199. oldal - Bezzeganya

Én dolgoztam ilyen fiatalok között. Egészen addig én is borzadtam tőlük, míg egyszer az egyik fiú teljesen faarccal elkezdte nekem sorolni a traumáit, a gyerekkorát. Engem a hányinger kerülgetett, aztán csak annyit bírtam tőle kérdezni, hogy tényleg nem érez semmit? Hogyan bír erről ennyire érzelmek nélkül beszélni? Ő mosolyogva mondta, hogy "Akkor már rég megdöglöttem volna." Ennyi. Ez az érem másik oldala.

14. hét

2011 tavaszán túl voltam két hosszú (több mint 9 év és 2,5 év) kapcsolaton. Éltem az életem, rengeteget dolgoztam, sokat buliztam, ismerkedtem, pasiztam. Volt egy balesetem, kórházba kerültem. Mindenki azt mondta, ez figyelmeztetés, hogy lassítanom kellene. „ Sikerült.”

Az A38 Hajó különleges fekvésű, Dunára néző kiállítótermében nem mindennapi, kifejezetten gyermekeknek szóló sorozat veszi kezdetét: a MeseMuzsika – mint címe is sugallja – egyszerre zene- és mesehallgatás, sok-sok izgalmas kacskaringóval és kitekintéssel.

Sokáig gondolkodtam megírjam-e a történetem. Már körülbelül fél éve olvasom a blogot, a várandóssággal kapcsolatos szinte összes témáról minimum egy cikket elolvastam, valamelyiket többször is. Úgy gondoltam megosztanám veletek az érzéseimet, gondolataimat, a lelki vívódásomat. 20 éves főiskolás lány vagyok. Fél éve élek párkapcsolatban egy szintén 20 éves pasival, aki már dolgozik, a mai világban stabilnak mondható állása van. Én a családi vállalkozásban segítek, ha épp nem iskolában koptatom a padot. Hálistennek a válság idején is megállta a helyét és nemhogy szinten tudtuk tartani, hanem fejlődött is. A jövőmmel nem lesz probléma, már most központi szerepem van a cég egyik ágazatában és édesapám és saját terveim szerint is diploma után még nagyobb szerepem lesz. Van egy saját lakásom (természetesen nem én kerestem meg az árát, de volt benne részem), páromnak autója, mindkettőnknek biztos háttere. Nagyon jól megértjük egymást, együtt képzeljük el a jövőnket. Előtte volt egy 2 éves kapcsolatom, amiben fele ennyire nem volt meg az összhang. Természetesen fogamzásgátlót szedek, nem szeretnénk még babát, de a 3 éves tervben ez is szerepel. Ezeket fontosnak tartottam leírni a történet további részéhez.

Peti egy értelmileg teljesen egészséges, "csak" mozgásában érintett gyerek, aki ezzel az "enyhe" állapotával minden valószínűség szerint pusztán a jéghegy csúcsával szembesített bennünket, legalábbis ami a mai magyar korai fejlesztés helyzetét illeti. És még így is igaz az, hogy amit harmadik éve megélünk, az vállalhatatlan. Mert mi is történik ma Magyarországon a speciális fejlesztést, vagy egy remek szakkifejezéssel élve korai intervenciót igénylő gyerekekkel és családjaikkal, az óvodát megelőző évek során?  Nézzük a számokat, melyek rendelkezésre bocsátását ezúton is köszönöm Czeizel Barbarának, aki a Budapesti Korai Fejlesztő Központ Igazgatója. 2010-ben Magyarországon 6323 újszülöttet ápoltak Perinatális illetve Neonatális Intenzív Centrumokban. Ilyen centrumokba azok a babák kerülnek, akik rizikóbabának számítanak, túl korán, túl alacsony súllyal, várandósság alatt vagy közvetlenül a születéskor diagnosztizált rendellenességgel születnek.

Hogyan reagál egy négyéves kislány, ha visszautasítást kap a szeretett felnőttől? Durcáskodik, olyasmiket mond, hogy utálja a célszemélyt? Esetleg konfabulál? Persze az általa látott, hallott morzsákból, kamasz bátyó „okosságaival” bővítve természettudományos ismereteit. Teszi ezt bármiféle komolyan ártó szándék nélkül, nincs más eszköze még kifejezni, hogy egyszerűen csak rosszul érzi magát egy ilyen viszonyban, csalódott.

