Őssejtbankos ügynök csapott le ránk a szülésfelkészítőn

Egy omladozó, roskadozó, régi-régi dizájnú épületet kell elképzelni, amire már érthető okokból a jövőbeli tervek miatt nem is költöttek. Ennek ellenére minden megvolt, ami kell, nem is volt semmi problémám, hiszen a célnak megfelelt: a gyermekeim egészségesen születtek császármetszéssel, megfelelő ellátást kaptunk mindannyian és három nap után békésen, boldogan távoztunk haza.
Pár hónappal később megnyitott az új szülészetet és most a kistesó már itt születhet meg.

Már a kötelező vérvételek és ultrahangok, illetve védőnői látogatás során is feltűnt, hogy mennyire igényes és szép ez a szárny, de a fentebbi osztályokról eddig csak az ott szülő barátaimtól hallottam. És nyilván ők már kissé elfogultan és nem tiszta fejjel látták az új szárnyat, hiszen ha oda bekerültek, nem a parketta minősége vagy a falak festése volt szemeik célpontja.

Maga a tanfolyam ingyenes, bármelyik terhes nő és párja számára elérhető. Előzetes bejelentkezést nem igényel, csak az előre kihirdetett időpontban és helyszínen kell gyülekezni.

Az első fél órában egy őssejtbanktól érkezett „ügynök” igyekezett meggyőzni mindenkit. Mivel a fellépése és a használt pszichológiai fogásai mindkettőnket egy biztosítási ügynök vagy még inkább egy teleshop reklám szereplőjére emlékeztettek, így bennünk épp az ellenkezőjét váltotta ki. Mivel látszólag a többi szülő is már régen eldöntötte kíván-e élni ezzel a lehetőséggel és ha igen, akkor már réges-régen megvolt a kiszemelt cég, így sok kérdés vagy hozzászólás nem érkezett az „előadáshoz”, és az előadása végén széles mosollyal köszöntük el tőle.

Ezután kaptunk egy listát a szülésznőtől, mi az, amire ebben a kórházban konkrétan szükség van. Bár nekem ez a lista már régen megvan egy másik anyuka révén, és a csomagom is már bekészítve áll – a köntös híján…. mert vennem kell egy vékonyabbat, de még mindig nem találtam - így inkább megnyugtatásként szolgált, „hogy oké, rendben vagyok, fel vagyok készülve”. Illetve ami plusz volt, hogy mindenhez magyarázatot adott, mi miért fontos, mire kell, és amit ne hozzunk, az miért nem kell, miért kell a két táska és úgy egyáltalán... Illetve mi az, ami esetleg még jól jöhet és mi az, amit semmiképpen se hozzunk magunkkal.

Másnap pedig jött az izgalmas része az előadásnak: irány AZ Emelet! Mintha most érkeznénk szülni, elindultunk a bejárattól a lift felé. A liftbe bezsúfolódtunk mindannyian és fel a harmadikra. Közben a szülésznő nagyon hasznos információkat adott mindenről, ami ilyenkor megtörténhet. Beöltözött mindenki a megfelelő védőfelszerelésbe (köpeny, cipővédő) és csengettünk ott, ahol majd csengetni kell. Elindultunk az öltözőkön át a szülőszobáig, majd a műtőajtóig. Itt be már nem mentünk, de a szülőszobában elég hosszan időztünk. Természetesen ilyenkor úgy rendezik, hogy éppen ne zavarjunk senkit, nem zajlott szülés, ezért is mehettünk be. Utána megnéztük a szobát, ahol az apuka együtt lehet a kicsivel (ez a mi esetünk egy fontos helyszín, hiszen programozott császárra készülünk), és azt a szobát is, ahol a szülés után néhány órát megfigyelik az anyukát.

Végül pedig lementünk az osztályra, ahol az anyuka a babával eltölt – ha minden jól megy – három napot. Épp volt egy üres szoba, így ezt is rendesen körbe tudta mutatni nekünk a hölgy. Leszámítva, hogy ez mégiscsak egy kórház, épp olyan volt, mint egy közepes árkategóriájú hostel: kétágyas, kis konyha, hűtő, saját fürdőszoba, vécé és nagy ablakok. Tisztaság, rend, frissesség és jól felszereltség jellemezte a szobát. Az odaállított babafelszerelés és mérleg, illetve kifüggesztett babaápolási segédlet árulkodott arról, hogy ez egy szülészet, illetve a nagyon kényelmesnek tűnő, dönthető, állítható ágy felett lelógó kar emlékeztetett arra, hogy ez egy császárosok számára fenntartott szoba.

