A halottak megszólalnak

Talán féléves volt a fiam, ballagtam koradélután hazafelé a babakocsit tolva a parkból, a világ kellően kikerekedve zünnyögött körülöttem a nyárvégi napsütésben, de eszembe jutott, hogy akkor volna igazán kerek, ha most például megvolna a nagyanyám, megbeszélném vele, ő tenne-e cukrot a szilvalekvárba, mennyi ideig szoptatott, és mit használt a mai pelenkák helyett.  Aztán vállat vontam, elvégre én akartam tizenéve, hogy ne legyenek többé hangok a fejemben, de úgy érzem, ha nagyanyámnak lesz mondanivalója számomra, megtalálja ő a módját és üzen.