Közös temetkezés a kutyával? Első hallásra talán meghökkentőnek tűnik az ötlet – egy újabb furcsa hóbort a mai kor emberének megszámlálhatatlanul sok marhasága közül.
De tulajdonképpen a szokás nem is annyira új keletű. Például honfoglaló őseink harcos fiait nemegyszer kedvenc lovukkal hantolták közös nyughelyre. Igaz, ebben az esetben feltehetően nem holmi divat diktálta szertartásról beszélhetünk, jóval inkább az elhunyt rangjának, a harcmezőkön aratott diadalnak kijáró tisztelet jelképe volt a lovas temetés.
Békésebb időket élünk, kevesen tartunk otthon csatalovat, annál többen kötünk örök életre szóló barátságot egy játékos, hűséges, szerető kutyussal. És ha e barátság örök életre szól, miért ne tarthatna a síron túl is? Odaát is elkél egy megbízható társ... Semmi kivetnivalót nem találok a kutyás temetésben, hiszen az ebtartók többsége olyan szoros kapcsolatot alakít ki kedvencével, amely már nem tekinthető ember és állat viszonyának, annál inkább családi köteléknek. Igen, a kutya családtag, akinek nem csak életében jár ki a megbecsülés, halálában is a legnagyobb tisztességet érdemli. Ámen.
