Kilenc hónapja voltunk együtt, amikor hónapfordulóra egy rózsaszín kiszoknit kaptam tőle. Ez a zokni azóta is megvan, habár a 13 év alatt már megfakult, és a gumija is megadta a magát, de ott van az emlékes dobozban.
Ezért évekkel később, a pozitív teszt első sokkjából felébredve másra sem tudtam gondolni, hogy ennek a zokninak végre lesz birtokosa. Aztán persze kiderült, hogy nem is egyedüli birtokosa, hanem majd felváltva kell használják. Sebaj, két lánynév is volt már a tarsolyunkban.
Persze a lehető leghamarabb - már 14 hetesen - kiderült, hogy két fiú lakik odabent, akikre bizony - svéd mentalitás ide, egyenjogúság oda - nem fogok rózsaszín zoknit húzni.
A zokni maradt a dobozban, én pedig tudtam, hogy egyszer még lesz egy gyönyörű fürtös kishúguk, akikre már ők húzzák fel ezt a zoknit.
Már a tervezés előtt is sok kérdést kaptunk arra vonatkozóan, ugye lesz tesó, és ugye lányotok lesz? A világ is azt sugallta, hogy nem teljes a családunk, hiszen milyen jól mutatna a képeken egy lány is...
És emellett - vagy éppen ezért - valahogy mindig úgy láttam a képet magam előtt, ahogy a két daliás, igen jól sikerült fiam közrefogja a hajpántos lányunkat.
Végre rávettem magamat az életre szóló döntésre, azonban hónapokon keresztül nem jött össze. Az énvédő mechanizmus azzal vigasztalt - amikor a fürdőben sírtam a negatív teszt felett - hogy biztos még nem jött el a hugi ideje.
És egyszer csak megfogant ő! És én mélyen belül tudtam, hogy bizony ő is fiú lesz. A család, a barátok és bárki, akinek elmondtam, hogy úton a tesó:
„Naaah, és lány lesz, ugye? Két fiú után illene már egy lányt, nem!?”
És hasonló mondatokkal stresszelt tovább a környezetem. Azonban jelen pillanatban - egy ultrahang képpel megerősített vélemény alapján is - úgy tűnik, az a bizonyos zokni továbbra is a dobozban marad.
Az információ még feldolgozás alatt áll bennem, hiszen a külvilág felől érkező erős nyomás és a belső vágyódás is nyughatatlanná tesz még.
De vajon miért is lesz olyan jó háromszoros fiús anyának lenni?
Azt hiszem, maradok a fiús anyuka, akit majd a fiai ajándékoznak meg lányunokával, akit büntetlenül öltöztethetek tündérhercegkirálykisasszonynak, amikor majd nálam nyaral(nak). És az addigra papává érett egykori pasimmal együtt húzhatjuk fel az unokára - vagy ha ez sem jön össze, akkor dédunokára - a zoknit.
Bodza
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.