212. oldal - Bezzeganya

Mélázva néztem az egyik reklámot a minap, amiben riportszerűen kérdeztek meg gyerekeket arról, hogy mi a véleményük, hogy az xy üdítőmárkának 40-50 százalékkal kevesebb a cukortartalma. A gyerekek persze sok hallgatással, hümmögéssel és „őzéssel” adnak hangot véleményüknek, mire jön a csattanó, hogy hát persze! Hiszen ez az információ csak a szülőknek fontos!

A nők – mint az élet sok más területén is – a terrorizmus terjedésében is szerepet vállaltak. Először támogatóként, később teljes jogú szervezeti tagként vagy öngyilkos merénylőként. Az Interpol tanulmánya szerint gyakran kegyetlenebbek, krízishelyzetben jobban megőrzik hidegvérüket, mint férfi társaik. Ha tárgyalásra kerül sor, keményebbek, kevésbé hajlanak a kompromisszumokra. „Shoot The Women First” – avagy Lődd le a nőket elsőként. Ezt a címet adta női terroristákról szóló könyvének Eileen MacDonald. A legenda szerint az 1972-es merénylet után alakult Grenzschutzgruppe 9 (GSG-9) terrorelhárító alakulat szakmai ajánlásában is szerepelt ez a mondat: végezz a nőkkel elsőként, mert ők a legveszélyesebbek. A nőknek fel kellett venniük a kesztyűt a kemény, több éves katonai tapasztalattal rendelkező férfiakkal. Bizonyítaniuk kellett, hogy nem csupán gyenge nők, akiknek a háztartás és gyermeknevelés lehet a feladatuk.

Oknyomozó riporterünk egy kérdés miatt ég lázban hetek óta. Kik azok a Bezzeganyák? Mit akarnak? Összeesküvés lenne? Gonosz tervek szövődnek a háttérben? Mindent átszövő ideológiai vírust akarnak a békés olvasókra szabadítani? Ki fizeti őket? Most minden kiderül!

Julie Cook harmincas évei közepén járó újságírónő. Jelenleg Velencében él zongorista férjével és kisfiával, Alexszel. Bár odavan a csöppségért, de rá időközben rájött, hogy nem igazán érdeklik a gyerekek. Története lehet, hogy egy-két gyakorló anyának ismerős lesz.

Az előző posztomban arról meséltem, hogy hogyan boldogultam, illetve nem boldogultam az anyává válással és a gyerekneveléssel egy súlyos kezeletlen depresszió kellős közepén. Most onnan folytatnám, hogy mi történt az után, hogy egyenesbe jöttem az első fiam születése után.

Hideglelést kapsz a gyerekzenétől? Pedagógiai funkciót tulajdonítasz neki és gondosan válogatod? Neked aztán tökmindegy, csak ne nyávogjon-hisztizzen a kocsiban? A következő toplistában se pedagógiai, sem felnőttízlés-szempontok nem döntöttek a sorrendet illetően – ezek azok a gyerek-CD-k amiket az enyémek ronggyá hallgatnak a kocsiban. Adjátok hozzá a ti toplistátokat.

Nem tudom, ki hogy van vele, de ebben a trópusi klímában nálunk a könnyű ételek mennek, általában valamilyen gyors tésztaételt eszünk, vagy grillezett húsokat salátával.

A gender zsákutcája

Weöres Sándort egyszer megkérdezte egy riporter:

