesznek, ezekre az életkorának megfelelően kell válaszolni. Újra szüksége lehet terápiára is.

Forrás: az SOS Gyermekfalvak által működtetett Gyereksorsok blog.

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?