86. oldal - Bezzeganya

Három gyermekem van, így kellő rutint szereztem a különböző (nem súlyos) betegségek otthoni kezelésében, mint például egy torokfájás, felső légúti megbetegedés, hányós-hasmenős betegség és társaik. Ilyen esetekben orvoshoz már nem is mindig vinném a gyerekeket – ha szükségesnek érzem, vagy elbizonytalanodom, alkalmanként telefonon is tudok a dokival konzultálni. Az orvosi igazolás miatt viszont mindenképp találkoznunk kell vele. Hogy látja ezt a gyermekorvos? Dr. Kovács Tibor gyermekorvost, a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet orvosigazgatóját kérdeztem erről.

Bár a terhesség során szedhető („kötelezően szedned kell, mert ha nem…”) vitaminok és gyógyszerek nem kifejezetten a trimeszterekhez köthetők, mégis szerintem érdemes írni róluk, mert végig kísérik a terhességet annak kezdetétől a végéig. Emellett legalább ezen a területen is akkora a tanácstalanság és értetlenség, mint a hisztamin-intolerancia (a továbbiakban: HI) egyéb területein.

Terhességem 36. hetén jöttek a heti ctg-k, amik nekem nem voltak egyszer sem olyan vidámak, mint a többi kismamának.

Harmincéves vagyok, májusban született meg a harmadik gyermekünk. Akkor úgy éreztem, hogy minden tökéletes, erre vágytunk mindig. Habár a mindennapok nem voltak egyszerűek, de élveztem. Otthon voltam egy ötéves, egy két és féléves és egy újszülött babával. Igazából soha nem unatkoztam. Aztán egyszer csak kezdett elhatalmasodni a fáradtság. Gyakran lettem ingerült, előfordult, hogy sírógörcsöm volt. Aztán aludtam egyet és jobb lett.

Elérkeztünk a 25. terhessségi héthez és számomra is hihetetlen, de pár nap múlva 100 alá csökken a még szülésig hátra lévő napok száma. Köszönhetően a telefonos baba-váró alkalmazásnak, nap mint nap emlékeztetve vagyok az idő múlására... Legutóbb az esküvőmig számoltam így vissza a napokat, pontosan egy évvel ezelőtt, és akkor még egyáltalán nem sejtettem, hogy most majd ugyanezt fogom tenni, viszont egy teljesen más aspektusban, teljesen másra várva.

Amikor várandós voltam az első gyermekemmel, a felhőtlen boldogság, a rózsaszín vattacukor és a határtalan önbizalom arra a következtetésre juttatott, hogy ugyan fájni fog, de hát mégiscsak életem leggyönyörűbb élménye lesz a találkozás a gyermekemmel. Az is lett, csakhogy azóta teljesen másképp látom. Mert igen, semmihez sem hasonlítható élmény a találkozás a várva várttal, ugyanakkor az odavezető út se mindegy. Pedig ej, de sokan és sokszor gondolják ezt!

Néhány héttel ezelőtt jött az iskolai levelezőlistára a hír: az egyik osztályban megjelent a fejtetű. Az iskolai védőnő megnézte a gyermekeket, és arra kértek minket, fokozottan ellenőrizzük mi is gyermekeink fejét. Akkor minket nem érintett a fertőzés, ám a napokban ismét hasonló üzenetet kaptunk. Egyelőre a gyerek feje tetűmentes, de megkérdeztem dr. Kovács Tibor gyermekorvost, mit kell tudni fejtetű-ügyben.