A Human Rights in Childbirth című kétnapos hágai nemzetközi konferenciát (2012. május 31–június 1.) a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának 2010-es, ún. „Ternovszky-döntése“ kapcsán rendezték meg. Ternovszky Anna pert nyert a magyar állam ellen, mert a zavaros jogi helyzet és a szakszemélyzet szankciókkal való fenyegetése miatt nem volt számára lehetséges, hogy szabadon válassza meg szülésének helyszínét. Feljelentése nyomán először mondta ki bíróság, hogy a magánélethez való jog értelmében, a nőnek jogában áll szabadon megválasztani a szülése körülményeit. Az ítélet a szüléssel kapcsolatos döntéshozást egy fontos emberjogi kérdéssé tette, melynek az európai államok akkor tesznek eleget, ha az intézményen kívüli szülés lehetőségét minden várandós nő számára egyenlően biztosítják, így téve lehetővé a választás szabadságát. A bírósági határozat jelentősége azonban nem merül ki ennyiben. Ennél sokkal alapvetőbb, hogy a Ternovszky-döntés a nőt, az anyát nevezi meg, mint kizárólagos döntéshozót a gyermek világrajöttének körülményeit illetően. Ugyan országonként eltérőek a konkrét szabályozások, kérdések és problémák, nemzetiségtől függetlenül, a Ternovszky-döntés a nő kezébe helyezi vissza a saját teste felett való rendelkezés jogát, bármi is legyen a szüléssel kapcsolatos választása. Ezért ez a határozat nem csak az otthonszülést választó anyákat érinti, hanem minden nőt, családot, és nem utolsó sorban az őket segítő szakembereket.

Sírok szeretkezés után. A férjem nem érti, mi történt. Figyelmes, törődő, jó férj, apa és szerető. Sok év házasság után még mindig szeret, kíván, jól bánik velem. Egy rossz szót nem mondhatok rá. Csak éppen nem érzek szerelmet iránta. Hogyan mondjam el neki?

32. hét

Ez (is) egy olyan téma, amiről mindenkinek megvan a véleménye. Igazából ez is a célom: megkérdezni, hogy szerintetek mi a jó a gyerekeknek, az anyának, az apának. Leginkább pedig: mi az, ami jó az egész családnak.

Harmadik gyermekem 2012. tavaszán született 36 hétre, tüdőgyulladással, ezért tíz napot intenzív osztályon töltött. Miután meggyógyult, átkerültünk egy budapesti kórház koraszülött osztályára további megfigyelésre, mivel az intenzív osztályról nem szoktak közvetlenül hazaadni babát. Szándékosan nem írok neveket, mert a célom nem a kórház vagy az osztály kritizálása, hanem annak a rögzítése, hogy milyen megdöbbentően nehezen fésülhető össze egy létező, bevált és az esetek többségében indokolt kórházi gyakorlattal valamilyen szemléletváltást igénylő újítás.

Rácz Jenő, a Veszprém megyei Csolnoky Ferenc Kórház főigazgatója múlt csütörtökön elsőként adott ki utasítást, hogy a dolgozók utólag elfogadhatnak hálapénzt. Azóta több kórházigazgató is hasonlóan rendelkezett, de valamennyien leszögezték: a paraszolvencia előre kikövetelése bűncselekmény.

Terhes vagyok! A környéken össze-össze súgnak mögöttem: „Nézd már, vastag!”, „Viselős a Sári!” Mondanak hordozósnak, állapotosnak, vagy azt mondják, kicserélődött lettem. Nagyon persze nem meglepő a hír. Már a lagzin felkészítettek erre. Mikor a vőlegényemmel háromszor megoldatták a gatyamadzagját, majd különféle amuletteket dugdostak a lakodalom során a kezembe, már ezért szorított a falu apraja-nagyja. Anyám szerint örüljek, legalább békém lesz az uramtól.

Hétvégén találkoztunk unokatesómmal. Fia 19 éves, lányai 16 és 10 évesek. A lányok játszottak a mi lányunkkal, a fiúk beszélgettek az Eb-ről és a Forma 1-ről, mi, nők pedig a gyereknevelésről. Unokatestvérem énektanár és elmondta, hogy szomorúan tapasztalja hogy a gyerekeknek egyre kevésbé tanítják meg hogy vannak, akiket tisztelni „kell”: orvos, óvó néni, tanár, rendőr. Erre a párom a szoba másik végéből: „Hát márpedig az én lányom meg fogja tanulni, hogy a rendőrökkel vigyázni kell, mert a pénzre hajtanak”. Először azt hittem, viccel, de nem. Mert hogy megjárta a Jani, a Pistát milyen kamu indokkal nyúlták le, minket is megbüntetett volna a lejárt géz miatt, ha nincs nálunk egy tízes.

