86. oldal - Bezzeganya

Az én történetem tavaly januárban kezdődött. Ekkor derült ki, hogy kisbabát várunk. Nagy volt az öröm, főleg a párom részéről. Én az öröm helyett eleinte inkább ijedtséget éreztem. Párom már régóta szeretett volna babát én akkor voltam 28 éves, azt tudtam, hogy aktuális lenne, viszont nem tudtam magam elképzelni anyaként.

A múltkori bejegyzés párjaként pedig következzen most a tíz dolog, ami iszonyatosan élveztem a terhességem során, és amik azért biztosan hiányozni fognak:

Amikor kiderült, hogy ikreket várok, nem tudtam mit kezdeni azzal az érzéssel, hogy miként fogok tudni egyszerre két embert szeretni, holott mindig is úgy gondoltam, hogy a te meg énből három lesz... Most ezt átugorjuk, és az egy meg egy az egyből négy lesz. Rendben, de akkor is, hogy lesz az, hogy „én és a gyermekem”, mi lesz azzal a szoros anya-gyerek kapcsolattal, amiről hallottam... meg persze féltem. Tudok-e olyan anyja lenni egyszerre kettőnek, mintha egynek lennék. Meg tudok-e mindent adni neki - és itt nem az anyagi kérdésekre gondolok, sokkal inkább az olyan elhanyagolhatatlan dolgokra, mint odafigyelés, megfelelő típusú szeretet és gondoskodás, elegendő puszi, ölelés.

Korábbi cikkünkben a fogzásról beszélgettünk, most egy újabb fogas témát járunk körül: a fogváltás időszakát. Mikor és milyen sorrendben váltják a tejfogakat a maradó fogak, mire kell figyelnünk a fogváltás során, mi történik, ha csírahiány vagy fogtöbblet tapasztalható, és mikor van szükség a fogszabályzásra? Interjúnkból kiderül. Dr. Volom András esztétikai fogszakorvos válaszol.

Már nagyon ki voltam éhezve a jógázásra, de nem akartam ezzel a kellemes kis köhögéssel más kismamákat megajándékozni, meg beletrollkodni a relaxációjukba a fuldoklásommal, úgyhogy még visszafogtam magam. Amikor nagyjából elmúlt, és konstatáltam, hogy a környezetemben senkit nem fertőztem meg, akkor végre életemben először nem hospitálóként/helyettes oktatóként vettem részt az órán, hanem mint kismama! Hát erre már iszonyúan vágytam, bár azóta rájöttem, hogy valószínűleg egyszer már hospitáltam várandósan, csak még nem tudtam róla, hogy babát várok, szóval az nem ugyanaz.

Nemrég jelent meg a poszt, ahol a szerző elsősorban azt sérelmezte, hogy a nagyi megsértődött, hogy nem a neki tetsző nemű unoka született - amin nem csodálkozom, elég érthetetlen és valahol bántó is. Amit kevésbé értek: azok reagálása, akik mintha úgy gondolnák, negyvenegynéhány vagy ötvenévesen már semmi más dolgunk, mint csendben az új nemzedék alá dolgozni, jótündérként egyengetni valaki más háztartását, jobb esetben mondókázni és babát altatni.

Ismét Szabika egy váratlan kérdése nyomán indul a posztom, amit szokásához híven kora reggel a kocsiban tett fel nekem:

Negyvenegy évesen sikerült a páromat megtalálni, és szerencsére szinte azonnal megfogant a lányunk is. Egy eseménytelen terhesség második felében elég kellemetlenül érintett a terhességi cukor és a vele járó inzulin, de a vége fele már jobban zavart, hogy a nőgyógyászom és a helyi kórház is azon a véleményen volt, hogy két héttel előbb indítsunk szülést (ha lehet, kapásból császárral befejezve), bár semmilyen extra indikációja nem volt a cukrosoknál így szokáson kívül (a lányom átlagos méretű volt és mindketten jól éreztük magunkat). Mi ennek a szükségességét nem láttuk be, és mindenképpen második véleményt akartunk.