26. hét

Kórház neve: Balassa János Kórház, Szekszárd Szülés időpontja: 2018. 07. 11. Kórház állapota: Felújításra szorul. Szokványos magyar kórház. Mellékhelyiségek/zuhanyzók állapota: Szintén felújításra szorul. Naponta többször takarítják. Vécépapírt természetesen vinni kell, papírtörlő sincs Szülészet/szülőszoba korszerűsége: Van egy „alternatív szoba”, ott minden megtalálható, szól a zene is. Én abban szültem és kellemes volt. Orvosok, szülésznők, csecsemős nővérek segítőkészsége: Hajnali kettőkor mentünk, akkor morcosak voltak a szülésznők, reggel már nagyon kedves volt mindenki. Délre lett meg a kisfiam, addig a szülésznők és az orvos is nagyon segítőkész és figyelmes volt. Csecsemős nővérhez nem volt szerencsém, mert sajnos a kisfiam a kis súlya miatt a koraszülött osztályra került. Szülésvezetés: Gátvédelem-pártiak. Oxit adnak. Látogatási rend: Délelőtt és délután meghatározott időben van látogatás, folyosóról nézhetik a babát a látogatók. Mit kell vinni a baba ellátásához? Pelenka, popsitörlő feltétlen. Mivel a fiam másik osztályon volt, ezért csak azt tudom. Oda kellett fürdető is. Ruha nem, csak hazahozatalkor. Hány ágyra jut egy zuhanyzó? Az egész gyermekágyas osztályra jut egy. Koszt mennyisége, minősége:Szülés után a fáradtságtól bármi jöhetett. Nem a legjobb ételek. Minden ebédnél van almakompót, bármi legyen az étel. Kaptál-e tanácsokat hazamenetel előtt: A szülésznő és az orvos is elláttak tanácsokkal. Bármilyen egyéb tapasztalat, amit fontosnak tartasz: Nagyon empatikusak, akikkel én találkoztam, az éppen műszakos nővér tartotta bennem a lelket, ha látta/látták, hogy aggódom a fiamért. Orvos is bejött hozzám, aki a hajnali megérkezésnél megvizsgált. Megmutatják a kézzel fejést, ha kell, többször is.

Míg régen az apuka a kórházi folyosón várakozott kezeit tördelve, amíg élete párja világra hozta közös gyermeküket, és csak a szülést követően láthatta a csecsemőt, addig mára az apás szülés elfogadottá, sőt, szinte kötelezővé vált. De vajon tényleg jó az, ha apa bent van a szülőszobán? Facebook csoportunkban is feltettük ezt a kérdést.

Szép vasárnapi nap volt, előtte nap raktuk össze a kiságyat, kicsit késve sikerült kiszállítaniuk. (Ez szükséges infó, hogy lássátok, mekkora mákunk volt, hogy nem halogattuk az összeszerelést.)

Sokan úgy vélik, egyéves kor alatti babának semmit nem kell külön vásárolni karácsonyra, egyrészt mert úgysem érti az egész ajándékozósdit, másrészt pedig sokkal jobban lekötik a színes-zizegős csomagolópapírok, a karácsonyi fények és a sok-sok ünneplő családtag, mint a tizenhatodik játék, így fölösleges pénzkidobás egy csecsemőnek ajándékot venni. Mások szerint a legkisebbeknek is jár külön ajándék. Van, aki szerint ebben a korban inkább a szülőknek szerezhetünk örömet egy-egy csecsemőknek való használati termékkel – popsikrémmel, pelenkával, kis ruhákkal. Ti mit gondoltok erről?

Míg picik a gyermekeink, sakkban tartjuk őket, hogy „jól viselkedj, mert különben virgácsot/széndarabot hoz a Mikulás!” Settenkedünk, dugdossuk a kis csizmába a meglepetést, vagy még előbb, segítünk kitisztítani a csizmát, segítünk kikészíteni a kekszet meg tejet a Mikulásnak, esetleg nem is tesszük ki a csizmákat, hanem csak az ablakba rejtjük a kis csomagot. Aztán nő a gyerek, iskolás lesz, és mi olyan tökélyre fejlesztettük a Mikulás-tudományunkat, hogy nem is sejt semmit a gyerek.

