202. oldal - Bezzeganya

Karácsonyig minden vasárnap vásárnap!

Bors Péter roppant élénk fiatalember volt. Ő volt az őrölt fekete bors. Imádta az életet, imádta a lányokat, folyton csapta is a szelet nekik. Más unta volna az örökös szürkésfekete öltözéket, de ő még ezt is imádta.

A múlt heti posztban beharangozott főzősuli-sorozat első része következik, ezúttal a mérésről lesz szó. A méricskéléssel kapcsolatban kettős személyiség vagyok: főzésnél gyakorlatilag semmit nem mérek, sütésnél viszont grammra betartom a recept utasításait. Ennek az az oka, hogy gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy hány deka húsból főzöm a pörköltet, ha marad, akkor maximum megy a fagyasztóba, a süteménynek viszont a sikere múlhat pár dekával kevesebb vagy több liszt felhasználásán.

Nem telik el olyan hét mostanában, hogy ne hallanám valamelyik ismerősömtől, hogy válnak. Ez akkor tűnt fel legjobban, amikor egy hajszálon múlott, hogy mi ne váljunk szét. A mienk is hasonló, mint a többieké: 30-40 évesen, 5-10 év körüli gyerekekkel, tizenakárhányév együttlét után.

Az ENSZ Népesedési Alapjának éves jelentése példa nélküli kijelentést fogalmazott meg a minap, miszerint a fogamzásgátlás alapvető emberi jog. A jelentés szerint a fogamzásgátlás, illetve a tudatos családtervezés jelentősen javíthat a szegény országokban élő nők és gyerekek életkörülményein. Az ENSZ szerint a fogamzásgátláshoz, illetve más családtervezési módszerekhez való hozzáférés (az abortusz a jelentés szerint nem tartozik ide) törvényes, kulturális vagy gazdasági úton való akadályozása sérti a nők jogait.

A szeptemberi terveket és álmokat jelentősen befolyásolta az a tény, hogy nálunk ilyentájt ünnepek vannak, sűrűn követve egymást, és ilyenkor bizony kb. egy hónapra leáll az élet. Se iskola, se munka, bár ez most kevésbé érdekes, viszont se labor, se klinika, se kórház. Még szerencse, hogy naptár az van, így nem ért meglepetésként, hogy a tervezett második inszemináció bizony szeptember elején elmarad.

Új szakma vált elérhetővé a nők számára itthon. Mozdonyvezetői tanfolyamot indít a MÁV csoport és a GYSEV, melyre most először jelentkezhetnek nők is. Aki megfelel az alkalmassági vizsgálatokon, kicsit több mint egy év tanulás után a magyar vasút 166 éves történetének első női mozdonyvezetője lehet.

Szegről-végről van közöm a magyar nyelv és irodalomhoz, mint iskolai tantárgyhoz, de sem  - mint a lelkes kommentelőktől tanult szóhasználatot követve – nyelvnáci nem vagyok, sem Grétsy László nem rokonom. A komoly helyesírási hibák természetes, hogy szúrják a szemem. Egyelőre azonban ezek még csak mint bosszankodó olvasó embert, nem mint szülőt zavarhatnak, mivel korukból adódóan gyermekeim nem tartoznak még a betűvetők közé, mi több, beszélni is csak egykettedük tud.

