Csősz Boglárka: „Két életre is elég volt, annyi minden történt velem”

Csősz Boglárka török férjétől való válása után visszaköltözött Magyarországra. A 42 éves színésznő-üzletasszony ma már sokkal diszkrétebben kezeli a magánéletét, új párja kilétét sem fedi fel. Annyit azonban elárult, hogy nyitott a családalapításra akár ötven fölött is.

Csősz Boglárka családja rendszeresen összegyűlik

hot!: Nemrég töltöttél el egy hetet otthon, Erdélyben. Hogy érezted magad?

Csősz Boglárka: Ilyenkor az is legalább száz személyt jelent, ha csak a „kis család” összegyűlik. Kimegyünk valamelyik vadászházhoz – többen is vadásznak ugyanis nálunk –, és gulyást főzünk. Nagy banzáj van, eszünk-iszunk, beszélgetünk. Általában húsvétkor kerül sor erre az eseményre, de idén elhalasztottuk, most pótoltuk be, májusban. Esküvő is volt a családban, aminek nagyon örültem, mert az erdélyi lagziknál nincs jobb! Évente háromszor-négyszer szoktam hazamenni, nem hosszú időszakokra, de mindig örömmel. A brassói repülőtértől nekem csak negyven perc hazáig…

Mit adott neked az erdélyi magyarságod?

Nagyon sok mindent! A munkamorálomat mindenképpen, az nagyon székely. Aki ismer, az tudja rólam, hogy karakán vagyok, direkt, egyenes, gerinces. Nem is szeretek olyan közegben dolgozni, ahol nehéz emberileg meglenni. Fontos a direkt kommunikáció, a jó hangulat, no és persze az emberek: nem a külcsín, a külsőségek számítanak, inkább azt értékelem, kikkel tölhetem az időt. Az öcsém Magyarországon él, a szüleim Erdélyben. Anyukám Sepsiszentgyörgyön, apukám Maksán, a nagyszülői házban, ugyanis elváltak. Édesanyám óvónő volt, de már nyugdíjas, most egy kórussal foglalkozik. Apum az építőiparban dolgozik, kivitelező, családi házakat húznak fel. Szerencsére nagyon jó egészségben vannak, de ez genetikai dolog lehet nálunk, hiszen a kilencvenéves nagymamám is jól tartja magát, aminek örülök. Szeret táncolni is!

Az öcséddel milyen a viszonyod?

Másfél év a korkülönbség közöttünk. Sokat tudtunk vitatkozni, néha még verekedni is. Kicsit vadóc voltam… Volt bennem maszkulin energia, szerettem rivalizálni, ment a versengés. Felnőttként nyugalmas, jó kapcsolatunk lett. Neki egy szuper vállalkozása van, hasonló szakmában dolgozik, mint én. Nem egyszerre költöztünk Magyarországra; aztán én sokat modellkedtem Európában, majd ő is külföldre ment. Dániában tanult, építőmérnök lett.

Csősz Bogi üzletasszonyként is sikeres

Mivel foglalkozol most?

Amióta hazaköltöztem Magyarországra, négy éve, a szállodaiparban tevékenykedem mint belsőépítészeti kivitelező. Van egy projektcégem, Budapest és vidéki városok legszebb történelmi épületeinek felújításában veszünk részt. Itt, a környéken is számos jó manufaktúra van, de sokat járok vissza Törökországba, mert a mozgatható bútoraink zöme ott készül. Csodálatos kárpitosmunkát végeznek! Csak egyedi bútorokkal foglalkozom, nagyon ritka a késztermék. Büszke vagyok a csapatra, mert patinás történelmi épületekben bizonyíthatunk. Ilyen a Drechs­ler-palota vagy a Balettintézet, ahol úgy dolgozunk, hogy egyszerre legyen jelen Budapest kulturális múltja, az art deco, az art nouveau ezek ötvözete. Most itt dolgoztunk a Varró Zoltán tervezte Mamaison Hotel Chain Bridge-ben, nemrég fejeztük be a St. Regis hotelt, a Klotild Palace-t, de dolgoztunk a Műpán és az OTP irodaházain is.