Elérkeztünk a terhességem 24. hetéhez, és ezzel a már nagyon várt labor- és terheléses cukorvizsgálathoz is, melyeket egy ultrahanggal egybekötve a hétfői napra időzítettünk az orvosommal. Már eleve izgultam a vizsgálatok miatt, ezt tetézte még az is, hogy a laborhoz kaptam egy kis műanyag edénykét, melyben a reggeli vizeletet kellett magammal vinnem, úgyhogy vasárnap este már azt mantráztam magamnak, hogy csak nehogy hajnali félálomban kimenjek pisilni és elfelejtsem begyűjteni azt, mert akkor elveszítjük a vizelet „reggeli első” mivoltát, mely fontos a vizsgálat szempontjából. Ennek eredményeképpen úgy hajnali 5 órától már aludni sem tudtam rendesen, pedig előzetesen megbeszéltem a férjemmel, hogy majd csak az indulás előtti utolsó pillanatban ébresszen fel engem, úgysem reggelizhetek, nem ehetek, nem ihatok, így lesz a legegyszerűbb ezt kibírni...

Néhány hónappal ezelőtt írtam a rosszulléteimről, a hőhullámokról, szédülésről, pánikról, meg egy csomó egyéb, ijesztő tünetről. Az akkori vérvétel magas FSH-t mutatott, ami a kezdődő/közeledő változókor egyik jele. Mivel a hormonkezelés nálam az előzmények miatt szóba sem jöhet, szorgalmasan szedem a kifejezetten erre kitalált gyógynövényes készítményt. A tüneteim rengeteget javultak, de időnként újra meg újra előtörnek – ciklustól függetlenül, a legváratlanabb időpontokban. Olykor hirtelen rám tör az álmosság, mintha köd ülne a szemeim előtt, alig tudok gondolkodni, szédülök, szorongok. Mivel a súlygyarapodásom sem állt meg, sőt, soha nem látott magasságig ugrott fel a mérleg nyelve, barátnőm a tünetek alapján endokrinológiai kivizsgálást javasolt.

Több mint 1100-an töltöttétek ki kérdőívünket, melyben többek között arra kerestük a választ, hogy napjainkban kik olvassák a Bezzeganyát, azaz hány évesek, hány gyermekük van, mennyire aktívak az oldalon és a kapcsolódó közösségi média felületeken. Köszönjük mindenki válaszait, íme, az eredmények.

25. hét

Amikor elkezdtem írni ezt az irományomat, a férjem belekukucskált és közölte: „Most komolyan? Erről még én is hallottam”. Igaza is van, erről is hall az ember, és lehet, hogy én vagyok az egyedüli, aki nem tudta hova tenni azt, hogy a boldog babája hirtelen kifordult önmagából.

Hogy milyen egy jó nagyi? Meg kéne kérdezni a gyerekeket. Biztos előkelő szavazatot kapna némely finomság, amit csak ő tud úgy készíteni. Biztosan lényeges, hogy ideje legyen tengernyi, nem úgy, mint anyunak és apunak. Bármit lehet vele játszani. Vicces történeteket tud mesélni anyuról/apuról. Ő tudja a legjobb meséket. Vele bármit meg lehet beszélni. Olyan játékokat tud, amiket senki mással nem lehet játszani. Mindig vesz valami kincset, amire vágyik az unoka. Nála mindig lehet csokit enni. Nem olyan szigorú, mint anya, vagy apa. De milyen a jó nagyi szülőszemmel?

A sorozat első részében öt családot mutattam be, akik Down-szindrómás gyermeket fogadtak örökbe. A második részben az örökbefogadás érzelmi oldaláról írtam. A környezet reakcióiról szólt a harmadik poszt. A mai bejegyzés témája a mindennapi örömök és nehézségek Down-szindrómás gyermekkel.

Nem is tudom, hol kezdjem... A 36. hétig egy gyönyörű, problémamentes, tervezett és hamar összejött terhességem volt. Kezdettől tudtam, hogy lányom lesz, mert mindketten fiút szerettünk volna. Sebaj, majd legközelebb.