Korábban talán Másutt írt arról, hogy a brit kórházak szerint a szülés első óráit jobb, ha otthon, ismerősen meghitt környezetben tölti a kismama, ezért könnyen megtörténhet, hogy főleg első szülésnél a szülési fájdalmakkal jelentkezőt finoman eltanácsolják, hogy majd csak sűrűbb fájásokkal mehet a szülőszobára. Addig inkább sétáljon a parkban, az utcán, esetleg maradjon otthon, szükség esetén telefonon tanácskozva a kórházzal. Gyors szüléseknél azonban nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás.

A várandósságom teljesen eseménytelenül telt, a rosszullétek, kívánósság is elkerült. Kórházi szülésfelkészítő tanfolyamra lelkesen eljártam, ahol sok egyéb mellett azt is megtudtam, hogy ott bizony a protokoll szerint a terminus után be kell feküdni a kórházba meg minden első szülő nőnél gátmetszést alkalmaznak stb.

Nemrég elértük a 10 ezer rajongót a Bezzeganya Facebook oldalán.

"Amíg velem voltál, megtanítottad, mit jelent őszintén szeretni. Boldognak lenni. Szíved dobbanásánál szebbet még nem hallottam. Azzal, hogy elmentél, megmutattad, hogy eddig sosem voltam igazán egyedül. Milyen, ha az ember egy kis része meghal... Veled. S szívverésed sosem szűnő visszhangja éltet tovább."

29.-31 hét(28+3- tól 30+5-ig) Kicsit több mint 3 hét telt el azóta, hogy naplót írtam. Ezalatt a 3 hét alatt rengeteg dolog történt, volt pár ijedség is, 3 héttel nagyobbak lettek a csajok, és 3 héttel érettebb lett a kinti életre Saul, és én majd' 3 kilóval nehezebbé torzultam! Apropó, kilók! Vigyázok, hogy ne kússzanak pofátlanul rám, de a fekvés nem barátja a fitt kismamának, és arra a nyamvadt hamburgerre is haragszom, aki bekéredzkedett a pocakomba, persze önhibámon kívül, de olyan hatalmas volt, szaftos és csípős...Tudom, kétszer csíp, de néha én is kirúghatok a hámból! Persze a csípőst sem lehet enni az okosok szerint, összehúzódást okozhat.

Most a hét éve működő Magyar Gyermekmentő Alapítványt támogatjuk, amely speciális módon járul hozzá a gyermekek megmentéséhez: a korszerűen felszerelt gyermekmentő járművük és orvosaik az esethez kiérkezve azonnal megkezdik az elsősegélynyújtást, a gyermeket stabil, szállítható állapotba hozzák, hogy a mentőszolgálat azonnal a megfelelő kórházba szállíthassa a sérültet. A sérültet nem szállítják tehát, működésük egy mozgó gyermekintenzív osztálynak felel meg mind felszereltségben, mind hozzáértésben.

Azért szántam rá magam az írásra, mert a való életben nem tudok erről beszélni szemtől-szembe senkivel. Nem tudok teljesen őszintén megnyílni, sírás nélkül, józanon végigmondani az érzéseimet. Talán itt a virtuális térben kicsit ki tudom nyitni a lelkemet és egy apró hajszálnyit könnyíteni rajta.

Pillanatok

13. hét

Az anyaiskola harmadik évében járok, itt az ideje, hogy ikeranyaként, egy fiú és egy lány szellemi, testi nevelőjeként megkapjam a magamét. A nemi felvilágosítás ideje elkezdődött, jönnek a könnyek: a csalódás, a vonzalom és az átpártolás köznapi csodái, vagy épp köznapi tényei, amit ki kell hordani, akár egy új kis emberkét. Anya magányosan tereget.

A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola szeretettel vár a Millenárison, a Szabadtéri Színpadon mindenkit, aki szeretne különleges, dolgos négylábúakkal találkozni; aki kíváncsi, hogyan vezet egy vakvezető kutya; aki szívesen kipróbálná, milyen az a kölcsönös bizalom, ami a vakvezető kutyát és látássérült társát összeköti.

Az Alkotmánybíróság februári határozata szerint a kötelező óvodáztatás nem ellentétes az Alaptörvénnyel, így 2014-től minden háromévesnél idősebb kicsi előtt meg kell, hogy nyíljon az óvoda ajtaja, illetve azon muszáj lesz belépniük a kicsiknek. Az óvoda tehát kötelező lesz minden háromévesnek. Ha beférnek, ha nem.

