85. oldal - Bezzeganya

Míg picik a gyermekeink, sakkban tartjuk őket, hogy „jól viselkedj, mert különben virgácsot/széndarabot hoz a Mikulás!” Settenkedünk, dugdossuk a kis csizmába a meglepetést, vagy még előbb, segítünk kitisztítani a csizmát, segítünk kikészíteni a kekszet meg tejet a Mikulásnak, esetleg nem is tesszük ki a csizmákat, hanem csak az ablakba rejtjük a kis csomagot. Aztán nő a gyerek, iskolás lesz, és mi olyan tökélyre fejlesztettük a Mikulás-tudományunkat, hogy nem is sejt semmit a gyerek.

Elérkeztünk a terhességem 24. hetéhez, és ezzel a már nagyon várt labor- és terheléses cukorvizsgálathoz is, melyeket egy ultrahanggal egybekötve a hétfői napra időzítettünk az orvosommal. Már eleve izgultam a vizsgálatok miatt, ezt tetézte még az is, hogy a laborhoz kaptam egy kis műanyag edénykét, melyben a reggeli vizeletet kellett magammal vinnem, úgyhogy vasárnap este már azt mantráztam magamnak, hogy csak nehogy hajnali félálomban kimenjek pisilni és elfelejtsem begyűjteni azt, mert akkor elveszítjük a vizelet „reggeli első” mivoltát, mely fontos a vizsgálat szempontjából. Ennek eredményeképpen úgy hajnali 5 órától már aludni sem tudtam rendesen, pedig előzetesen megbeszéltem a férjemmel, hogy majd csak az indulás előtti utolsó pillanatban ébresszen fel engem, úgysem reggelizhetek, nem ehetek, nem ihatok, így lesz a legegyszerűbb ezt kibírni...

Néhány hónappal ezelőtt írtam a rosszulléteimről, a hőhullámokról, szédülésről, pánikról, meg egy csomó egyéb, ijesztő tünetről. Az akkori vérvétel magas FSH-t mutatott, ami a kezdődő/közeledő változókor egyik jele. Mivel a hormonkezelés nálam az előzmények miatt szóba sem jöhet, szorgalmasan szedem a kifejezetten erre kitalált gyógynövényes készítményt. A tüneteim rengeteget javultak, de időnként újra meg újra előtörnek – ciklustól függetlenül, a legváratlanabb időpontokban. Olykor hirtelen rám tör az álmosság, mintha köd ülne a szemeim előtt, alig tudok gondolkodni, szédülök, szorongok. Mivel a súlygyarapodásom sem állt meg, sőt, soha nem látott magasságig ugrott fel a mérleg nyelve, barátnőm a tünetek alapján endokrinológiai kivizsgálást javasolt.

Több mint 1100-an töltöttétek ki kérdőívünket, melyben többek között arra kerestük a választ, hogy napjainkban kik olvassák a Bezzeganyát, azaz hány évesek, hány gyermekük van, mennyire aktívak az oldalon és a kapcsolódó közösségi média felületeken. Köszönjük mindenki válaszait, íme, az eredmények.

25. hét

Amikor elkezdtem írni ezt az irományomat, a férjem belekukucskált és közölte: „Most komolyan? Erről még én is hallottam”. Igaza is van, erről is hall az ember, és lehet, hogy én vagyok az egyedüli, aki nem tudta hova tenni azt, hogy a boldog babája hirtelen kifordult önmagából.

Hogy milyen egy jó nagyi? Meg kéne kérdezni a gyerekeket. Biztos előkelő szavazatot kapna némely finomság, amit csak ő tud úgy készíteni. Biztosan lényeges, hogy ideje legyen tengernyi, nem úgy, mint anyunak és apunak. Bármit lehet vele játszani. Vicces történeteket tud mesélni anyuról/apuról. Ő tudja a legjobb meséket. Vele bármit meg lehet beszélni. Olyan játékokat tud, amiket senki mással nem lehet játszani. Mindig vesz valami kincset, amire vágyik az unoka. Nála mindig lehet csokit enni. Nem olyan szigorú, mint anya, vagy apa. De milyen a jó nagyi szülőszemmel?

A sorozat első részében öt családot mutattam be, akik Down-szindrómás gyermeket fogadtak örökbe. A második részben az örökbefogadás érzelmi oldaláról írtam. A környezet reakcióiról szólt a harmadik poszt. A mai bejegyzés témája a mindennapi örömök és nehézségek Down-szindrómás gyermekkel.

Nem is tudom, hol kezdjem... A 36. hétig egy gyönyörű, problémamentes, tervezett és hamar összejött terhességem volt. Kezdettől tudtam, hogy lányom lesz, mert mindketten fiút szerettünk volna. Sebaj, majd legközelebb.

