Bevallom, nekem 2013-ban a pápaválasztás csak egy izgalmas „sportesemény” volt: ki fut be az esélyesek közül?
Csalódást éreztem, amikor megjött az eredmény. Bergoglio? Argentin? 76 éves? Mit várhatnánk tőle...?
Mégis Ferenc pápa híve lettem. Két év alatt kiderült róla, hogy olyan karizmatikus vezető, mint II. János Pál volt, ugyanakkor liberális gondolkodó, aki alighanem többet tesz a katolikus egyház emberközelebbi tételéért, mint sok-sok elődje együttvéve.
A szentatya ugyanis folyamatosan olyan irányba tolja egyházát, ami a vaskalapos klérust, a bigott hívőket leszámítva az emberek tetszését elnyeri. Ferenc pápa feloldozást ad az abortuszon átesett nőknek, megértő a homoszexuálisokkal – „ki vagyok én, hogy ítélkezzem?” –, és meg akarja szüntetni a cölibátus intézményét, mert egyértelmű, a papok által elkövetett pedofil bűncselekmények mögött épp a kötelező nőtlenség áll. Most pedig mindezeket megfejelve kijelentette: van, amikor a házaspárok különélése a legjobb megoldás. Azaz gyakorlatilag áldást adott a válásra.
Erre meg csak azt tudom mondani: Ferenc pápa! Dicsértessék!
