90 százalékos felkészültségben állunk. Bölcsész agyam matematika-tudásával kiszámítottam, hogy a 36. héten járva éppen 90 százalék a terhességem „töltöttsége”. A pocakkapacitásommal párhuzamosan nagyjából a babaszoba felkészültsége is így áll. A szekrényben kimosva, vasalva állnak az első kisruhácskák, törölközők, textilpelusok. Az ágy már készen várja, a babakocsi bekészítve, a kórházi csomag gondosan beállítva. Néhány apróság hiányzik még, amit akár a baba megérkezése után is ráérünk még pótolni: néhány szükséges dolog a babának, pár fúrás a falon, és egy kis szőnyeg a szobába. Precíz lelkemnek nyilván jobban esne, ha már meglenne minden, de próbálom ezt elengedni.
A babaszobával szemben van a fiúk szobája. Ha úgy érzem, még káosz a lakás, elég csak bepillantanom hozzájuk: ott van az igazi káosz. Amivel nincs is semmi baj, mert tartják magukat a megállapodásunkhoz: az egyetlen hely, ahol a legókat szanaszét pakolhatják a szobában: az ő szobájuk. Ők főleg csak ezzel játszanak, így a szobájuk egy hatalmas legópark: színek, formák szerint szortírozva, de játék közben az egész szobában szanaszét terítve. Estére viszont nagyjából el kell pakolni, hogy be tudjunk menni puszit adni. Ehhez tartják is magukat, így a szoba állapotára nem teszek megjegyzést – csak és kizárólag este!
Tehát ha úgy érzem, valami nem áll élére állítva, benézek hozzájuk, és egyből úgy tűnik: a lakás többi pontja rendezett.
A fiúk egyre többet simogatják a pocakomat, magyaráznak neki, és várják, hogy mozogjon a hasam. Számolják vissza a napokat, vagyis az ő nyelvükön: „mennyit kell még aludni?”
Már elkezdtünk beszélgetni arról, hogy ha bent leszek a kórházban, majd meglátogatnak. Hoznak nekem sütit, innivalót. És amikor megszületik a kistesó, bejöhetnek, és végre ők is a kezükbe vehetik, megsimogathatják. Azt hiszem, a kórházi csomagba bekészített zsepimennyiség kevés lesz, mert ha meglátom ezt a két délceg hatévest, ahogy a pindúrmackó testvérüket megsimizik… Minimum a következő szoptatásig örömkönnyeket hullajtok majd.
Sok érzés kavarog bennem: egyfelől már nagyon várom, hogy „túl legyünk” rajta, másfelől pedig az izgalom miatt kicsit kitolnám még.
Végre eljutottunk abba a stádiumba, hogy a pocakomat látva végre már az a mondat hagyja el az emberek száját:
„Oh, mindjárt itt van az”.
A mindjárt elég relatív, hiszen más anyukák szerint a 36. hét előtt még vásárolni is felesleges, viszont én ilyenkor a fiúkkal már a kórházba vonultam be, és pár nap múlva megszülettek.
A jövő héten vérvételre megyek, elkezdődik a ctg vizsgálat és teszek egy látogatást a védőnőnél is. A héten megkezdődött a CSED ellátás is. Tiszta izgalom minden. Főleg a hétvége tartogat sok izgalmat, hiszen egy nagy (200 fős) esküvő vár ránk, ahol számomra a legnagyobb aggodalmat az okozza, hogy mindez 130 km-re az otthonunktól. Az orvosom szerint utazzak bátran, nem lesz semmi gond, de azért bennem akkor is ott munkál, hogy 36 hetesen ez már elég izgalmas dolog.
A jövő héten beszámolok róla, hogy alakult.
Bodza
A mondat, amit soha nem akar hallani egy terhes kismama
Talán ez az a mondat, amit egy várandós kismama - legfőképp az első gyermekével az első ultrahangon - hallani sem akar.
Tovább>>>
Négy hónapos terhesen toltam ki a kocsit a sárból
Nem is gondolkodtam, ezt hívják ösztönnek: ugrottam a kocsi elé és toltam. A fiúk, akik a hátsó ülésen ültek és ujjongtak: „anya kitolta a kocsit”.