Élet az SMA-n innen és túl

Az elmúlt egy-két hétben hatalmasat nőtt a pocakom, ahogy ezt a mellékelt kép is mutatja. Így nem kell messzire néznem, hogy nap mint nap emlékeztetve legyek arra, lassan ideje lenne elkezdeni a babakelengye beszerzését is szép sorjában... Ahogy korábban is írtam, sem a családunkban, sem a baráti körünkben nem született az elmúlt években kisbaba. Ez bizonyos előnyökkel is jár, ugyanis így elég sokan tűkön ülve várják a kisfiunk érkezését, és már most rengeteg alkalmi bébiszitteri felajánlást kaptunk – aztán persze tartson ki a lelkesedés március után is... Viszont sajnos hátránya is van, például az, hogy gyors fejszámításaink szerint nem fogunk kapni senkitől semmilyen kinőtt, vagy megunt babacuccot, kisruhát, felszerelést. Próbálom azzal vigasztalni magam, hogy így legalább hódolhatok a harmónia-mániámnak, mindenből egymáshoz illőt választhatok, minden szép új lesz, és pont olyan, amilyet szeretnénk. Viszont így sajnos kénytelenek vagyunk az első rugdalózótól kezdve a kis hajkeféig mindent megvásárolni.

Ahogy egy korábbi posztban említettem, a fogászati vizsgálaton kiderült, hogy kilencéves lányom hátsó őrlőfogai mélyen barázdáltak, emiatt nehéz rendesen tisztítani, és kettő közülük már szuvasodásnak is indult. A megoldás a barázdazárás, melynek lényege, hogy speciális tömőanyaggal feltöltik a barázdák alját, hogy megfelelően lehessen tisztítani.

24. hét

0-12. hét

Közelednek az ünnepek, és egyre több helyen hangzik el a felhívás: gyűjtsünk a szegényeknek, hogy nekik is legyen karácsonyuk. És nagyon sokan adnak is, jó szívvel, mások meg inkább célzottan adakoznak, mert hallottak már ezt-azt. Meg persze van, aki erre nem ér rá, nem szólítja meg egy ilyen felhívás. Hosszú évek óta magam is szervezek ilyen gyűjtéseket a segélyszervezet keretein belül, ahol önkénteskedem, és kaptak is már a gyermekeim ilyen ajándékcsomagot, mint sokgyerekes, rászoruló család kicsinyei. Minden karácsony előtt jönnek hozzánk a segélyszervezethez az ország sok pontjáról, hogy szétosszuk az összegyűlt ajándékokat, és magam is szervezek osztást a saját körzetem rászoruló gyerekeinek. Szóval elég jól belelátok ebbe a nagy adományozósdiba. Sokan inkább pénzt adnak, hogy vegyünk rajta, amit gondolunk, hogy egy-egy adott családnak szüksége van rá, de sokan hoznak tárgyi adományt. Láttam én már mindent. (Vagy csak azt hiszem, és van az általam tapasztaltaknál szörnyűségesebb is.) Ezt az írást segítségnek szánom, hogy ha valaki szeretne cipősdoboznyi ajándékot összekészíteni, könnyebben eligazodjon.

2018. július 22-ére voltunk kiírva, ami pont az első házassági évfordulónk napja volt. Szép ajándék lett volna. A kislányom azonban nem akart megérkezni, ezért a terv az volt, hogy 27-én befekszem, és protokoll szerint kapok egy méhszáj-lazítót. Ha nem történik semmi, ezt ismétlik 29-én, 30-án pedig indítanak. Kértem tőle, hogy induljon el magától, mégiscsak jobb úgy neki is. Hát, nem siette el.

Már a gyermekünk születése előtt nem egyformán állunk a munka kérdéséhez. Van, aki nagyon szereti a munkáját, mintegy hobbiként tekint rá, van, aki csak pénzkereseti lehetőségként, van, aki szükséges rosszként, van, aki kimondottan utálja, amivel foglalkozik, és még számtalan esetet fel tudnék sorolni. Van, aki már a várandósságra való készülődéskor tudja, ezt a munkát kisgyerek/ek mellett képtelen lesz folytatni. Van, aki meg nem is akarja. Különfélék vagyunk gondolkodásra, és különféle a munkánk is. Mégis nagyon fontosnak tartom, hogy ne a munkába való visszatérés utolsó öt percében kapkodjunk, hogy akkor mit és hogyan tovább, hanem kialakítsunk egyfajta hozzáállást, egyfajta látást arról, hogy mi is legyen azután, hogy megszületett a szemünk fénye. A legrosszabb verzió… de erről inkább beszélgessünk személyesen a klubban!

Mára egy könnyed posztot hoztunk, szombati lazuláshoz. A gyerekek különös logikája és olykor megmosolyogtató nyelvezete olykor vidám/érdekes pillanatokat okoz. Összegyűjtöttünk néhány vicces beszélgetést a gyerekekkel. Gyerekszáj.