Ekkor felderengett előttem a hat évvel ezelőtti élmény, ahol hatan feküdtünk a császáros szobában. Nemhogy a fürdő, de még a vécé is a folyosó túlvégén volt, az ajtót nem lehetett zárni, és balkáni benzinkutas hangulat jellemezte a mosdók tisztaságát is. A férjem csak az előre megvásárolt apás szettben léphetett be hozzám látogatóba, de az ágyam mellett a falon hatalmas bogarak mászkáltak: valószínűleg a védőruha a látogatót védte inkább.
Ha nem emlékeznék arra halványan, hogy ez a pár nap bizony mégsem üdülés lesz, akkor esetleg tennék fürdőruhát is a csomagba, hátha van wellness részleg is az osztályon…

Bodza

A terhesnapló előző részeit itt olvashatod:

A mondat, amit soha nem akar hallani egy terhes kismama
Talán ez az a mondat, amit egy várandós kismama - legfőképp az első gyermekével az első ultrahangon - hallani sem akar.
Tovább>>>

Négy hónapos terhesen toltam ki a kocsit a sárból
Nem is gondolkodtam, ezt hívják ösztönnek: ugrottam a kocsi elé és toltam. A fiúk, akik a hátsó ülésen ültek és ujjongtak: „anya kitolta a kocsit”.
Tovább>>>

Öt dolog, ami miatt jó fiús anyukának lenni
„Naaah, és lány lesz, ugye? Két fiú után illene már egy lányt, nem!?” Kiderült: a harmadik baba is fiú...
Tovább>>>

Tudod a gyerekeidet egyformán szeretni?
Most értettem meg az egygyermekes anyuka pár évvel ezelőtti kérdését, aggályát: lehet-e ugyanúgy? Ugyanúgy érezni? Ugyanúgy szeretni?
Tovább>>>

Nincs még gyereked és semmire nincs időd? Hahahaha!
Amikor a gyermektelen fiúrokonom vagy épp ismerősöm arról panaszkodik, milyen fáradt és mi mindenre nincs ideje, már csak nevetek...
Tovább>>>

Hülye kérdések, amikkel a kismamákat fárasztják
Az ikerterhesség alatt, majd később az ikerbabakocsi tologatása közben elég érdekes kérdésekkel, megjegyzésekkel találtak meg.
Tovább>>>

A második terhesség nem olyan, mint számítottam...
A várandósság előtt azt képzeltem, hogy bizony nem hagyom abba a mozgást, és én leszek a zumbacsoport legklasszabb kismamája.
Tovább>>>

Ikrekkel, terhesen autózni tizenórát? Azt azért már nem!
Idén a 15-18 órás autóutat - még - hanyagoljuk, mivel ez már megterhelő lenne a pocakomban növekvő gyermekünknek és ismerem magamat, hogy mennyire aggódnék, hogy biztos most történik majd valami.
Tovább>>>

A hőségriadóban karácsonyi szettet vettem. Bundazsákkal
A legnagyobb kánikulában vettem téli bundazsákot és karácsonyi szettet. Akciós volt!
Tovább>>>

Másfél órát pózoltam a levendulamezőben
Készültek képek csak rólam is és a családunkról minden létező felállásban is: csak kettőnkről a férjemmel, csak a Srácokról kellékkel, stb.
Tovább>>>

Terhes vagyok, meddig dolgozzak még?
​Fontos kérdés foglalkoztat mostanában. A szabadság ideje alatt is sokat gondolkodtam ezen: meddig dolgozzak még? A nagy fejtörés eredménye: sok a pro, sok a kontra.
Tovább>>>

Az ikreknek dupla babakelengye kell? Na nem!
Sok esetben nem éreztem indokoltnak a dupla kelengyevásárlást. Például azt, hogy külön körömvágó szettet vegyek nekik...
Tovább>>>

Kórházi rohamcsomagot kerestünk az éjszaka közepén
Éjszaka görcsöltem, hívtam az orvosomat, aki a panaszaim alapján azt mondta, azonnal induljunk a kórházba.
Tovább>>>

Láttam az ultrahangon, ahogy az ikerbabám pisil
24 hetesen mentünk babamozizni, ahol nem a mérésen volt a hangsúly, viszont olyan izgalmas életképekbe nyerhettünk bepillantást, mint abba, hogy egyikük éppen pisil.
Tovább>>>

Terhesen szöktem meg a férjemmel
Úgy gondoltam, néhány napra megszökhetünk kettesben a férjemmel, így utószülinapi/névnapi ajándékként elutaztunk Svédországba.
Tovább>>>

Más anyukák ilyen pocakkal már szülni mennek
A pocakom előre olyan hatalmas gombóc, hogy bárkivel találkozom, azt hiszi, most fogok szülni.
Tovább>>>

Teljesen kiütött a kismamajóga
A kismamajóga után egész nap kiszáradva éreztem magam, folyamatosan ittam, ezen kívül pedig olyan voltam, mint egy kemotoxos légy.
Tovább>>>

A terhesség utolsó hetei: már nem áldott állapot
Bármilyen csodálatos is terhesnek lenni, a végén már a hátad közepére kívánod az egészet.
Tovább>>>

Ezért vártam a szeptembert
​Elkezdődött a szeptember. Én az az ember vagyok, aki kiskora óta várja is, mert a hónap elején van a születésnapom, ami már gyerekként is nagyobb erőt képviselt számomra, mint az iskolakezdés.
Tovább>>>