Jelenleg az üzleti világban tevékenykedsz. A színésznői ambícióidat teljesen félretetted?

Nem, de csak a jobb projektekbe vagyok hajlandó beszállni, mert egy-egy forgatás sok időt elvisz. 

„Megtaláltam önmagam”

Hogy érzed, jó döntésnek bizonyult a válás és a hazaköltözés?

Tizenöt évig voltunk együtt, nem bántam meg semmit. Volt egy csodálatos életem kint, majd kialakítottam egy nagyon jót itt is. Megtaláltam önmagam, a munkám, jól érzem magam, kiegyensúlyozott vagyok. Megvannak a régi, közös barátságok is. A volt férjemmel és a családjával szintén jó a kapcsolat, de én ilyen vagyok: mindenből megpróbálom kihozni a legjobbat úgy, hogy senki ne sérüljön. Amikor visszamegyek, van, hogy találkozunk a volt férjemmel, három-négy havonta összejön egy kávézás, egy vacsora. Általában a munkáról, a közös barátokról beszélgetünk, a magánéletünkről nem.

Új kapcsolatod van. Mi a legfontosabb számodra egy férfiban?

A pozitív életszemlélet, az, hogy tudjak vele együtt nevetni. Fontos, hogy nagyon intelligens legyen, hogy nagyokat tudjuk beszélgetni. A párom nem ismert ember, nem szerepel a médiában, de nem is szeretnék ilyen kapcsolatot, az nagyon nehéz. Két életre is elég volt, annyi minden történt velem akkoriban, a rengeteg reprezentálás, hivatalos megjelenés nagyon fárasztó. Szinte mindennap menni kellett, meg kellett jelenni, mint feleség. A török üzleti életben és kultúrában ezt elvárják, de itthon is nagyobb bizalommal dolgoznak valakivel, ha tudják, hogy milyen a családi háttere.

Médiaeseményekre sem jártok az új pároddal?

Most nagyon visszafogottan élek, nem teregetem ki a dolgaimat, és nem is szeretném. Túl sok volt a rivaldafény korábban. A páromról sem akarok többet mondani, mert nem szereti a nyilvánosságot, nem is szoktunk bulikba járni. És most nem is a párkapcsolatom van a fókuszban; nem tudok mással foglalkozni, mint a munkámmal.

„Ha kitalálok valamit, azt meg is valósítom”

Most nagyon kiegyensúlyozott vagy. Öt-tíz év múlva hogyan látod magad?

Az emberek sokat változnak az évek folyamán. Én nyitott vagyok bármire; az is lehet, hogy egy másik országban, egy másik területen is dolgozom majd. A következő éveket biztos, hogy munkával töltöm.

Gyereket szeretnél?

 Remekül vagyok egészségileg, odafigyelek magamra, és úgy étkezem, úgy sportolok, hogy ne is legyen bajom. Korán lefekszem, nem éjszakázom, vigyázok magamra, így ki tudom tolni a gyermekvállalás idejét. Nagyon sokan csak negyven fölött szülnek, és ez érthető is: sok nő a gyerekvállalás előtt szeretne kiteljesedni a munkájában. Egyre tovább élünk, az emberi életkor szép lassan kitolódik kilencven, száz évre… Nem késtem el semmivel, nincs bennem ilyen jellegű stressz – és olyan vagyok, hogy ha kitalálok valamit, azt meg is valósítom. Nem bánnám, ha legalább két gyerekem lenne, de születhet akár három is. A családi élet amúgy is lényeges számomra: kint gyakran összejártunk a volt férjem rokonságával, de ugyanilyen fontos, hogy ha az én családom ideutazik, legyen nálam hely mindenkinek!