Elkezdődött a szeptember. Én az az ember vagyok, aki kiskora óta várja is, mert a hónap elején van a születésnapom, ami már gyerekként is nagyobb erőt képviselt számomra, mint az „iskolakezdés”.
Mióta a Srácok megszülettek, azóta augusztus végén a fiúk a születésnapjára készülök, szeptember elején pedig a sajátomra, így a nyár vége nekem a lelkemben afféle fiesta-élmény, nagy családi eseménnyel, tortázással, evészettel, készülődéssel, izgalommal. Jelentem, mindezen túlvagyok! Bár idén egy kis csavarral éltem, mivel a két eseményt egy napra tettem, hogy csak egyszer kelljen készülnöm. Bár a fiúktól nem szerettem volna elvenni az élményt, így az ő szülinapjukról szólt az ebéd itthon, külön tortázás, csak az ő éltetésük.
A délutáni kávézást pedig áthelyeztük a nyaralónkba, ahol így nyár végére már, de elkészült a várva várt stég is, amit a családunk nagy része még nem látott. Itt pedig az utolsó lemenő nyári napsugarak fényében felvágásra került az én tortám is, előkerültek a rozéfröccsök, és egy kis horgászat is belefért még. Számomra a fénypont az volt, amikor a tejszínhabos kávéval kiülhettem a stégre. Bár semmilyen pozíció nem volt komfortos, mert a Kismackó épp ekkor élte legaktívabb perceit, de holtág felett repdeső fecskék, a lágy szél és a tükröződő túlpart giccses látványa a várandós hormonokat kimaxolta, és túlcsordult a lelkem.
Az elmúlt hetek kissé érzékenyebb napjai után a készülődés egy-két napjára főnixként éledtem újjá, hogy pácoljam a húsokat, és elkészítsem a salátákat, behűtsem a házi limonádékat, és próbálkozzak a lakástakarítással is. A tortákat egy közeli cukrászdából intéztem, és a fiúk maguk választhatták ki a lufikat. Két napra végre olyan voltam, mint akiben nem lakozik egy kétkilós gyermek. Ebben a hasfogó óriási segítséget nyújtott, de az augusztusi hőségen még a beállított ventilátor sem sokat tudott enyhíteni.
Mire délre megérkezett a vendégsereg, már a zuhanyzás gondolatával kacérkodtam, miután a pácolt csirkemellek sütésétől párás konyhában leizzadtam a hajfonatot és a reggel felmázolt szempillaspirált is. Kiválasztottam az egyik kedvenc nyári ruhámat, de az elkészült képeket tekintve nem ez volt életem választása… Az elképzelés és a 35 fokban elért külsőm nem állt köszönőviszonyban sem, így az elkészült képeket mélyen süllyesztettem a számítógépen egy hidden mappába.
Bár estére megzuhanva és jajgatva estem be az ágyba, de úgy éreztem, megérte a sok fáradozás. Szerencsére lefekvéskor még egy finom lábmasszázsban is részesültem, így az éjjel folyamán nyugisan aludtam – értsd: csak a kötelező két vécészünetre keltem fel.
A héten pedig már elkezdődött újra az ovi is, otthon a babaszoba festése, és ha mindez kész, lassan elkezdődhet a szoba berendezése, dekorálása, és a babaruhák mosásához is hozzáláthatok. Egyre-egyre közelebb…
Bodza
A mondat, amit soha nem akar hallani egy terhes kismama
Talán ez az a mondat, amit egy várandós kismama - legfőképp az első gyermekével az első ultrahangon - hallani sem akar.
Tovább>>>
Négy hónapos terhesen toltam ki a kocsit a sárból
Nem is gondolkodtam, ezt hívják ösztönnek: ugrottam a kocsi elé és toltam. A fiúk, akik a hátsó ülésen ültek és ujjongtak: „anya kitolta a kocsit”.
