2012. 12. 25.
A fenyőfa csoffadt, a habcsók robban
Csoffadt, mondta a Nagy, illetve ő nem azt mondta, csak hogy kicsi, de olyan arckifejezéssel, hogy lesírt róla, mi ez a satnyaság, bár azt már nagy ló korában tudhatná, hogy összecsomagolva mind összecsukott férfiesernyőre hasonlít. Csoffadt hát csoffadt, átkoztam a konyhában a fogyasztói társadalmat, nagyobbat, drágábbat, mittomén milyenebbet, mintha azon múlna, lesznek itt még viták pár év múlva, hogy mit kéne megvenni azért, hogy meglegyen a látszat, a menőzés, vagy az áramvonalas életvitel. Csak azt nem értem, az öreganyja negyvencentis műfenyőjét akkor miért díszíti akkora lelkesedéssel mióta megvan, az se ér a plafonig, legfeljebb ha rárakom egy festőlétrára. Viszont a Csoffadtnál kétszer nagyobb példányok már nagyjából egy tank benzin árát nyaldossák, viszont a tank benzinnel ellentétben nem visznek el sehova, sőt, ha rájuk ülnék, még szúrnának is veszettül.
karácsony