A munka miatt eddig nem sikerült eljutnom a sokak által emlegetett kismamajógára, de a jég megtört, és a várandósságom vége felé csak sikerült részt vennem egy ilyen foglakozáson. Jógaórán talán egyszer voltam: az egyetemi évek alatt a kötelező tesióra foglakozások keretein belül egy alkalmat ebből teljesítettem. De nem sok minden maradt meg bennem.
Világéletemben sportoltam: az általános iskolában röplabdáztam, atletizáltam, majd később fociztam és táncra jártam. Fiatal felnőtt fejjel találtam meg az igazán hozzám illő mozgásformákat: a piloxingot, majd a zumbát. Ezek kellően intenzívek, és a hangsúly a zenén és a ritmusérzéken van. A piloxing egy része bokszelemekre épül, lendületes, energikus és felpörget. Tehát ha a jógával szembeállítjuk, két különböző hangulatú mozgásformáról van szó. De azért ezek ellenére én úgy látom, tartalmaz sok hasonlóságot is.
Nem is tudom, pontosan mire számítottam előtte, talán ilyen képek fogalmazódtak meg: nagy nyújtózások, koncentrált légzések, kis befelé fordulás és elmélyedés, csend, béke. Éreztem, hogy most erre van szükségem, hiszen úgy érzem, én egy száguldó vonaton ülök, ahol néha sikerül meghúznom a féket, és egy-egy megállót beiktatni, de alapvetően hamarosan véget ér ez a kilenc hónapos utazás – bár átszállok egy másik járatra majd.
Egy végtelenül kedves, jó kisugárzású hölgy fogadott az ajtóban. Maga az öltöző és a terem is tiszta, békés és finom illatú volt. Először kicsit elveszve éreztem magam, de ilyen körülmények között nem volt nehéz beilleszkedni. A teremben körbepillantva hamar láttam, hogy én vagyok az egyetlen várandós kinézetű. A többiek a második trimeszter elején lehettek, mert alig gömbölyödött valami előttük még, én viszont nem is tudtam volna letagadni, miért vagyok itt.
Sajnos az allergiám az előző napokban jött ki és aznap tetőzött, így küzdöttem az elemekkel. Próbáltam ráhangolódni a lazító zenére és figyelni a belső békémre, de folyamatosan azon járt az agyam, hogy vegyem fel a zsebkendőmet és törölgessem észrevétlenül az orromat. Aki hasonló cipőben jár, tudja, hogy ilyenkor a szemünk, az orron, a garatunk is beleszól abba, hogy érezzük magunkat, és a zsebkendő ilyenkor szinte a kezünk részévé válik. Szerencsére ebben a másfél órában csak szakaszokban tört rám – főleg az elején.
Furcsa volt, hogy alapvetően egy elmélyedős, koncentrált embernek tartom magam, akinek nem esik nehezére a csenddel eggyé válnia, de a tudat, hogy most csakis magamra és a bennem növekvő babára fókuszáljak, kissé nehezemre esett.
Nehéz volt elengedni a mindennapok gondolatait, befelé fordulni, a bennem bimbózó virágra koncentrálni és meditálni. Próbáltam megnyitni magamat és élvezni - ami hellyel-közzel sikerült is - de tudtam, hogy ennél azért több van bennem, csak a mindennapokat nehéz elengedni „parancsszóra”.
Maguk a mozdulatok is nagyon jól estek, bár néhánynál nem is értettem, hogy gondolhatja komolyan, hogy ezt ekkora pocakkal meg lehet csinálni?! Mivel tudtam, milyen rendezvényen vagyok, így azért sejtettem, hogy nagy kárt nem tehetek magamban, csak már túlféltem a testemet. Látszólag nem voltak nagyon megerőltető mozdulatok, mégis másnap éreztem itt-ott a hatását, és ami a legfurcsább volt, hogy a foglalkozást követően egész nap kiszáradva éreztem magam, és folyamatosan ittam, ezen kívül pedig olyan voltam, mint egy kemotoxos légy. Nem bírtam kikelni az ágyból, csak pihenni vágytam, és a pihe-puha párnámról forogtam át a szoptatós párnámra, majd vissza. Délben elhoztam a fiúkat az oviból. Reméltem, hogy társaim lesznek a lustizásban – persze nem. Amit megértek, mert alapvetően nem vagyok én sem egy henyélő típus.
