87. oldal - Bezzeganya

Amikor a gyermek megszületik, egy új időszak veszi kezdetét a friss család számára. Az összes családtag életében hatalmas változás egy újszülött érkezése, de talán az anyáknak a legnehezebb. Bármilyen sok segítsége is van az anyukának, a hormonborulás mellett sok dologgal kell megküzdenie. „Mi volt a legnagyobb kihívás számodra a gyermeked születése utáni első három hónapban?” – tettük fel a kérdést Facebook oldalunkon.

Írtam már szülésről, óvodáról, lelki-mentális problémákról, itt az ideje, hogy írjak a helyi gyermekorvosi viszonyokról, merthogy azok sem mindig rózsásak, vagy mi vagyunk ilyen szerencsecsomagok, hogy kétszer is mellényúltunk.

32. hét

Akárhány gyereked is van (vagy épp pont nincs), mindig akad beszólnivaló. Nézzük, mik a leggyakoribb kérdések és tanácsok, amelyekkel szembetalálod magad.

24-25. hét

Egy teljesen új fejezethez érkeztünk a klubban. Sajnos amit először Tünde, aztán én egymástól teljesen külön megálmodtunk, nem vált valóra. Arra gondoltunk, hogy akik virtuális barátságot kötöttek, azok szívesen ismerkednének és beszélgetnének személyesen is. Gondoltunk arra is, hogy a netes beszélgetések félreértései és vitái gyakran abból adódnak, hogy míg a személyes kommunikációban ezer más hatás is ér bennünket, a kommentelés közben a betűkre hagyatkozhatunk csak, így jó lenne személyes beszélgetéseknek is helyt adni.

32. hét

Több fővárosi és Pest megyei kórházban rendeltek el látogatási tilalmat az egyre növekvő influenzaszerű megbetegedések miatt. Az ÁNTSZ honlapjára hétfőn kitett információk szerint a korlátozás öt kórházat érint.

Összeszedtünk néhány gyakori anyatípust tulajdonságaikkal, előfordulási helyükkel és viselkedési jellemzőikkel. Te melyikben ismersz magadra?

Fekszel a vizsgálóasztalon, melletted az ultrahang-készülék, de te nem egy monitort bámulsz kitekert nyakkal, hanem a korábban felvett VR-szemüvegen át nézed a babát. Kipróbálnád?

Első várandósságom hatodik hónapjában vesztettem el az édesanyámat. Addig minden rendben ment, vidám és felszabadult voltam, vártam a picit, majd ezt felváltotta a gyász, és csak túléltem a következő három hónapot és a szülést is. A párom nem egyezett bele a szülészorvos és/vagy szülésznő felfogadásába, a keresetemből pedig akkor én sem engedhettem meg magamnak. Valahogy hittem benne, hogy méltóságban megszülöm majd a fiamat.

Hivatalosan augusztus 27-re voltam kiírva a kislányunkkal, és én már előtte egy héttel minden nap úgy feküdtem le, hogy na, majd most... Majd ma szülünk. De nem így lett. Nagyon-nagyon szerettem volna elkerülni a befekvést, de Cegléden, ahol szültem, túlhordás esetén kötelező a kórház vendégszeretetét élvezni, amíg meg nem születik a baba. Így fogtuk a teljes cókmókunkat, és 28-án reggel befeküdtem a terhespatológiára.

2003.12.27.

A hétvégére hideget és havazást jósolnak, ám akit nem riaszt el a téli időjárás, részt vehet egy erdei kisvasút túrán, mely során az erdei vadak etetésére is sor kerül. Beltéri állatos program is lesz, és történelmi játszóház is várja a 6-12 éves gyerekeket.

A mai nappal megkezdtük a 31. terhességi hetet, és a telefonom várandós-applikációja szerint már csak pontosan 70 nap van hátra a szülés várható dátumáig, vagyis a naptár szerinti kiírt napig. A héten történt néhány előrelépés, ugyanis találkoztam a védőnővel, jártunk a kiválasztott kórházban, ahol megejtettük a 30. heti genetikai ultrahangot és megismertük az új orvosomat, aki remélhetőleg most már a végleges lesz, és nem jön közbe semmi váratlan esemény a hátralévő két hónapban...

Tildy babanaplóját, a Mana-naplót mostantól a férje írja, így végre egy apa mesél a gyereknevelés örömeiről és nehézségeiről. És persze a cuki babáról.