Ahogy a legutóbbi bejegyzésemben megfogadtam, ezen a héten igyekeztem egy kicsit jobban odafigyelni az étkezésemre és legfőképpen kordában tartani az édesség utáni vágyamat. Ennek elég hamar mérhető eredménye is lett, ugyanis a héten nem híztam szinte egy dekát sem és továbbra is alulról közelítgetem a 60 kilót, de elérni még egyszer sem sikerült. Azt mondjuk hozzá kell tennem, hogy rutinosan mindig reggel, éhgyomorra mérem magam, úgyhogy este már biztos voltam jóval több is, csak arról nem tudok...

Mi az a fogágybetegség, milyen hatásai vannak, és miért különösen fontos a várandósság alatti helyes fogápolás és szájhigiéne? Vallyon Tünde klinikai szájhigiénikus foglalta össze a várandósság alatti fogápolással kapcsolatos tudnivalókat.

23. hét

A hétvégén rendezik meg az ország legnagyobb baba-mama kiállítását, a Baba-Mama Expót, melyen lesz babakocsi kalandpark, pelenkatorta-bemutató, és idén először Apuka stand is várja az érdeklődőket. Szülésfelkészítő előadás, keresztnév-választási tanácsadás, apuka-felkészítő előadás várandós jóga, kismamadivat, szoptatási és altatási tanácsadás, babamasszázs, gyermekpszichológus, babafotózás, 4D ultrahang, pocakhenna, babafülbevalók, és jó néhány technológiai innováció: pillanatok alatt összecsukható babakocsi, okostelefonnal szinkronizálható autósülés, alvássegítő babafigyelő is lesz a rendezvényen. A szlogen: "Ha kibújt, ha még nem, megyünk!"

A sorozat első részében öt családot mutattam be, akik Down-szindrómás gyermeket fogadtak örökbe. A második részben az örökbefogadás érzelmi oldaláról olvashattatok. Ebben a posztban arról írok, hogy mit szólt a környezet a családok döntéséhez.

Én, a konvenciók réme, aki húszévesen első gyermekét várja huszonévvel idősebb szerelmétől. Nem, nem „becsúszott”, akartuk a babát. Egészséges fiatal nőként, nem mellesleg 17 hetes kismamaként kell megismernem a magyar egészségügyi rendszer talán legszomorúbb oldalát. A marketing karvaly madarai repkednek fölöttünk, és ádáz szemekkel vadásznak bármire, hogy pénzt csináljanak belőle.

Azt mondják, az indítással tervezett szülések előtt sokszor tapasztalható, hogy a szervezet, az agy magától beindítja a folyamatokat. Kórházi benntartózkodásom - legutolsó előzmény itt - harmadik hétfordulója következett, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nyugodt voltam. Amennyire vártam is a terhesség végét és a fiúk megszületését, annyira tartottam is tőle. Ismét magas vérnyomásokat produkáltam, most Bachot vettem elő, hogy aludni tudjak valamennyit. Ami biztos volt, hogy hajnali négykor kapok egy gyors infúziót a streptococcus miatt, utána pedig hatra megyek majd előkészítésre.

A magzatvédő vitaminokról nagyon sok információ és kering napjainkban, és a termékpaletta is igen széles. Valójában miért fontos, mikortól érdemes szedni és meddig?

Kíváncsi lennék, hogy ha egy kérdőívet osztanék meg, hogy ki mennyire környezettudatosan él, ki mekkora lábnyomot hagy, vajon mi jönne ki eredménynek. Nagyon sokan, nagyon sokat tesznek azért, hogy minél jobban megóvják a környezetüket. De az is elmondható, hogy rengetegen leginkább csak vonogatják a vállukat és mutogatnak a naaaagy környezetszennyező vállalatokra. Majd, ha ők, akkor lesz valami. Az én szennyezésem elenyésző. Mások pedig azt mondják, hogy a kényelmem meglegyen, ami azt nem sérti, megteszem. De vajon hogyan és mire tanítjuk gyermekeinket? Lesz-e még élhető a bolygónk unokáink, dédunokáinknak? Vagy azt majd ők megoldják?

A hosszúhétvége – a tervek szerint – főleg pihenéssel telt. Jó volt egy kicsit feltöltődni és nem kimozdulni otthonról, rákészülni az év végi nagy hajrára, ami idén kicsit korábban, már novembertől megindult, mert most kivételesen nem szeretnénk semmit sem az „utolsó pillanatra” hagyni, sem a munkában, sem az ünnepekre való felkészülésben.

Ha 2017-ben vagy 2018-ban hoztad világra gyermeked, küldd el nekünk te is véleményed a kórházról, ahol szültél. A szempontsort és a segítséget itt találod hozzá.