E hasábokon leginkább a visszásságokról, érthetetlen, felháborító történésekről szokás véleményt formálni, s magam sem vagyok híve a szembe dicsérésnek, ám most egyetlen szó motoszkál az agyamban: bravó!
Szegedi Gyöngyvér bírónőt februárban – tisztelet a kivételnek – egy emberként ekézte a hazai sajtó, miután a tanácsvezető felmentette a szexuális bűncselekmény vádja alól a szigetszentmiklósi szülőket. Tisztelt kollégáim java része úgy foglalt állást, hogy a konkrét tényekről semmiféle ismerettel nem rendelkezett. (Nem is rendelkezhetett, hiszen a tárgyalássorozat zárt ajtók mögött zajlott.) Érzésből, a nép meghosszabbított ökleként csaptak oda, s a helyzetet súlyosbította a szokatlan ügyészségi kirohanás is, amelyben rossz színben tüntették fel, szakmaiatlansággal vádolták a bíróságot.
Nos, ugyanaz a bírónő, aki akkor szabad utat mutatott, most 12 évre küldte hűsölni a lányát megrontó börtönőrt. Mint mondta: ő a tényekre alapoz, nem a közvéleményt próbálja kielégíteni döntéseivel. Én pedig úgy gondolom: manapság ehhez kell bátorság. Az igazsághoz. A meghajláshoz nem kell bátorság. A következetességhez igen. Még egyszer: bravó, bírónő!
