Utálom Hófehérkét!

Egyik nap a hupikék törpikékkel játszott fürdőkádban, beledobálta őket a nagy habtortába, amit készített a habfürdőből. Én meg viccesen megkérdeztem tőle, hogy hová mennek a törpikék, a bányába? Annácska nem értette, hogy miért mondom ezt, ezért elkezdtem mondani, hogy a másik mesében, a Hófehérkében, a hét törpe a bányában dolgozik. Anna felháborodott, hogy „összekeverem” a két mesét.

– jelentette ki.

Hát igen, ezt már tudjuk. A régi klasszikus meséket /Hamupipőke, Csipkerózsika, Jancsi és Juliska, Piroska és a farkas, Hófehérke, Hüvelyk Matyi, stb./ egyszerűen nem lehet neki elmesélni, mert már az első mondatnál tiltakozik:

Annácska szereti a meséket, de csak a modern meséket, amik olyan gyerekekről szólnak, mint ő, és olyan dolgok történnek velük, amik vele is megtörténhetnek. Nagy kedvencei Bartos Erika: Anna, Peti, Gergő meséskönyvei /ez egy sorozat, amiben az író a saját gyerekeivel megtörtént eseményeket meséli el/. Annácska szereti, ha vele is megtörténnek azok a dolgok, ami a mesekönyvbeli testvérekkel. El kellett mennünk a Libegőt kipróbálni, trolibuszozni, felültünk a Siklóra, és voltunk a Szemlőhegyi barlangban is, mert Anna, Peti és Gergő is volt ilyen helyeken. Van egy listánk, hogy mi mindent „kell” még csinálnunk, hová kell még elmennünk a mesék nyomában járva.

A másik nagy kedvence Liane Schneider „Barátnőm Bori” meséskönyvei. Bori annyi idős, mint Annácska, és vele is mindenféle dolog történik /síel, zenél, beteg, eltéved, focizik, palacsintát süt, óvodába megy, pizzát süt, segít anyának, zsebpénzt kap, vásárolni megy, cicát kap, stb./ A Bori mesékből is sok mindent megismer a világból. Időnként Sárikával – a négyéves kishúgával – eljátszanak egy-egy mesét. Többnyire valami olyan mesét, ami kicsit félelmetes a számukra, legutóbb azt játszották el, hogy Bori elveszett egy bevásárlóközpontban. Sárika volt az anyuka, Annácska volt Bori, és se láttak, se hallottak, amíg a játék tartott.

Amiket én találok ki meséket nekik, azok is mind mai gyerekekről szólnak, és meglehetősen reálisak, mert ezeket a meséket szeretik. A klasszikus meséket, amiken mi és a gyerekeink felnőttek – nem szeretik. Amint valami félelmetes konfliktus kezdődik a mesében, rögtön tiltakoznak, hogy nem akarják ezt a mesét hallani, hagyjam abba.

Amikor én gyerek voltam, meg a gyerekeim gyerekek voltak, még a mesék világosan megkülönböztethető ellentétekről szóltak többnyire. Voltak jók és rosszak bennük, és az volt a tanulságuk, hogy érdemes jónak lenni. A bátorság, a hűség, a segítőkészség, a kedvesség erény volt bennük, és a rossz mindig elnyerte méltó büntetését, de a büntetés emberséges, megbocsátó volt, a győzedelmeskedő hős nagylelkű volt. A mesék megjelenítették a félelmeket, de a végkifejlet oldotta azokat. Nos, most a végkifejletig esélye sincsen eljutni nálunk a klasszikus meséknek, mert az első konfliktusnál be kell fejezni a mesélést.

Annácska szereti Annát, Petit, Gergőt, Borit és barátait, Peppa malacot, Mazsolát /akik bár kismalacok, de úgy viselkednek, mintha gyerekek volnának/, ahol nincsenek jók és rosszak, nincsenek igazi konfliktusok. A Hófehérkét viszont utálja, mert túl félelmetes a számára, hogy ilyen dolgok is megtörténhetnek egy mesében. Inkább száműzi Hófehérkét, és a többi klasszikus mesehőst a mesélés világából. Vajon meddig tart a száműzetésük Annánál?

Mi a tapasztalat? Más gyerekeknek bejönnek a klasszikus mesék?

Murmurka

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?