Egyszer csak előjön valahonnan, talán abból a bizonyos „ántivilágból” egy srác, és megadja a módját annak, amit minden korban, minden lánynak meg kellene kapnia.
Én váltig hiszek abban: igenis vannak még percek, amelyek egy életre rögzülnek az emlékezet képzeletbeli CD-jén.
Nagymamámék fiatalkorában, holdvilágos éjszakákon még egy hófehér paripán érkező királyfiról álmodott minden lány, ahogy rohantak az évek, ez egyre cikibb lett, nem csak a királyfikról derült ki, hogy nincsenek sokan, de még a közel sem királyfik sem merték kimutatni érzelmeiket.
– Hozzám jössz?
– Ha nagyon akarod…
– Akkor ezt megbeszéltük!
Nagyjából eddig jutott a világ, pontosabban a világ fiatalságának jelentős része, ha a lánykérésre egyáltalán időt pazarolt, vagy fontosnak tartotta legalább a minimális formalitásokat.
Egyszer csak előjön valahonnan, talán abból a bizonyos „ántivilágból” egy srác, és megadja a módját annak, amit minden korban, minden lánynak meg kellene kapnia. Egy koncert teljes közönsége elé teszi ki érzéseit és kéri meg a párja kezét, visszaadva minden nő hitét abban, hogy 2015-nek is megvannak a maga lovagjai. A mi Krisztiánunk nagyjelenete a Halott Pénz-koncert kellős közepén történt. Mert azért ne feledjük: az idő az nem áll meg…