Tovább>>>
Öt dolog, ami miatt jó fiús anyukának lenni
„Naaah, és lány lesz, ugye? Két fiú után illene már egy lányt, nem!?” Kiderült: a harmadik baba is fiú...
Tovább>>>
Tudod a gyerekeidet egyformán szeretni?
Most értettem meg az egygyermekes anyuka pár évvel ezelőtti kérdését, aggályát: lehet-e ugyanúgy? Ugyanúgy érezni? Ugyanúgy szeretni?
Tovább>>>
Nincs még gyereked és semmire nincs időd? Hahahaha!
Amikor a gyermektelen fiúrokonom vagy épp ismerősöm arról panaszkodik, milyen fáradt és mi mindenre nincs ideje, már csak nevetek...
Tovább>>>
Hülye kérdések, amikkel a kismamákat fárasztják
Az ikerterhesség alatt, majd később az ikerbabakocsi tologatása közben elég érdekes kérdésekkel, megjegyzésekkel találtak meg.
Tovább>>>
A második terhesség nem olyan, mint számítottam...
A várandósság előtt azt képzeltem, hogy bizony nem hagyom abba a mozgást, és én leszek a zumbacsoport legklasszabb kismamája.
Tovább>>>
Ikrekkel, terhesen autózni tizenórát? Azt azért már nem!
Idén a 15-18 órás autóutat - még - hanyagoljuk, mivel ez már megterhelő lenne a pocakomban növekvő gyermekünknek és ismerem magamat, hogy mennyire aggódnék, hogy biztos most történik majd valami.
Tovább>>>
A hőségriadóban karácsonyi szettet vettem. Bundazsákkal
A legnagyobb kánikulában vettem téli bundazsákot és karácsonyi szettet. Akciós volt!
Tovább>>>
Másfél órát pózoltam a levendulamezőben
Készültek képek csak rólam is és a családunkról minden létező felállásban is: csak kettőnkről a férjemmel, csak a Srácokról kellékkel, stb.
Tovább>>>
Terhes vagyok, meddig dolgozzak még?
Fontos kérdés foglalkoztat mostanában. A szabadság ideje alatt is sokat gondolkodtam ezen: meddig dolgozzak még? A nagy fejtörés eredménye: sok a pro, sok a kontra.
Tovább>>>
Az ikreknek dupla babakelengye kell? Na nem!
Sok esetben nem éreztem indokoltnak a dupla kelengyevásárlást. Például azt, hogy külön körömvágó szettet vegyek nekik...
Tovább>>>
Kórházi rohamcsomagot kerestünk az éjszaka közepén
Éjszaka görcsöltem, hívtam az orvosomat, aki a panaszaim alapján azt mondta, azonnal induljunk a kórházba.
Tovább>>>
Láttam az ultrahangon, ahogy az ikerbabám pisil
24 hetesen mentünk babamozizni, ahol nem a mérésen volt a hangsúly, viszont olyan izgalmas életképekbe nyerhettünk bepillantást, mint abba, hogy egyikük éppen pisil.
Tovább>>>
Terhesen szöktem meg a férjemmel
Úgy gondoltam, néhány napra megszökhetünk kettesben a férjemmel, így utószülinapi/névnapi ajándékként elutaztunk Svédországba.
Tovább>>>
Más anyukák ilyen pocakkal már szülni mennek
A pocakom előre olyan hatalmas gombóc, hogy bárkivel találkozom, azt hiszi, most fogok szülni.
Tovább>>>
Teljesen kiütött a kismamajóga
A kismamajóga után egész nap kiszáradva éreztem magam, folyamatosan ittam, ezen kívül pedig olyan voltam, mint egy kemotoxos légy.
Tovább>>>
A terhesség utolsó hetei: már nem áldott állapot
Bármilyen csodálatos is terhesnek lenni, a végén már a hátad közepére kívánod az egészet.
Tovább>>>
