Egy számomra kényes dologról szeretnék tapasztalatot cserélni az anyukákkal. 28 éves vagyok, 16 hónapos a kisfiam. Férjemmel idill, boldogság, miegymás. Illetve mégsem teljesen. Valami megváltozott. Az elején kezdve a történetnek a férjemmel egy nagyon heves, szenvedélyes kapcsolatunk volt a kezdetek óta. Nálunk nagyon igaz a "Külső megfog, belső megtart, jó szex hozzáláncol" dolog. Olyanok voltunk még 3 év múlva is, mint a tinik, mondjuk a minőség még a mennyiségnél is fontosabb volt. A terhességgel sem volt semmilyen komplikáció, így végig megmaradt közünk a házasélet is. Semmi nem utalt arra, hogy bármi is változni fog a szülésem után.
Császármetszés lett a vége egyébként, tehát nem változott "odalent" semmi, nem fáj, nem érzéketlen, semmilyen szervi bajom nincs. Nem lettem anyatigris, a kicsi a kezdetektől külön szobában alszik, rá merem simán bízni nagyszülőkre, kimozdulunk kettesben néha, stb. Eleinte fel se tűnt, hogy a mozi/vacsora/esti tévézés után jön az összebújás és... alszunk együtt egy nagyot. Gondoltam, még a fáradtság az oka, a megváltozott élethelyzet, a kialvatlanság, ilyesmi. Később már kezdtem magam rosszul érezni emiatt.
Persze volt köztünk valamennyi együttlét, de közel sem annyi, és talán nem is olyan minőségű, mint előtte. Leültem ezt megbeszélni a férjemmel is, aki azt mondta, most, hogy mondom tényleg... Aztán csomó alkalommal megbeszéltük, hogy na, most aztán alig várjuk, hogy este legyen és a kisfiunk elaludjon, és majd ez meg az lesz. Sokszor még a munkahelyéről is vad sms-eket váltottunk. Aztán ezek egy része bejött, de abból is kiveszett a spontanitással járó szenvedély, egy részük meg az lett, hogy megvacsiztunk, bebújtunk az ágyba és elaludtunk.
Nem híztam meg a szülés után, sőt kevesebb kiló vagyok, mint előtte, mert a munkahelyemen két rohanás közt csak bekaptam valamit, itthon sokkal jobban odafigyelek. Lehet, hogy nem is olyan égető gond ez, egyszerűen szintet ugrott a házasságunk, mindenkivel megesik, talán ez az univerzum rendje. De aztán eszembe jut, vajon nem ez-e az előszobája a langyos víznek, az elhidegülésnek, a szőke titkárnőci egyre gyakoribb stírölésének, majd talán ennél is többnek.
Nem tudok rájönni, mi az, ami változott, hiszen szeretjük egymást, kívánjuk is egymást, valamennyi együttlét van is. A beszélgetéseink nem semmitmondóak, az életünk nem csak és kizárólag a kicsi körül forog. De valami mégis más, és erőltethetjük, hogy hasonló legyen, talán még utánozni is tudjuk, mégsem zsigerből jön. Másnál semmi ilyesmi nem történt?
Szabina
