84. oldal - Bezzeganya

Van egy dobozom, tele akrilfestékkel. Ecsetekkel, vásznakkal szintén fel vagyok szerelkezve. Karácsony előtt döbbentem rá: hetek, sőt, hónapok óta nem festettem. Az új, olvasatlan könyvek még mindig halomban hevernek – még a nyaraláskor sem jutottam el odáig, hogy elolvassam őket, pedig mindig viszek magammal egy-két könnyed olvasmányt. Szeretek társasozni a gyerekekkel, sőt, időnként még konyhatündérkedni is van kedvem. De ezekre mostanában valahogy ritkán volt időm…

A terhességem teljesen átlagos volt, igazából kisebb problémák akadtak, de hol nem? Szépen telt-múlt az idő, közben volt egy költözésünk. Na, azt terhesen kihagytam volna... Egyre közeledett a kiírt időpont, anyuék a végén már rendszeresen jöttek hozzánk, vagy vittek ki magukhoz, ameddig a férjem dolgozott, hogy ne legyek egyedül. Hiába mondtam nekik, hogy nem szükséges, nem úgy fogok szülni, mint a filmekben, hogy hopp, fájás, és akkor már nyomunk is.

Talán egy hónapja sincs, hogy írtam nektek a szorongásomról és a halálfélelmemről. Leírtam, hogy januárban megyek szakértőhöz, aki remélhetően sokat fog majd nekem segíteni. Nagyon sok jótanácsot kaptam, volt aki, külön is megkeresett. Mindenkinek nagyon hálás vagyok. Nem tudom egész pontosan idézni most a hozzászólást, de valaki azt írta, hogy az agyam elnyom valamit, és a betegségekre és a hálára vetítek. Napokig gondolkoztam rajta.  Hogy őszinte legyek, először a gyerekkoromra gondoltam, ami nem volt túl fényes, de nem panaszkodom, mert lehetett volna rosszabb is.

A színpad világa elvarázsolhat. Akkor is, ha csak egy ember szövegel valamit egy alig világított térben, és akkor is, amikor színes-szagos, zenés-táncos szuperprodukció kerül rá. Az pedig megint egészen másként hathat ránk, ha részesévé válunk az egésznek, és már „belülről” látjuk, egy kisebb, nagyobb, vagy egészen nagy csapat részeként. Az Álomutazó „főpróba-előadásán” jártunk decemberben.

Holnaptól belépünk a 30. terhességi hétbe. A pocakom hatalmas, nem igazán tudom, hova fog még nőni, pedig a java elvileg csak most indul majd... Viszont már így is napi szinten kapom a mikor szülök kérdéseket és igencsak kerekednek a szemek, amikor „majd csak márciusban” a válaszolom. Nem is gondoltam volna, hogy ekkora pocakkal még lesz nadrág, ami rám jön és össze tudom gombolni, de hála a dán kismamadivatnak, egyelőre még nem kell zsákruhákban járnom.

A sorozat első részében öt családot mutattam be, akik Down-szindrómás gyermeket fogadtak örökbe. A második részben az örökbefogadás érzelmi oldaláról írtam. A környezet reakcióiról szólt a harmadik poszt. A negyedik bejegyzés témája volt a mindennapi örömök és nehézségek Down-szindrómás gyermekkel. A legutóbbi rész a testvérek kapcsolatáról szólt. A sorozat utolsó részében arról írok, mik az elképzelései a szülőknek a jövőről.

30. hét

Sok tanár úgy gondolja, az iskolai szünetek a pihenésre, feltöltődésre valók. De van, aki a téli szünetre is adott házi feladatot matekból, olvasásból, fogalmazásból.

Minden évben akad néhány sérülés, amelyet petárdák okoznak. Az óév utolsó napjaiban egy 17 éves lány kezében robbant fel az interneten vásárolt petárda – még az eldobás előtt. A tinilány mutató- és hüvelykujját nem tudták megmenteni az orvosok. De egyéb veszélyei is vannak a pirotechnikai eszközöknek.

Az év utolsó napjára készítettünk egy rövid összefoglalót a Bezzeganya 2018-as évéről, amelyből kiderül, hogy mely tíz posztunk volt idén a legolvasottabb. Van közte párkapcsolati téma, kórházteszt, szüléstörténet, terhesnapló, interjú a gyermekvállalásról, és sajnos szomorú történetek is.

Nehéz elkezdeni a történetem, egymást kergetik a szavak a fejemben. Mindig fiatalon szerettem volna édesanyává válni. Amióta az eszemet tudom, szeretek mindent irányítani, jó előre megtervezni a legapróbb részletekig. Gondoltam, majd egy szép napon a Nagy Ő megkéri a kezem, aztán jöhet az esküvő, és végül a gyerek(ek), persze mindezt pöccre. Na, ja, gondoltam én naivan.

