10. oldal - Vélemény

Három és fél óra. Ennyi időt kell arra várni ma a legjobb esetben, hogy valaki Magyarországon elérje, hogy egy újabb reményfoszlányt kapjon a túlélésre.

Egyszer csak előjön valahonnan, talán abból a bizonyos „ántivilágból” egy srác, és megadja a módját annak, amit minden korban, minden lánynak meg kellene kapnia.

Ha új otthont keresünk, egyértelmű, hogy az ingatlanhirdetések között böngészünk. Akkor is az internethez fordulunk, ha állást szeretnénk találni, és egyre több szerelem köttetik ugyancsak a világhálón.

Tudom, hogy nem érdemes magyarázatot keresni az értelmetlen vérontásra, de bárhogy is nézem a tunéziai mészárlást, csak öngólt látok.

Ha én lennék a Polt Péter, arra biztatnám a gyerekeimet, hogy változtassák meg a nevüket, mert csak a szégyen van vele.

Bevallom, nekem 2013-ban a pápaválasztás csak egy izgalmas „sportesemény” volt: ki fut be az esélyesek közül?

Próbálom beleképzelni magam Éva helyzetébe. Látom, ahogy türelmetlenül tolom a kocsit a „Lidiben” (anyukám így hívja), hogy frissiben megegyek egy sajtos-sonkás croissant. Megtehetem, nem vagyok Selmeczi Gabriella, akit egy kiflicsücsök...

Gondolják csak el! Mondjuk az én drága anyósom – nem gúny! – nyerte meg a ötmilliárdot, és nagyvonalúan adna nekünk félmilliárdot. Mi lenne a következmény?

»Intézkedj már, kérlek, nem elég nekünk ez a migrációs ügy, meg a plakátok?«

A házasság szentség. A szerelemre épült elköteleződés a világ legszebb szövetsége. Leírva közhelyek. Megélve elmondhatatlanok.

Joli néni, ez a kedves idős asszony néha biztosan eltöpreng rajta: mi lett volna, ha? Számvetés. Bizonyos életszakaszok lezárásakor minden ember azon morfondírozik, hogy megtalálja a sorsfordító pillanatokat, és megpróbálja tisztán látni,...

»A szép szavakon és a teljes tanácstalanságon túl az európai közösség még semmit sem mutatott fel.«

A gyűlölet lángja magasra száll, ám semmi sem változik. Tudjuk, hogy loptok. Ez lesz az egyik plakáton. Mint az ókori Rómában…

Vajon egy háború borzalma­-sabb-e vagy egy szimpla magyar hétköznap? Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az emberek egymás elleni kegyetlensége alkalmi, robbanásszerű jelenség, ami egyszer kitör, tombol, aztán alábbhagy.

Ez most komoly, vagy vicc? A 2017-es úszó-vb-re készült klipben a sportág magyar bajnokai összesen hatszor tűnnek fel, ugyanakkor Orbán Viktor egymaga kilenc snittben látható!

»Tekintetében – amivel maximum már csak foltokat érzékel – ott van Magyarország minden pillanata az elmúlt majd’ harminc évből.«

Végre eljött a pillanat, a suli letudva. A nyári szünet első napján a 9 éves Edina boldogan szállt nyeregbe, hogy nővérével a játszótérre tekerjen. Talán arra gondolt, hogy holnap már apu sem dolgozik, és végre elmegyünk a Balcsira fürdeni....

»Eljön az a pont, amikor az ember úgy érzi: a tehetetlenségnek olyan fokáig jutottunk, amikor a szavak nem segítenek.«

»Ha a magyarnál az irigységre, az idegentől való félelemre, a mucsai bezárkózás vágyára apellálnak, meg fog dobbanni a honffyi szív.«

Kedves Olvasó, nem egy paródiáról számolunk be. Ez egy valódi és komoly konfliktus két ismert, sokak által elismert ember között.

Közös temetkezés a kutyával? Első hallásra talán meghökkentőnek tűnik az ötlet – egy újabb furcsa hóbort a mai kor emberének megszámlálhatatlanul sok marhasága közül.

»A boltos Janit te is ismered, nem megbízható, és ki tudja, hogy a Józsi haza tud-e jönni az osztrákoktól, ahol kő­műves.«

A közvélemény igenis szeretné tudni, mi lesz Dárdai Pállal. Felháborodni azon, hogy egy újságíró se nem becsületsértő, se nem bántó kérdést megfogalmaz, csupán a munkáját végzi...

Nemcsak lekiabálta elődjét, de annak még a köszönését sem fogadja hazánk miniszterelnöke – hallani. Nem is akárkitől.

Melyik nő ne akarná magát reggeltől estig tökéletesnek látni? Kár is hazudni, hiszen egyikünk sem fogadja el azt a képet, ami a tükörben fogadja.

Trianon a nemzet legnagyobb tragédiája! Mert mocskos munkát végeztek azok ott Párizsban 95 évvel ezelőtt. Aztán jöttek a vagonlakók, a széttört életek, tragédiák.

E hasábokon leginkább a visszásságokról, érthetetlen, felháborító történésekről szokás véleményt formálni, s magam sem vagyok híve a szembe dicsérésnek, ám most egyetlen szó motoszkál az agyamban: bravó!

Értem, és megértem, hogy az emberek többsége lenézi a valóságshow-kat és szereplőit. Megértem azt is, hogy vannak olyan riportalanyok, akikkel nem szívesen beszélget egy műsorvezető.

»Már évekkel ezelőtt sokan tisztában voltak vele: Szent Blatternek – mint glóriás kollégáinak – túlságosan is maga felé hajlik a keze.«