A közvélemény igenis szeretné tudni, mi lesz Dárdai Pállal. Felháborodni azon, hogy egy újságíró se nem becsületsértő, se nem bántó kérdést megfogalmaz, csupán a munkáját végzi...
Ez igazi borsos kérdés! Tiszteletlenség most a jövőmről kérdezni – válaszolta Dárdai Pál, amikor munkatársunk azt tudakolta tőle, a finn meccs után is ő lesz-e a kapitány, vagy – ahogy a németek írják – a sorsdöntő Eb-selejtező után már csak a Herthára koncentrálhat.
Nem akartam hinni a fülemnek. Ezt Pali mondta? Egy intelligens ember? Pintér Attila belebújt a bőrébe vagy mi van itt, kérem? – értetlenkedtem. Hiszen a fociválogatott mindenkori edzőjének sorsánál nemigen van fontosabb magyar sporttéma.
A közvélemény igenis szeretné tudni, mi lesz vele. Felháborodni azon, hogy egy újságíró se nem becsületsértő, se nem bántó kérdést megfogalmaz, csupán a munkáját végzi, olyan, mintha az ellenfélre haragudna, amiért az bátorkodott jól játszani. Ez nem bunkóság, hanem alapvető újságírói magatartás. Dárdai se örül, ha a játékosa alibizik, az újságírótól mégis ezt várja.
A magam részéről mindezt annak a számlájára írom, hogy megterhelte a kettős szerepkör. Habár üdvözölném, ha maradna a válogatottnál, elég lesz neki egy feladat. Máskülönben végképp elveszítünk egy tehetséges, tisztességes, szimpatikus focitrénert. Nagy luxus volna.