Igyekszem röviden leírni azt, amit talán hetekig is mesélnék. Sokszor úgy áradna belőlem a szó, ahogyan néha a könnyeim áradnak. Két év hosszú idő. Elviselhetetlenül hosszú.

Ingyenessé vált a fogamzásgátló tabletta a 15 és 18 év közötti kiskorú lányoknak hétfőn Franciaországban.

A legutóbbi mosható pelenkáról szóló poszt után kedvet kaptam én is ahhoz, hogy megpróbálkozzak vele. A kisebb fiam kétéves múlt, eddig hetente vettünk neki eldobható pelenkát 1500 Ft-ért kb. 30 darabot, havonta az összesen 6000 Ft-ba került. Ez egy hipermarket saját márkája, közepes minőségű, túl sokat nem bír magába szívni. Naponta általában négy darab kellett a fiamra, plusz ha bekakál két peluscsere között.

Volt egy blogom, mert azt hittem, az majd segít feldolgozni a történteket. Ha kiírom magamból. Eddig tartott rájönnöm, hogy ezen soha nem fog segíteni semmi sem. Nagyon sok mindent megéltem az elmúlt 3-4 hónap alatt, olyanokat, amit nem kívánok senkinek sem. Ebbe beletartozik az öngyilkossági kísérlet is – amit csak gondolatban léptem meg –, mert a gyógyszeres dobozunkban itthon nem volt csak vitamin és vitamin. Meg fosás ellen hatóanyag. Szinte röhögve legyintettem a sorstársakra, akik azt mondták, hogy különböző fázisokat fogok megélni a gyász alatt. Mit tudják ők? A kötelező 6 hét után én már újra bele fogok vágni. Idióták…

Kivándorlási napló, első rész

Elmentem pisilni, aztán lefeküdtem. Két darab jött még tízpercenként, aztán az egész átment öt percen belüliekbe. Tusoltam, közben a férjem a nagylánynak csomagolt cuccot, meg betett pár dolgot az én csomagomba is. Kb. 23 órakor indultunk el. A leányzót átadta anyósnak, én már akkor stabil hárompercesekkel ücsörögtem a kocsiban. Kb. negyed 12 volt, mikor felvettek az Uzsoki szülészetén. Ügyeletes doktornő megvizsgált, aztán jött egy szülésznő, ctg, beöntés, borotválás történt.

27.hét Ez a hét baromi gyorsan telt. Kezdve a hét eleji dokihoz, védőnőhöz való járkálással, majd a cukorterheléssel. Mire felfogtam, hogy pitymallik, húzhattam is a pizsit. Valahogy itthon, párnák közt, Csipkerózsika-álomban el is felejtem, hogy van külvilág. Fura volt megint sok ember közt lenni, de elkezdett viszketni a tenyerem, bizseregni a lábam, a vérem mozgásért kiáltott, az alapból egészséges fiatal hamvasságom, (mert vallom most is hogy harmincon túl kezdődik az élet, meg az aranyér, meg a demencia...) bölcselkedtem az épphogy betöltött harminc évemmel. Tehát naponta muszáj volt járkálnom, hét napból kettőt töltöttem ágyban, meg is lett a következménye, mert megint jöttek a szokásos nyavalyáim.

Az anonim szülés bevezetésével csökkenthető a csecsemőgyilkosságok és abortuszok száma áll Szél Bernadett független országgyűlési képviselő pénteken kiadott közleményében.

Szombat reggel. Hanga szeme valami rejtélyes okból kifolyólag nyolc után nem sokkal kipattan (egyébként kilencig simán alszik, ha hagyom), és követelni kezdi a Minimaxot. Bekapcsolom neki, félálomban bámulom én is a mesét, közben szoptatom a kicsit. Lassan bontakozik a történet, mikor az apja is felébred, csak azt látja, hogy potyogó könnyekkel ölelgetem a gyerekeket, Hanga pedig kérdésére, hogy mi történt, elmeséli, hogy a kutyus orvosságot vitt a beteg kislánynak. Aha, bólint, anyád már megint mesét néz, tiszta ovis… kutya is van benne, annál jobb…

Általában a poszt témáját találom ki először és utána írok, most viszont egy fénykép adta az ötletet a mai bejegyzéshez. A gnocchiról fogok írni, ami egy nagyon egyszerűen elkészíthető olasz tésztaféle, általában tejszínes vagy zöldséges szószokkal tálalják, sajttal megszórva fogyasztják.