Bár még messze van az október (a szülés várható időpontja), de a család legifjabb Kismackójának kinevezett dobozkában már gyűlnek a csak neki szánt ruhák.
A Srácoknak az öt és fél alatt már tengernyi ruhájuk volt, aminek a legjelentősebb hányadát eladtam, egy részét elajándékoztam, egy kisebb adagot a ruhagyűjtőbe vittem, és egy csekély százalékát megtartottam emlékbe. Tekintve, hogy a fiúk lassan hatévesek lesznek, azért ez az egy doboz is egy elég tekintélyes méretű dobozt jelent.
Amikor velük voltam várandós, nem igazán engedhettem meg, hogy kényem-kedvem szerint vásárolgassam a cuki rucikákat - főként, hogy nem is egyet kellett mindenből. A kihagyhatatlan akciós árukból általában csak egy volt abban a méretben, ami nekem aktuálisan kellett... A legtöbb ruhájukat a turiban bogarásztam össze, vagy éppen kaptunk is innen-onnan. Viszont az elmúlt években jobban ráláttam a gyerekruhákra, és láttam, micsoda akciók tudnak lenni, csak jókor kell jó helyen lenni.
Ezért már nagyon tudatosan készültem arra, hogy a jó akcióknak - persze kivárva a második trimeszter végét - nem fogok ellenállni.
Így alakult, hogy a helyi pláza egyik fast fashion boltjának nyári akciójában vásároltam már ünnepi dresszt, a kínai rendelős oldalról cukiságos bodyt, és az egyik olcsóbb kategóriájú felkapott üzletláncban pihe-puha takarót és törölközőt is. Jólesett a lelkemnek, hogy otthon lecímkézhettem és belehajtogathattam a dobozkába. Jó volt nézegetni és a hasamhoz próbálni a mini rucikat. A fiúk 48-48 cm-vel születtek, így kezdetben az 50-56-os ruhák is lötyögtek rajtuk. Folyton gondolkodom, hogy vajon ő mennyivel látja meg a nagyvilágot…
Nem mintha a két meglévő fiún nem élhetném ki a fel-feltörő ruhavásárlási szokásaimat, de azért ötévesen már megvan a maguk a stílusa, és ha valóban örömet is szeretnék nekik okozni, akkor biztos, hogy a ninjás mintájút kell választanom.
Az 50-56-os méretű ruhák esetében a legabszurdabb eset azt hiszem, most hétvégén történt meg velem. Az egyik nagyobb szupermarketbe ugrottam be tejért és néhány alapvető élelmiszerért, amikor is a középső sornak becézett piactéren megláttam a világ legcukibb karácsonyi rugdalózóját egy kis sapkával megfűszerezve, és egy bundás téli puha bundazsákot. Ott álltam a lenge nyári ruhámban és a szandimban, és azon gondolkoztam, hogy az előbb még fulladoztam a kinti negyven fokban, és másra sem vágytam, csak valami hűsítőre, most pedig egy téli bundazsákot teszek be a kosaramba, majd veszek ki ... és újra.
Féláron volt mindkettő. Nagyon jó áron. Túl jó áron.
Így végül a kosár ölelésében maradt mindkettő, és hazaérve behelyeztem a többi cukiság közé.
Nagy örömmel mutattam a fiúknak a szerzeményeket, mire ők csak annyit kérdeztek:
„És nekünk mit hoztál?”
Épp előtte jártunk a sportszeróriás áruházban, ahol kaptak egy-egy szandit, így szerencsére egyből tudtam replikázni:
„Ti az előbb kaptátok a szandikat.”
Oh, és ekkor tudatosult bennem, hogy mostantól vagy titokban tartom a vásárlást (amit nyilván nem fogok) vagy nemhogy kettőt, hanem egyenesen hármat veszek.
Bodza
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?