A babaszobával szemben van a fiúk szobája. Ha úgy érzem, még káosz a lakás, elég csak bepillantanom hozzájuk: ott van az igazi káosz. Amivel nincs is semmi baj, mert tartják magukat a megállapodásunkhoz: az egyetlen hely, ahol a legókat szanaszét pakolhatják a szobában: az ő szobájuk. Ők főleg csak ezzel játszanak, így a szobájuk egy hatalmas legópark: színek, formák szerint szortírozva, de játék közben az egész szobában szanaszét terítve. Estére viszont nagyjából el kell pakolni, hogy be tudjunk menni puszit adni. Ehhez tartják is magukat, így a szoba állapotára nem teszek megjegyzést – csak és kizárólag este!
Tehát ha úgy érzem, valami nem áll élére állítva, benézek hozzájuk, és egyből úgy tűnik: a lakás többi pontja rendezett.
A fiúk egyre többet simogatják a pocakomat, magyaráznak neki, és várják, hogy mozogjon a hasam. Számolják vissza a napokat, vagyis az ő nyelvükön: „mennyit kell még aludni?”
Már elkezdtünk beszélgetni arról, hogy ha bent leszek a kórházban, majd meglátogatnak. Hoznak nekem sütit, innivalót. És amikor megszületik a kistesó, bejöhetnek, és végre ők is a kezükbe vehetik, megsimogathatják. Azt hiszem, a kórházi csomagba bekészített zsepimennyiség kevés lesz, mert ha meglátom ezt a két délceg hatévest, ahogy a pindúrmackó testvérüket megsimizik… Minimum a következő szoptatásig örömkönnyeket hullajtok majd.
Sok érzés kavarog bennem: egyfelől már nagyon várom, hogy „túl legyünk” rajta, másfelől pedig az izgalom miatt kicsit kitolnám még.
Végre eljutottunk abba a stádiumba, hogy a pocakomat látva végre már az a mondat hagyja el az emberek száját:
„Oh, mindjárt itt van az”.
A mindjárt elég relatív, hiszen más anyukák szerint a 36. hét előtt még vásárolni is felesleges, viszont én ilyenkor a fiúkkal már a kórházba vonultam be, és pár nap múlva megszülettek.
A jövő héten vérvételre megyek, elkezdődik a ctg vizsgálat és teszek egy látogatást a védőnőnél is. A héten megkezdődött a CSED ellátás is. Tiszta izgalom minden. Főleg a hétvége tartogat sok izgalmat, hiszen egy nagy (200 fős) esküvő vár ránk, ahol számomra a legnagyobb aggodalmat az okozza, hogy mindez 130 km-re az otthonunktól. Az orvosom szerint utazzak bátran, nem lesz semmi gond, de azért bennem akkor is ott munkál, hogy 36 hetesen ez már elég izgalmas dolog.
A jövő héten beszámolok róla, hogy alakult.
Bodza
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.