„Az nem elég, ha mindketten túlélik valahogy épségben - ha közben megöljük a lelküket” - mondta nekem egy brit vezető szülésznő szeptemberben Londonban a Patient Safety Learning konferencia szünetében. És van, amikor még azt se mondhatjuk, de hát minden rendben, hiszen mindenki egészséges - és a nők akkor is hallgatnak vagy elhallgattatják őket. A Guardian cikke az Index on Censorship munkatársainak közreműködésével.

29. hét

Mikortól kell mosni a gyermek fogát? Hogyan tisztítsuk a kis fogakat? Kell-e kezelni a tejfogakat? Dr. Ágh Orsolya fogorvossal beszélgettünk a témában.

Kórház neve: Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Győr

Ahány ház, annyiféle karácsonyfa. Facebook oldalunkon arra kértük az olvasókat, mutassák meg, hogy sikerült az idei díszítés. Elárasztottak minket a szebbnél szebb fotók, ezekből hoztunk egy csokorral. Mi imádjuk nézegetni őket… Katt a galériára! :)

Péntek este kezdődtek a fájások, hasonló volt a jóslófájásokhoz, amiket pár hete már érezgettem. Egész éjjel, és szombat egész nap tartott, kisebb-nagyobb szünetekkel. Még tettem-vettem, mostam, rengeteget ettem, a közérzetem sem volt az igazi. Férjem még utoljára el szeretett volna vinni a kedvenc éttermünkbe, de nem éreztem késztetést rá, pedig korábban én kértem tőle, hogy vigyen majd még el. Későn feküdtünk le, 0:04-kor éreztem először azt, hogy ez már valami más. Onnantól nem volt megállás, egyből 10 percenként jöttek a fájások, hol erősebben, hol gyengébben.

Az osztálykarácsony 5 hozzávalója

Holnaptól belépünk a 28. terhességi hétbe, és ezzel együtt hivatalosan is megkezdjük a harmadik trimesztert. Egyelőre még leírni is félelmetes, hogy nemsokára a véghajrában vagyunk, de lassan ideje hozzászokni a gondolathoz. A pocakom hihetetlen ütemben növekszik, szó szerint napról napra nagyobbnak látjuk és én nagyobbnak is érzem... Őszintén szólva azt szoktuk mondani, hogy eddig szinte észre sem vettük a terhességet, de most már minden percben emlékeztetve vagyok afelől, hogy van valaki a pocakomban. Vagy egy kis mozgolódással, rúgással, vagy egy nehézkesebb lehajolással, vagy újabban pédául azzal, hogy egyre nehezebb kitalálom, mit vegyek fel.

Bár már mindjárt itt a karácsony, még van idő az utolsó pillanatban megvenni a hiányzó ajándékokat. Például gyerekkönyveket – ebben próbálunk segíteni a karácsonyi könyvajánlóval.

Bár a múltkori bejegyzésem független volt a trimeszterektől, azonban mégis egy releváns témát dolgozott fel, így most itt az alkalom, hogy lassan behozva lemaradásomat, rendszeresen írogatva végre hetekre lebontva is hírt tudjak adni a HI-s terhességről.

28. hét

Az évek alatt, mióta itt olvasok és kommentelek, számos társasos poszt jelent már meg. Leginkább ajánló. Általában kevés kommenttel. Mikor felmerült bennem, hogy a Bezzeganya klubban is beszélgessünk erről, szemem előtt lebegett a rengeteg új társasjáték a játékboltok polcain, és a sorra nyíló helyiségek, ahol ki lehet próbálni, társakra lehet bukkanni, ha szeretnénk ebben a szórakozásban részt venni. Sajnos azonban csak ketten üldögéltünk, és beszélgettünk. Pedig a kicsi gyerekek szeretik, ha társasozunk velük, és a fiatal felnőttek körében is egyre népszerűbb elfoglaltság ez. Ha társasjáték, akkor rendszerint beugrik mindenkinek a Ki nevet a végén, vagy esetleg a Memória játék, talán a Malom, vagy valami kisgyerekeknek való, amit mi, felnőttek valójában rettentően ununk, de hát a gyereknek kell, így néhanapján rávesszük magunkat effélére. Pedig a piacon egyre jobb, újabb nagyoknak is való játék jelenik meg. Sokakat eltántorít a sok oldalas játék leírás, mások meg úgy gondolják, ebben a műfajban már nincs új a nap alatt. Pedig nagyon tartalmas szórakozást nyújthat egy-egy ilyen parti.

A kórház neve: Pápai kórház

Tizenhárom éve vagyok együtt a párommal, aki azóta már a férjem. 2014-ben, amikor 22 éves voltam, várandós lettem, de sajnos a pici 9 hetesen itthagyott minket. Az az érzés szörnyű volt. Sírtam, könyörögtem... csak még egy ultrahang… de a szíve nem dobogott. Nem tervezett terhesség volt, de akkor úgy éreztem, nekem baba kell! Hát a baba nem jött sokáig, bár kinek mi a sokáig.

A karácsony előtti programajánlókkal kicsit megcsúsztunk, viszont most összeszedtünk néhány olyan családi programot, amely karácsonyi ajándéknak sem rossz.

2003.04.27.

27. hét