Kissé tanácstalan vagyok, és szeretném kikérni a sorstárak véleményét. A fiam első pár hónapja majdnem konstans sírással telt, sokszor vigasztalhatatlanul (szerintünk) a hasát fájlalta. Simogattuk, ringattuk, melegítettük, volt mindenféle cseppentős szer, de egyik megoldás sem vált be igazán. Pechünkre a cumi sem kellett neki soha, csak és kizárólag a testmeleg, egy kis ringatással kombinálva. Egy barátnőm javasolta, hogy drasztikusan csökkentsem le a tejfogyasztásomat egy időre, hátha a tejfehérje a ludas. Megfogadtam a tanácsát és láss csodát, az addig rosszalvó fiam elkezdte átaludni az éjszakákat, sőt nappal is rávehető volt egy-két hosszabb alvásra. Pár hónapig tartottam is a diétát, aztán úgy voltam vele, hogy teszek egy próbát, lassan visszaállítom a korábbi étrendemet, mert nem tudok sajtok, túró és vajas kalács nélkül létezni (azóta rájöttem, hogy márpedig igen). Ekkor volt olyan 5-6 hónapos a fiam, és épp elkezdődött a hozzátáplálás, meg a fogzás. Kezdett kevesebb lenni a tej, a cici iránti érdeklődés is megcsappant, úgyhogy jött a tápszer esténként, 7-8 hónapos korban pedig a savanyított tejtermékek. Az eredmény: éjjel óránként felkel, sír, nagy nehezen visszaalszik, majd 1 óra múlva megint fájdalmasan tekereg. Ezen kívül tele lesz kiütéssel a nyaka.

Elérkezettnek láttam az időt, hogy beszerezzem első kismamaruháimat. Na, nem azt, amire szükségem lett volna. Leginkább a nadrágok okoznak már problémát. Állva még elmennek, egész kényelmesek, de ülni már annyira nem az igazi. Megoldottam egy laza kigombolással.

Jó pár napja történt meg velem életem legborzasztóbb pillanata. Amikor úgy érzed, hogy meghal a gyermeked a kezeid között, amikor minden értelmét veszti egyetlen másodperc alatt és semmi mást nem akarsz, és nem kérsz az élettől csak azt, hogy Ő ne haljon meg...

Újabb posztot nyitunk a kötetlen beszélgetéshez, a reggeli és délutáni virtuális kávézáshoz, teázáshoz, miután az Offolda 9-hez már közel négyezer komment született. További kellemes csevegést!

Debreceni Egyetem Női Klinikájának alagsorában, a meddőségi szakrendelésre várva három generáció ül a folyosón. Anyukám, a húgom, a kislányom és én. A kezünket tördeljük, ismét itt vagyunk. Kísérteties, mert szinte napra pontosan három éve én is ugyanitt ültem Anyukámmal – a kislányomról álmodozva. A diagnózis a húgom esetében is endometriózis, pont úgy, mint nekem három éve.

A napokban a kezembe került egy bulvárújság, a „Műcici jár a babához” című cikken megakadt a szemem. Mellette kép: 4 év körüli kislány szoptatja játékbabáját. Kíváncsi lettem, elolvastam, majd elgondolkoztam rajta.

Iskolai környezet. Sok minden beletartozik, az épülettől az osztálytársakig. Mivel az általános iskolába 8 évig fog járni a gyerekem, úgy gondolom, egyáltalán nem mindegy, milyen közegben tölti az idejét.

2004-ben, épp egy éve dolgoztam munkahelyemen, amit nagyon szerettem. Állami cég, nem nagy fizetés, de voltak plusz juttatások, a kollégáim remek emberek, a főnököm egy angyal, a munka jó volt. Jól éreztem magam. Akkor már egy éve saját lakásunkban éltünk a férjemmel, nyugis életünk volt, hétvégén barátokkal szórakoztunk, hét közben dolgoztunk. Éltük az átlag huszonévesek átlag életét. Úgy gondoltuk, még pár évet várunk a gyerekvállalással, egyszerűen nem gondolkodtunk még rajta, nem éreztük a hiányát. Aztán egyik hónapban nem jött meg...

Fél év próbálkozás után, mikor már kezdtem egy kicsit aggódni, megfogant a kisbabánk. Nálunk nincs szabad orvosválasztás, így sztk-ba jártam gondozásra. Terhességem gondtalanul zajlott, bár bevallom, az utolsó hetek nagyon megviseltek, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. A kilencedik hónapban elkezdtem viszketni, mindenhol, de az orvos, és a védőnő sem tulajdonított nagy jelentőséget a dolognak, végül is nem volt olyan vészes.