Nem vagyok nagy kommentelője a Bezzeganyának, olvasója annál inkább. Elkeseredésemben fordulok most felétek, másikcicát szeretnék kuncsorogni.

Az idei nyári szezon részemről egy rémálommal kezdődött. Valami nagy, csudakék víz partjára érkeztünk éppen, a kölykök már fürdőnaciban ácsorogtak mellettem, várj egy kicsit, kiveszem még a naptejet. A szatyorban kotorva csak a nemlétező harmadik szememmel veszem észre, hogy a Kicsi megfordul, és húsz kilométer per óra sebességgel kezd el vágtázni a víz felé.

Kisfiam, aki azóta már nem is olyan pici, mert már kilencéves, Budapesten született. Első szülés volt, majdnem 20 órát vajúdtam vele. Aztán a kórházban, miután 6-7 ujjnyinál megállt a tágulás, következett a kínlódás. A magzatvíz elment, nem volt mit tenni, várni kellett. Sajnos nem ihattam egy pohár vizet sem, és azt hittem, belehalok a fájdalomba.

Az főiskolai, egyetemi élet szép és jó volt, tele érdekes emberekkel, mókás sztorikkal és élményekkel. Azok a bizonyos régi szép idők... Bosszantó sorban állások az index aláírásáért, szemináriumok, vizsgadrukk, zh-k és emlékek.

Már az idén több száz örökbefogadást kezdeményező család számára válik könnyebbé az ügyintézés, az örökbefogadottak pedig könnyebben megismerhetik származásukat a családjogi törvény legfrissebb módosításának köszönhetően - közölte a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) pénteken az MTI-vel.

Két hete megígértem valakinek, ha jól emlékszem, Tukaannak, hogy írok arról is, hogy én hogy szervezem meg a heti főzést-bevásárlást, ezért most ez következik.

Ha valaki depressziós, az több annál, mint hogy folyton rosszkedvű és fáradt. Az ilyen ember akkor is rosszkedvű és fáradt, ha erre semmi reális oka nincs, ha az élete elvileg boldog és pihentető. Akkor is magába fordulva, sírva fekszik a földön, ha van rendes, szerető, jól kereső férje, gyönyörű kisgyerekei, támogató családja, sok barátja, szép lakása, jó munkahelye, ami visszavárja. Velem pontosan ez történt.

Repülővel indulsz családi nyaralásra és félő, hogy a reptéri transzfernél nem tudod bekötni a gyereket?

Kilenc éve vagyok a Cégnél, itt a harmadik munkakörömet töltöttem, mikor terhes lettem. Az első váltás az én döntésem volt, a második átszervezés következménye. Mindent szerettem a Cégben: a barátságos légkört, a korszerű és munkavállaló-barát berendezést, a Cég hírnevét. Ezzel büszkélkedhettem 21 évesen! Itt nőttem fel, ez az első munkahelyem (a diákmunkákat leszámítva). Sok-sok emlék köt ide: a csapatépítő tréningek, a Cég rendezvényei, a karácsonyi vacsorák. Sokszor éreztem, megbecsülnek. Persze voltak pofonok is, de hol nincsenek?

Májusban Charlize Theron és Jillian Michaels jelentette be, hogy fekete kisbabát fogadtak örökbe. A hír hatására kommentelők hada kezdett el spekulálni azon, vajon a fekete gyerekek adoptálása egyszerűen csak a fehér celebek legújabb divattrendje-e. A hozzászólások már-már cinikus hangvételt öltöttek, mintha az örökbefogadott afro-amerikai csöppségek egyfajta divatos kiegészítők lennének. A jelenség mögött azonban prózaibb és emberibb ok húzódhat meg: a biológiai óra és az általános adoptálási preferencia.

31. hét

Sokan olvasnak, követnek minket külföldről. A családtámogatási ellátások összehasonlítása kapcsán merült fel a kérdés, külföldön mennyi az annyi. Mennyi egy család átlagos kiadása?