A terhesség – esetemben inkább vemhesség – vége felé közelítve merült fel bennem, hogy összeszedem azt a pár dolgot, amit a vemhességben élveztem és rendkívül gyűlöltem, gyakorlatilag a korosztályunk által ismert Tíz dolog, amit utálok benned (Ten Things I Hate About You) című remek műalkotás alapján.

Elindult az idei Gourmet Fesztivál a Millenárison, ahol külön gyerekprogramok is lesznek, ráadásul 14 év alatt a belépés ingyenes.

Amikor tiniként összejöttünk a jövendőbeli férjemmel - gyermekeim apjával - egy mell alatt meghúzott felsőt viseltem. Ez adta a vicces, tréfás szituációt, amire a közös baráti társaságunk előtt is rátettünk egy lapáttal, hogy várandós vagyok. Nevet is adtunk a babánknak: Hanna.

A fogak megjelenése az önálló életre való felkészülés első lépése, hisz nélkülük a rágás és a beszéd lehetetlen lenne, de fontos szerepük van az esztétikus megjelenésben is. A fogzás megindulásáról, a fogak előbújási sorrendjéről és a fogápolás fontosságáról beszélgettünk Dr. Volom András esztétikai fogszakorvossal.

Mivel a 12. heti ultrahangon minden rendben volt, hat hét után visszatértem az irodába dolgozni. Kicsit furcsa, hogy a sok pihenésben lefogytam három kiló izmot, legalábbis valamit, úgyhogy megérzem azért, hogyha lépcsőzök pár emeletet, de szerencsére a hosszú buszozás legalább már nem kellemetlen. Minden nap el is aludtam hazafelé… Meg végre újra ebédelhetek együtt a bátyámmal, aki a közelben dolgozik, ez a legjobb az egészben!

A kórház neve: Kanizsai Dorottya Kórház, Nagykanizsa

A történetünk elején szeretném leszögezni, hogy ugyan római katolikusok vagyunk a férjemmel, a halál utáni életben, szellemekben, csodák nem hiszünk, de valami nagyon különleges történt velünk.

Szüléstörténetem szeretném megosztani veletek, hátha jót tesz, hogy kiírom magamból, mert még csak néhány hete történt, és nem dolgoztam föl.

Életünk legzsúfoltabb hónapjai vannak a hátunk mögött, de az újév is tartogatott meglepetéseket!

Mióta várandós lettem a Srácokkal, sokszor érzetem, hogy újra és újra túl tudok ugrani a saját határaimon. Az egyik kedvenc képem, amit ennek szemléltetésére szoktam használni, az, amikor Mackók olyan 2-3 hónaposak lehettek, és a tervezettől egy icipicit megkésve értünk haza a sétálásból.

Nagyjából két hete, hogy visszajöttem dolgozni a munkahelyemre, miután hat hónapot itthon töltöttem a kicsivel apasági szabadságon. A cégnél az égegyadta világon senkit nem érdekelt. Mivel itthonról dolgozom, amúgy sem vártam tortát es virágcsokrot, de hogy rám se üzenjen senki napokig, az teljesen felkészületlenül ért. Na, jó, a torta sem esett volna rosszul. Sőt, azóta sem keres senki. Már a személyügyi rendszerrel is egyeztettem, nem rúgtak-e ki esetleg. Úgy tűnik, továbbra is alkalmazásban állok; a fizetésem is megkaptam időben. Egészen egyszerűen csak elfelejtette a főnököm és a csapatom, hogy létezem. Ezeket a sorokat is „munka” címszó alatt írom, hiába írtam a közös chatre is. Mintha száműztek volna az iroda távoli sarkába.

