Amikor a munkahelyen bejelentettem a nagy tényt, úgy gondoltam, egy október közepére várt babával augusztus végéig dolgozni tudok majd. Irodai munkát végzek, egy fényes, kellemes, légkondis helyiségben vagyok, korombeli kollégákkal körbevéve. Ebédre ingyen kapjuk a finom, kétfogásos ebédet a közeli étteremből, és néha még desszert is csurran-cseppen. Kilencre járok dolgozni és délután 5-kor végzek. Teljesen ideálisnak tűnik.

...tűnt még a tavaszi virradatban, amikor elvakított az öröm és a köd... tűnhet annak, akinek elmesélem a körülményeket száraz tényként... Igen, steril körülmények között véve valóban az is.
Így, a tényeket olvasva igen, mi akadálya lenne annak, hogy a számítógép elől menjek szülni?

De vannak napok, amikor hullaként érzem magam, mire hazaérek. Hiába irodai munka, de akkor is vannak stresszfaktorok: egy-egy ügy, egy-egy ügyfél és egy-egy hozzáállás kollégák, vagy éppen a vezetőség részéről, vagy egyszerűen csak a baba aktuális fekvése, lelkiállapota és mozgékonysága. Ezek azok, amit csak akkor ért meg az ember, ha benne van ebben a terhességnek/várandósságnak/áldott állapotnak nevezett helyzetben.

Emellett – ahogy sokan tudjátok - nem is az első babámat várom, hiszen van már két ötéves fiam is, akik mellett a várandósság is más fénybe kerül, mint az első babára készülő nők esetében. Már nemcsak magamra és a növekvő pocakra, hanem a már a pocakon dobogó kis részeimre is ugyanannyi energiát és figyelmet szentelek.

Igen, tudom, hogy sokan már a pozitív teszt után táppénzre mennek valóban indokoltan vagy éppen kevésbé indokoltan is. És igen, vannak, akik minél tovább szeretnek a nyüzsgésben maradni. Ez mindenkinek teljesen az egyéni életkörülményei és helyzete - egészségügyi és bármilyen - diktálja. Pont úgy, ahogy később a „mikor térjek vissza a munka világába” kérdés is.

Én szeretek dolgozni, szeretem azt is, hogy rendszert ad a hétköznapjaimnak, szeretek bejárni. Emellett nem elhanyagolható szempont a fizetés és a táppénz közötti különbözet sem. Persze a pénz nem minden, és már az elején is leszögeztem, hogyha bármi indokolja, egy percig sem gondolkodom azon, mit kell tennem.

Viszont mostanában már kezd kristályosodni, hogy ez az augusztus vége csak augusztus eleje lesz. Bár így is a 30-31. hétig kitartok a munka világa mellett, de elkezdtem érezni, hogy talán elég lesz. Augusztusig még egyszer újra szabadságra megyek, ahol újra előtörhet belőlem a sok pro és kontra érv, de jelen pillanatban úgy tűnik, hogy elkezdek kicsit lecsillapodni és készülni a nagycsaládos anyaságra.

Bodza

A terhesnapló előző részeit itt olvashatod:

A mondat, amit soha nem akar hallani egy terhes kismama
Talán ez az a mondat, amit egy várandós kismama - legfőképp az első gyermekével az első ultrahangon - hallani sem akar.
Tovább>>>

Négy hónapos terhesen toltam ki a kocsit a sárból
Nem is gondolkodtam, ezt hívják ösztönnek: ugrottam a kocsi elé és toltam. A fiúk, akik a hátsó ülésen ültek és ujjongtak: „anya kitolta a kocsit”.
Tovább>>>

Öt dolog, ami miatt jó fiús anyukának lenni
„Naaah, és lány lesz, ugye? Két fiú után illene már egy lányt, nem!?” Kiderült: a harmadik baba is fiú...
Tovább>>>

Tudod a gyerekeidet egyformán szeretni?
Most értettem meg az egygyermekes anyuka pár évvel ezelőtti kérdését, aggályát: lehet-e ugyanúgy? Ugyanúgy érezni? Ugyanúgy szeretni?
Tovább>>>

Nincs még gyereked és semmire nincs időd? Hahahaha!
Amikor a gyermektelen fiúrokonom vagy épp ismerősöm arról panaszkodik, milyen fáradt és mi mindenre nincs ideje, már csak nevetek...
Tovább>>>

Hülye kérdések, amikkel a kismamákat fárasztják
Az ikerterhesség alatt, majd később az ikerbabakocsi tologatása közben elég érdekes kérdésekkel, megjegyzésekkel találtak meg.
Tovább>>>

A második terhesség nem olyan, mint számítottam...
A várandósság előtt azt képzeltem, hogy bizony nem hagyom abba a mozgást, és én leszek a zumbacsoport legklasszabb kismamája.
Tovább>>>

Ikrekkel, terhesen autózni tizenórát? Azt azért már nem!
Idén a 15-18 órás autóutat - még - hanyagoljuk, mivel ez már megterhelő lenne a pocakomban növekvő gyermekünknek és ismerem magamat, hogy mennyire aggódnék, hogy biztos most történik majd valami.
Tovább>>>

A hőségriadóban karácsonyi szettet vettem. Bundazsákkal
A legnagyobb kánikulában vettem téli bundazsákot és karácsonyi szettet. Akciós volt!
Tovább>>>

Másfél órát pózoltam a levendulamezőben
Készültek képek csak rólam is és a családunkról minden létező felállásban is: csak kettőnkről a férjemmel, csak a Srácokról kellékkel, stb.
Tovább>>>

Bezzeganya az Instagramon!

Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.

Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>

Terhes vagyok, meddig dolgozzak még?