Élet az SMA-n innen és túl

Az elmúlt egy-két hétben hatalmasat nőtt a pocakom, ahogy ezt a mellékelt kép is mutatja. Így nem kell messzire néznem, hogy nap mint nap emlékeztetve legyek arra, lassan ideje lenne elkezdeni a babakelengye beszerzését is szép sorjában... Ahogy korábban is írtam, sem a családunkban, sem a baráti körünkben nem született az elmúlt években kisbaba. Ez bizonyos előnyökkel is jár, ugyanis így elég sokan tűkön ülve várják a kisfiunk érkezését, és már most rengeteg alkalmi bébiszitteri felajánlást kaptunk – aztán persze tartson ki a lelkesedés március után is... Viszont sajnos hátránya is van, például az, hogy gyors fejszámításaink szerint nem fogunk kapni senkitől semmilyen kinőtt, vagy megunt babacuccot, kisruhát, felszerelést. Próbálom azzal vigasztalni magam, hogy így legalább hódolhatok a harmónia-mániámnak, mindenből egymáshoz illőt választhatok, minden szép új lesz, és pont olyan, amilyet szeretnénk. Viszont így sajnos kénytelenek vagyunk az első rugdalózótól kezdve a kis hajkeféig mindent megvásárolni.

Ahogy egy korábbi posztban említettem, a fogászati vizsgálaton kiderült, hogy kilencéves lányom hátsó őrlőfogai mélyen barázdáltak, emiatt nehéz rendesen tisztítani, és kettő közülük már szuvasodásnak is indult. A megoldás a barázdazárás, melynek lényege, hogy speciális tömőanyaggal feltöltik a barázdák alját, hogy megfelelően lehessen tisztítani.

24. hét

0-12. hét

Közelednek az ünnepek, és egyre több helyen hangzik el a felhívás: gyűjtsünk a szegényeknek, hogy nekik is legyen karácsonyuk. És nagyon sokan adnak is, jó szívvel, mások meg inkább célzottan adakoznak, mert hallottak már ezt-azt. Meg persze van, aki erre nem ér rá, nem szólítja meg egy ilyen felhívás. Hosszú évek óta magam is szervezek ilyen gyűjtéseket a segélyszervezet keretein belül, ahol önkénteskedem, és kaptak is már a gyermekeim ilyen ajándékcsomagot, mint sokgyerekes, rászoruló család kicsinyei. Minden karácsony előtt jönnek hozzánk a segélyszervezethez az ország sok pontjáról, hogy szétosszuk az összegyűlt ajándékokat, és magam is szervezek osztást a saját körzetem rászoruló gyerekeinek. Szóval elég jól belelátok ebbe a nagy adományozósdiba. Sokan inkább pénzt adnak, hogy vegyünk rajta, amit gondolunk, hogy egy-egy adott családnak szüksége van rá, de sokan hoznak tárgyi adományt. Láttam én már mindent. (Vagy csak azt hiszem, és van az általam tapasztaltaknál szörnyűségesebb is.) Ezt az írást segítségnek szánom, hogy ha valaki szeretne cipősdoboznyi ajándékot összekészíteni, könnyebben eligazodjon.

2018. július 22-ére voltunk kiírva, ami pont az első házassági évfordulónk napja volt. Szép ajándék lett volna. A kislányom azonban nem akart megérkezni, ezért a terv az volt, hogy 27-én befekszem, és protokoll szerint kapok egy méhszáj-lazítót. Ha nem történik semmi, ezt ismétlik 29-én, 30-án pedig indítanak. Kértem tőle, hogy induljon el magától, mégiscsak jobb úgy neki is. Hát, nem siette el.

Már a gyermekünk születése előtt nem egyformán állunk a munka kérdéséhez. Van, aki nagyon szereti a munkáját, mintegy hobbiként tekint rá, van, aki csak pénzkereseti lehetőségként, van, aki szükséges rosszként, van, aki kimondottan utálja, amivel foglalkozik, és még számtalan esetet fel tudnék sorolni. Van, aki már a várandósságra való készülődéskor tudja, ezt a munkát kisgyerek/ek mellett képtelen lesz folytatni. Van, aki meg nem is akarja. Különfélék vagyunk gondolkodásra, és különféle a munkánk is. Mégis nagyon fontosnak tartom, hogy ne a munkába való visszatérés utolsó öt percében kapkodjunk, hogy akkor mit és hogyan tovább, hanem kialakítsunk egyfajta hozzáállást, egyfajta látást arról, hogy mi is legyen azután, hogy megszületett a szemünk fénye. A legrosszabb verzió… de erről inkább beszélgessünk személyesen a klubban!