Nem kell megütni a másikat ahhoz, hogy erőszakosak legyünk - avagy a Guardian-cikk margójára

Január 19-én írják meg a központi felvételi feladatsorokatt azok a nyolcadikos gyerekek, akik idén felvételiznek 6 és a 8 évfolyamos gimnáziumokba, a 9. évfolyamra és az Arany János Tehetséggondozó Programba. Összefoglaltuk a tudnivalókat:

31. hét

Hisztaminos terhesség: üdv, második (energikus) trimeszter – 21-23. hét

Kórház neve: Toldy Ferenc Kórház Cegléd

Az elmúlt hétvégén sok helyen esett elegendő mennyiségű hó a hóemberépítéshez. Facebook oldalunkra rengeteg szebbnél szebb fotót töltöttek fel az olvasók az elkészült hóépítményekről – sokat gyerekek készítettek. Ezekből válogattunk olyan képeket, amelyen csak a remekmű szerepel. A képre kattintva galéria nyílik!

Van egy dobozom, tele akrilfestékkel. Ecsetekkel, vásznakkal szintén fel vagyok szerelkezve. Karácsony előtt döbbentem rá: hetek, sőt, hónapok óta nem festettem. Az új, olvasatlan könyvek még mindig halomban hevernek – még a nyaraláskor sem jutottam el odáig, hogy elolvassam őket, pedig mindig viszek magammal egy-két könnyed olvasmányt. Szeretek társasozni a gyerekekkel, sőt, időnként még konyhatündérkedni is van kedvem. De ezekre mostanában valahogy ritkán volt időm…

A terhességem teljesen átlagos volt, igazából kisebb problémák akadtak, de hol nem? Szépen telt-múlt az idő, közben volt egy költözésünk. Na, azt terhesen kihagytam volna... Egyre közeledett a kiírt időpont, anyuék a végén már rendszeresen jöttek hozzánk, vagy vittek ki magukhoz, ameddig a férjem dolgozott, hogy ne legyek egyedül. Hiába mondtam nekik, hogy nem szükséges, nem úgy fogok szülni, mint a filmekben, hogy hopp, fájás, és akkor már nyomunk is.

Talán egy hónapja sincs, hogy írtam nektek a szorongásomról és a halálfélelmemről. Leírtam, hogy januárban megyek szakértőhöz, aki remélhetően sokat fog majd nekem segíteni. Nagyon sok jótanácsot kaptam, volt aki, külön is megkeresett. Mindenkinek nagyon hálás vagyok. Nem tudom egész pontosan idézni most a hozzászólást, de valaki azt írta, hogy az agyam elnyom valamit, és a betegségekre és a hálára vetítek. Napokig gondolkoztam rajta.  Hogy őszinte legyek, először a gyerekkoromra gondoltam, ami nem volt túl fényes, de nem panaszkodom, mert lehetett volna rosszabb is.

A színpad világa elvarázsolhat. Akkor is, ha csak egy ember szövegel valamit egy alig világított térben, és akkor is, amikor színes-szagos, zenés-táncos szuperprodukció kerül rá. Az pedig megint egészen másként hathat ránk, ha részesévé válunk az egésznek, és már „belülről” látjuk, egy kisebb, nagyobb, vagy egészen nagy csapat részeként. Az Álomutazó „főpróba-előadásán” jártunk decemberben.

Holnaptól belépünk a 30. terhességi hétbe. A pocakom hatalmas, nem igazán tudom, hova fog még nőni, pedig a java elvileg csak most indul majd... Viszont már így is napi szinten kapom a mikor szülök kérdéseket és igencsak kerekednek a szemek, amikor „majd csak márciusban” a válaszolom. Nem is gondoltam volna, hogy ekkora pocakkal még lesz nadrág, ami rám jön és össze tudom gombolni, de hála a dán kismamadivatnak, egyelőre még nem kell zsákruhákban járnom.

A sorozat első részében öt családot mutattam be, akik Down-szindrómás gyermeket fogadtak örökbe. A második részben az örökbefogadás érzelmi oldaláról írtam. A környezet reakcióiról szólt a harmadik poszt. A negyedik bejegyzés témája volt a mindennapi örömök és nehézségek Down-szindrómás gyermekkel. A legutóbbi rész a testvérek kapcsolatáról szólt. A sorozat utolsó részében arról írok, mik az elképzelései a szülőknek a jövőről.

30. hét