Késő délutánra kezdtem magamhoz térni ebből a kómából, és kezdtem magam új embernek érezni. Lassan éledezni. Gondolom az órának – a zene, az illatok, a lecsendesedés – köszönhető volt, hogy olyan csatornákat nyitott meg bennem, ami a testemre ilyen hatást gyakorolt.
Mint amikor kilépsz a mókuskerékből, és akkor kezdesz el igazán szédülni és kell egy kis idő, hogy elkezdj újra stabilan állni.
Bodza
A mondat, amit soha nem akar hallani egy terhes kismama
Talán ez az a mondat, amit egy várandós kismama - legfőképp az első gyermekével az első ultrahangon - hallani sem akar.
Tovább>>>
Négy hónapos terhesen toltam ki a kocsit a sárból
Nem is gondolkodtam, ezt hívják ösztönnek: ugrottam a kocsi elé és toltam. A fiúk, akik a hátsó ülésen ültek és ujjongtak: „anya kitolta a kocsit”.
Tovább>>>
Öt dolog, ami miatt jó fiús anyukának lenni
„Naaah, és lány lesz, ugye? Két fiú után illene már egy lányt, nem!?” Kiderült: a harmadik baba is fiú...
Tovább>>>
Tudod a gyerekeidet egyformán szeretni?
Most értettem meg az egygyermekes anyuka pár évvel ezelőtti kérdését, aggályát: lehet-e ugyanúgy? Ugyanúgy érezni? Ugyanúgy szeretni?
Tovább>>>
Nincs még gyereked és semmire nincs időd? Hahahaha!
Amikor a gyermektelen fiúrokonom vagy épp ismerősöm arról panaszkodik, milyen fáradt és mi mindenre nincs ideje, már csak nevetek...
Tovább>>>
Hülye kérdések, amikkel a kismamákat fárasztják
Az ikerterhesség alatt, majd később az ikerbabakocsi tologatása közben elég érdekes kérdésekkel, megjegyzésekkel találtak meg.
Tovább>>>
A második terhesség nem olyan, mint számítottam...
A várandósság előtt azt képzeltem, hogy bizony nem hagyom abba a mozgást, és én leszek a zumbacsoport legklasszabb kismamája.
Tovább>>>
Ikrekkel, terhesen autózni tizenórát? Azt azért már nem!
Idén a 15-18 órás autóutat - még - hanyagoljuk, mivel ez már megterhelő lenne a pocakomban növekvő gyermekünknek és ismerem magamat, hogy mennyire aggódnék, hogy biztos most történik majd valami.
Tovább>>>
A hőségriadóban karácsonyi szettet vettem. Bundazsákkal
A legnagyobb kánikulában vettem téli bundazsákot és karácsonyi szettet. Akciós volt!
Tovább>>>
Másfél órát pózoltam a levendulamezőben
Készültek képek csak rólam is és a családunkról minden létező felállásban is: csak kettőnkről a férjemmel, csak a Srácokról kellékkel, stb.
Tovább>>>
Terhes vagyok, meddig dolgozzak még?
Fontos kérdés foglalkoztat mostanában. A szabadság ideje alatt is sokat gondolkodtam ezen: meddig dolgozzak még? A nagy fejtörés eredménye: sok a pro, sok a kontra.
Tovább>>>
Az ikreknek dupla babakelengye kell? Na nem!
Sok esetben nem éreztem indokoltnak a dupla kelengyevásárlást. Például azt, hogy külön körömvágó szettet vegyek nekik...
Tovább>>>
Kórházi rohamcsomagot kerestünk az éjszaka közepén
Éjszaka görcsöltem, hívtam az orvosomat, aki a panaszaim alapján azt mondta, azonnal induljunk a kórházba.
Tovább>>>
Láttam az ultrahangon, ahogy az ikerbabám pisil
24 hetesen mentünk babamozizni, ahol nem a mérésen volt a hangsúly, viszont olyan izgalmas életképekbe nyerhettünk bepillantást, mint abba, hogy egyikük éppen pisil.
Tovább>>>
Terhesen szöktem meg a férjemmel
Úgy gondoltam, néhány napra megszökhetünk kettesben a férjemmel, így utószülinapi/névnapi ajándékként elutaztunk Svédországba.
Tovább>>>
Más anyukák ilyen pocakkal már szülni mennek
A pocakom előre olyan hatalmas gombóc, hogy bárkivel találkozom, azt hiszi, most fogok szülni.
Tovább>>>
