A gólyatréningen nekem az volt a fő üzenet, hogy a kismamák legyenek minél többször önfeledtek, a leendő apukák meg ragadjanak meg minden alkalmat a kismamák kényeztetésére, mert annál jobbat nem tehetnek a gyerekükkel. Szerintem ez elég jó tanulság. Ez a hét most meglehetősen jól alakult ezen a téren. A második házassági évfordulónkat evésmámorral ünnepeltük a kedvenc tapasbárunkban, és vacsiztunk egy istenit. Annyira imádom nézni a férjemet, amikor óriási átéléssel, hosszan ízlelget egy-egy falatot, vagy egy-egy korty vörösbort! Ha nem lenne minden tapas elképesztően finom az étteremben, már csak ezért az élményért is megérné nekem oda menni. Én is imádok enni, szerintem a kisfiunk is nagy kajarajongó lesz ilyen szülői mintát látva...
Az iroda is kényeztet, persze nem csak a kismamákat, de kéthetente részt lehet venni egy office masszázson. Szerencsére a masszőr teljesen tájékozott várandós témában, úgyhogy bátran rábízom magam, mert nem tesz semmi ártalmasat velünk. Mindig nagyon jól ellazít. Ezt a hőséget meg ingyen fagyival próbálta elviselhetővé tenni az irodaházunk tulajdonosa.
Önfeledtség szempontjából a legjobb a hétvége volt. A férjem kispapa-kényeztetésként elment pályamotorozni meg motorokat tesztelni, én meg addig anyukámmal sétáltam a Dunaparton, ami nagyon szép, vadregényes a környékünkön. Aztán megint beszabadultunk a kilós turkálóba még néhány babaruháért. Másodszorra is nagyon jó elfoglaltság a babaruha-vadászat.
A férjem már jó előre mondta, hogy vasárnap meglep valamivel, ami időjárásfüggő, és szombaton rákészülünk. Elképzelésem se volt, hogy mi lehet az, de sétarepülésre tippeltem, mert az tűnt a legveszélytelenebb időjárásfüggő tevékenységnek, ami olyan különleges, hogy meglepetésnek szánná. Ez a szombati előkészület dolog viszont nem illett a képbe. Mikor boldogan hazajött a motorozásból, mondta, hogy piknikezünk, úgy készüljek. Hozott egy csomó isteni gyümölcsöt, én meg gyorsan összedobtam egy salátát, és útnak indultunk. A reptér fele autóztunk, de aztán letértünk Rákosvalahol, egy családi házas környéken. Leparkoltunk egy autó mellett, ahol a férjem köszönt egy számomra ismeretlen pasinak. Kérdeztem, hogy így megismered őt látatlanban, vagy már találkoztatok? Ő meg csak mosolygott, mert mint kiderült, nem a férfit ismerte fel, hanem az autót. Amit kibérelt egy napra.
Egy kabrió volt, csak nekem nincs szemem az autókhoz a színükön kívül, szóval nem igazán szenteltem neki figyelmet, mert fel volt húzva a teteje, tehát számomra teljesen érdektelen. Még régebben ábrándoztunk egy kabrió-randiról, és ez most végre megvalósult. Gyorsan átpattintottuk az övterelőt a bőrülésre, lehajtottuk a tetőt, és nekivágtunk a szépen kivilágított belvárosnak. A Duna partján, a Parlamenttel szemben piknikeztünk, elég jó volt. Teljesen olyan volt, mint a Mad menben egy randi egy szeretővel. Pont kérdeztem a férjemet, hogy a kabriósok is intenek-e egymásnak, mint a motorosok, erre vagy három kabrió mellénk került, és mindegyik kurjantott/dudált/integetett, úgyhogy hamar választ kaptam.
Másnap pedig Lillafüred volt a cél, pontosabban az ottani pisztrángtelep. Annyira jókat lehet ott a környéken ralizni az erdei szerpentineken! Nagyon élveztük, bár nekem mindig beletelik pár percbe, hogy átkapcsoljak a kezdeti kis félelemről az önfeledtségre, és elengedjem magam. Tudom, hogy soha nem veszélyeztetne minket a férjem, sose merész, mindig inkább óvatos, tapasztalt, motorosként igazán tudja, hogy mennyire kell figyelni a többi közlekedőre, stb., szóval teljesen bízom benne. Meg hát nem mentünk sehol se túl gyorsan, de ebben a kocsiban már a 80 km/h is 140-nek érződik.
Tengerparti nyaraláskor szeretünk robogót bérelni, azzal annyira jó maga az utazás, szinte mindegy is, hogy hol megyünk éppen. Imádom csak úgy szaglászni a tengeri levegőt, érezni a szelet, és közben ölelgetni a férjemet. Idén ez a program nem aktuális, de ez a kocsi tökéletesen pótolta az élményt, úgyhogy a férjem nagy felháborodására el is neveztem terhesrobogónak az autót. A pisztráng az most is isteni volt, hazafelé pedig mázlink volt, mert csak pár percre kerültünk esőfelhő alá. Lehajtott tetővel teljesen kuckós ez a kocsi, mint valami mozgó sátor. A kényeztetés meg szerencsére folytatódik, mert a hét végén indulunk Montenegróba egy hétre, de már nem terhesrobogóval.
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