Tovább>>>
Öt dolog, ami miatt jó fiús anyukának lenni
„Naaah, és lány lesz, ugye? Két fiú után illene már egy lányt, nem!?” Kiderült: a harmadik baba is fiú...
Tovább>>>
Tudod a gyerekeidet egyformán szeretni?
Most értettem meg az egygyermekes anyuka pár évvel ezelőtti kérdését, aggályát: lehet-e ugyanúgy? Ugyanúgy érezni? Ugyanúgy szeretni?
Tovább>>>
Nincs még gyereked és semmire nincs időd? Hahahaha!
Amikor a gyermektelen fiúrokonom vagy épp ismerősöm arról panaszkodik, milyen fáradt és mi mindenre nincs ideje, már csak nevetek...
Tovább>>>
Hülye kérdések, amikkel a kismamákat fárasztják
Az ikerterhesség alatt, majd később az ikerbabakocsi tologatása közben elég érdekes kérdésekkel, megjegyzésekkel találtak meg.
Tovább>>>
A második terhesség nem olyan, mint számítottam...
A várandósság előtt azt képzeltem, hogy bizony nem hagyom abba a mozgást, és én leszek a zumbacsoport legklasszabb kismamája.
Tovább>>>
Ikrekkel, terhesen autózni tizenórát? Azt azért már nem!
Idén a 15-18 órás autóutat - még - hanyagoljuk, mivel ez már megterhelő lenne a pocakomban növekvő gyermekünknek és ismerem magamat, hogy mennyire aggódnék, hogy biztos most történik majd valami.
Tovább>>>
A hőségriadóban karácsonyi szettet vettem. Bundazsákkal
A legnagyobb kánikulában vettem téli bundazsákot és karácsonyi szettet. Akciós volt!
Tovább>>>
Másfél órát pózoltam a levendulamezőben
Készültek képek csak rólam is és a családunkról minden létező felállásban is: csak kettőnkről a férjemmel, csak a Srácokról kellékkel, stb.
Tovább>>>
Terhes vagyok, meddig dolgozzak még?
Fontos kérdés foglalkoztat mostanában. A szabadság ideje alatt is sokat gondolkodtam ezen: meddig dolgozzak még? A nagy fejtörés eredménye: sok a pro, sok a kontra.
Tovább>>>
Az ikreknek dupla babakelengye kell? Na nem!
Sok esetben nem éreztem indokoltnak a dupla kelengyevásárlást. Például azt, hogy külön körömvágó szettet vegyek nekik...
Tovább>>>
Kórházi rohamcsomagot kerestünk az éjszaka közepén
Éjszaka görcsöltem, hívtam az orvosomat, aki a panaszaim alapján azt mondta, azonnal induljunk a kórházba.
Tovább>>>
Láttam az ultrahangon, ahogy az ikerbabám pisil
24 hetesen mentünk babamozizni, ahol nem a mérésen volt a hangsúly, viszont olyan izgalmas életképekbe nyerhettünk bepillantást, mint abba, hogy egyikük éppen pisil.
Tovább>>>
Terhesen szöktem meg a férjemmel
Úgy gondoltam, néhány napra megszökhetünk kettesben a férjemmel, így utószülinapi/névnapi ajándékként elutaztunk Svédországba.
Tovább>>>
Más anyukák ilyen pocakkal már szülni mennek
A pocakom előre olyan hatalmas gombóc, hogy bárkivel találkozom, azt hiszi, most fogok szülni.
Tovább>>>
Teljesen kiütött a kismamajóga
A kismamajóga után egész nap kiszáradva éreztem magam, folyamatosan ittam, ezen kívül pedig olyan voltam, mint egy kemotoxos légy.
Tovább>>>
A terhesség utolsó hetei: már nem áldott állapot
Bármilyen csodálatos is terhesnek lenni, a végén már a hátad közepére kívánod az egészet.
Tovább>>>
Ezért vártam a szeptembert
Elkezdődött a szeptember. Én az az ember vagyok, aki kiskora óta várja is, mert a hónap elején van a születésnapom, ami már gyerekként is nagyobb erőt képviselt számomra, mint az iskolakezdés.
Tovább>>>
Őssejtbankos ügynök csapott le ránk a szülésfelkészítőn
A szülésfelkészítőn az első fél órában egy őssejtbanktól érkezett „ügynök” igyekezett meggyőzni mindenkit.
Tovább>>>
