Láttam az ultrahangon, ahogy az ikerbabám pisil

Amikor engem vártak, még csak a népi hagyományok alapján lehetett jósolni arról, hogy vajon majd apukám keresztnevét öröklöm-e, vagy egy hangzatos lánynevet kapok majd – amúgy a mai napig nem jutottak dűlőre a szüleim, hogy anyukám tündéri kozmetikusa vagy az apukám kedves és csinos kézilabdás ismerőse után kaptam a nevemet. A család árgus szemekkel nézte anyukám étvágyát, a pocakja állását és persze a viselkedését is, hogy tudják, milyen színű takarót horgoljanak számomra. De bizonyosságot csak a születés után nyertek.