Mióta várandós lettem a Srácokkal, sokszor érzetem, hogy újra és újra túl tudok ugrani a saját határaimon. Az egyik kedvenc képem, amit ennek szemléltetésére szoktam használni, az, amikor Mackók olyan 2-3 hónaposak lehettek, és a tervezettől egy icipicit megkésve értünk haza a sétálásból.
Felcammogtam velük a másodikra, és kivettem őket a mózesből. Már a vetkőzéskor érződött - értsd. úgy ordítottak, hogy a szomszédok is már a költözésen gondolkodtak - hogy ma nem fogják kivárni egymást a szopizásnál, ezért még kabátban, csizmában bedobtam egy pohár vizet forrni, hogy a reggel lefejt tejcsit szervírozni tudjam majd a másiknak.
Pár perc múlva az egyik gyerek már békésen a mellen, a másik szorosan mellettem, és cumisüvegből kapta a reggeli nedűt, közben én – aki szintén farkaséhes voltam, mert igen, anya is lehet éhes, főleg ha két másik ember is belőle táplálkozik – a péksütimet eszegettem, és ekkor jött a felismerés: a tévét rossz adóra kapcsoltam! Sebaj, cumisüveg combnak támaszt, lassan – meg nem zavarva az éppen szopizó kisbabát – lassú, kimért és megfontolt mozdulatokkal a kapcsolóért nyúl, és vált.
Idilli pillanat volt, ahogy mindhárman ettünk, békés csend honolt, és relaxálva nézni tudtam a műsort, ami friss édesanyaként még köldökzsinórként kapcsolt a külvilághoz. Hát ekkor volt az a pillanat, amikor két hónap után azt éreztem, nem foghat ki rajtam senki és semmi, és megoldok bármilyen helyzetet, amit elém dob az élet. Nyilván bagatell szituáció és lehetne kifogásokat gyártani a megoldásaim ellen, hogy miért így, miért nem úgy? De miért alkudjak meg, ha megy anélkül is:
Azóta persze eltelt sok év és még sokszor ugrottam meg önmagamat, legutóbb például a múlt hétvégén. Először – és most már bizton állíthatom, hogy utoljára - mentünk le a nyaralónkhoz eső után. A betonutat követően agyagos út visz a házhoz. Anyai érzéseim már jeleztek, nem kéne… Ötven méter után jutott el a férjem is arra a pontra, hogy belássa, valóban nem kéne. Viszont ebben a pillanatban a tolatáskor elkapart a kocsi. Ő újra próbálkozott: előre, majd hátra is… de csak forgott önmagában a kerék.
Első reakciómként összerándult a gyomrom, bepánikoltam, és legszívesebben sírni tudtam volna. Szerintem egyfajta zaklatott rázkódás is lejátszódott bennem, és a pillanatok tört része alatt az összes lehetséges véget láttam. Aztán az első sokk után, a megoldáson törtem a fejem. Alápócolunk! Ez lesz a megoldás! Férj tolat, előre kicsit, hátra kicsit. Nem megy… Próbáljak én tolatni, ő tolja. Ez sem ment. Eközben a hátsó ülés két utasa, a Mackók élvezték a különös helyzetet.
Kiszálltam és elmentem gyűjtögetni. Nyilván a nők évezredekig ezt csinálták, a gyűjtögetés megfelelő megoldásnak tűnik. Az összegyűjtött gyökérzetet behelyeztük a kerekek mögé, hátha megkapaszkodik végre. Ő tolatott, én pedig folyamatosan pakolásztam a kerekekhez a gyökér-, faággyűjteményt, miközben vezényeltem, merre tekerjen. Végre megtört a kerék és belekapaszkodott, de még mindig hiányzott valami. Valószínűleg a négy hónapos terhes testem ereje.
Nem is gondolkodtam, ezt hívják ösztönnek: ugrottam a kocsi elé és toltam. A fiúk, akik a hátsó ülésen ültek és ujjongtak: „anya kitolta a kocsit”.
Én ismét bizonyíthattam magamnak, hogy nincs lehetetlen, pedig már hárman voltak velem: ketten a kocsiban, egy a pocakomban. Aki a fiúk szerint továbbra is csakis kislány lehet. Tekintve a fent teljesítményünket, őt sem fogom félteni, hiszen biztos vagyok benne, hogy ő is bármit meg fog tudni ugrani.
Bodza
A terhesnapló előrő részét itt olvashatod:
A mondat, amit soha nem akar hallani egy terhes kismama
Talán ez az a mondat, amit egy várandós kismama - legfőképp az első gyermekével az első ultrahangon - hallani sem akar.
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