A férjem pár hete eléggé köhög, két hét után végre nekem is sikerült elkapni tőle. Olyan, mintha együtt edzenénk a korai szülőségre. Nem alszunk vagy egyáltalán, vagy csak egy-két órát egybefüggően. Én napok, ő meg hetek óta. Csak itt nem jár ajándék a felkelésért, hogy megszeretgethetjük a babánkat, hanem a jutalom egy pisilés, vagy egy pohár víz. Annyira nem csábító… A férjem háziorvosa felírt neki egy rakat gyógyszert, úgyhogy volt itthon választék bőven, de kismamáknak mindegyik tilos, úgyhogy maradtam a C-vitaminnál és a mézes teánál, mint gyógymód. Nem volt valami hatékony…

„Ez is a részem”

Eltelt az első hat hét. Mit eltelt? Elrepült! Hihetetlen, mintha még tegnap lett volna, hogy hazajöttünk a kórházból. Én, főleg mióta gyerekeim vannak, úgy érzem, valaki nagyon felgyorsította az idő múlását, kettőt pislogok és két hónapos Lilien (alias Lilkó, Lilkóputkó, Lili, Ducijuci).

Férjemet már kb. tíz éve ismerem. Akkor én 16 éves voltam, ő meg 26 és házas. De nagyon házas. Két gyermeke lett ebből a kapcsolatból. Elváltak, miután az asszony félrelépett. Férjemmel a kapcsolatom a válás után bontakozott ki. Gyorsan összeköltöztünk, nem vártunk. Úgy voltunk, ha működik, akkor jó, ha nem, akkor meg jobb, ha kiderül már az elején. És innentől jött a kálváriám. 24 évesen készen kaptam két gyereket. Egy hároméves kislányt és ötéves kisfiút. Szeretem a gyerekeket, szeretek is velük foglalkozni, de ez mégis más helyzet volt.

Akik követték a terhesnaplómat, tudják, hogy húgommal egyszerre voltunk várandósak, és egész végig azon izgultunk, vajon kinél hogy indul be a szülés, esetleg egyszerre indulnak-e be a babáink, a terminusunk között mindössze tíz nap különbség volt. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen erős testvéri kapocs mikre képes.

Anyák napja előtt egy kvízt hoztunk nektek, amelyben mindenféle híres anyukával kapcsolatban teszünk fel kérdéseket: filmsztároktól történelmi személyiségeken át írókig-költőkig. Akár édesanya vagy, akár nem, teszteld le magad! Hány pontot érsz el?

Harmincéves nő vagyok (feleség, anya, munkatárs, barát, barátnő, egy anya és egy apa gyermeke, két testvér nővére, valakik szomszédja és reggelente a buszon egy utas). Huszonnégy éves voltam, amikor első próbálkozásra összejöttek a fiaink. A férjemmel akkor már hat éve voltunk együtt, épp befejeztük az egyetemet, dolgoztunk, külön éltünk - akkor még egy másik városban az egyetem miatt - és a nyári esküvőnket tervezgettük.

Közel 12 ezren töltötték ki tesztünket, melyben terhességgel kapcsolatos kérdéseket tettünk fel. Mivel a válaszokból az derül ki, hogy sok a tévhit és a nem megfelelő információ, ezért készítettünk egy összefoglaló posztot, amelyből nemcsak a helyes válaszokról írunk, hanem arról is, hogy a kitöltők hány százaléka válaszolt jól az adott kérdésre.

Annyira elképesztő, hogy elkezdődött a 12. hét! Nagyon-nagyon várom a jövő heti ultrahang vizsgálatot, amire végre a férjem is el tud jönni. Bár ez a várva várt nap egyben azt is jelenti, hogy valószínűleg vége a „nyaralásomnak”, és nem home office-olhatok tovább minden nap, de hát nyilván annak örülök a legjobban, ha a babánkkal minden rendben, szóval szívesen kibírom, hogy megint korán kell kelni, hogy egy irodában ülhessek egész nap a kert és a kanapé helyett. Így is hihetetlen mázlim volt, hogy hat hetet kaptam a főnökeimtől.

Sokan kaphattak frászt, mikor az Ügyfélkapun belépve szembesültek az adóbevallás-tervezettel, ami mondjuk arról szólt, hogy fizessenek be mondjuk százezret. Ne tessék se pánikolni, se felháborodni, és a legtöbbeknek fizetni se kell majd.