Azt ígértem, a boldogságról fogok írni. Hát itt a boldogság: a gyerekeket elvitték a nagyszülők az őszi szünetre. Vége a hosszú hétvégének, ha nem lett volna vége, a diliházban végzem. Négy nap szünet, négy nap szüntelen vita.

NOVEMBER 10., SZOMBAT

Babérlevél Borit mindenki röviden csak Babér Borinak hívta.

A múltkori birses posztban Fügebor és Oreille7 is érdeklődött savanyú káposztás receptek iránt. Kívánságuk parancs, ez következik. Előrebocsátom, hogy aki diétázik, az ezt a posztot hagyja ki, mert az étrendjébe nem illő receptek következnek.

Jajj, istenem, ez borzalmas, szörnyű, katasztrofális, kiborító, kilátástalan, jajj, te szegény, hogy bírod?, túl fogod élni?, mi lesz veletek?, jajj, szerencsétlen gyerekek, sérülni fognak, szenvedés lesz az életed, innentől egy perc nyugtod nem lesz, a boldogságról nem is beszélve, azt ugyan lesheted!

Mivel többen kérdezték, ennek külön posztot szentelek. Leírom, én hogyan jutottam ki. Szóval úgy kezdődött, hogy egy barátnőm már au-pairként dolgozott egy másik országban, és elkezdtem azon gondolkodni, hogyha netalántán nem kapnék állást itthon, akkor irány külföld, Olaszország, hiszen ezt a nyelvet szeretem, tanulom már egy ideje. Tavaly szeptemberben kezdtem el először igazán utána járni a témának, több ügynökség honlapját is megnéztem (www.aupairhungary.hu az egyik leghíresebb magyar közvetítő cég), illetve felregisztráltam az aupairworld.net-re is. Aztán mégis lett állásom, így parkolópályára került az au-pair téma. Ám már a tél közepén tudtam, hogy a következő tanévet valami meleg, vidám helyen szeretném tölteni, így elkezdtem újra keresni.

Az előző részt úgy fejeztem be, hogy a várakozás a legrosszabb. Ez így is van. Egyszerűen őrjítő, hogy próbál az ember nem stresszelni, nem beleélni magát a sikerbe, de mégsem adhatja fel, hiszen a pozitív gondolkodás nagyon fontos. Arról nem is beszélve, hogy elvben úgy kell kezelni magamat, mintha terhes lennék. És mivel az első időszak a kritikus, előbb a megtapadás, majd a szervek kifejlődése szempontjából, ezért nagyon oda kell figyelnem mindenre. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem megyek be dolgozni, hogy nem emelgetem a kicsi fiamat, hogy nem megyek el kocogni. De pl. nem állok mikrohullámú sütő közelébe (ezt amúgy sem kéne persze), nagyon odafigyelek rá, hogy a folsavat, a B vitamint bevegyem minden nap, és a nagyobbik fiam 21 kilóját már nem emelgetem, és teljesítménytúrára sem ilyenkor megyek. És persze ahogy közeledik a nem várt menstruáció napja, egyre idegesebb leszek. És ettől az érzékenységtől egyre jobban idegesítem saját magamat, ergó még idegesebb leszek. Nem könnyű ilyenkor velem az élet, bár igyekszem visszafogni magam. És persze folyamatosan kattog az agyam, hogy vajon attól vagyok-e érzékeny, ideges, hogy meg fog jönni, és ez PMS, vagy attól vagyok ilyen, hogy terhes vagyok, és a hormonok, vagy attól vagyok ilyen ideges, hogy bizakodom és feladom, naptól és órától függően. Tiszta zűrzavar ilyenkor idebent minden, és miközben a robotpilóta teszi a dolgát, odabent egy pillanatra sincs megállás.

Szülés után minden bizonnyal találsz magadon egy kis felesleges zsírt itt, egy kis kinyúlt bőrt amott. De van, hogy szülni sem kell hozzá. Sokszor ezek a problémák lelki problémákat okoznak. Nem véletlen tehát, hogy egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek az úgynevezett alakformáló ruhadarabok (már a kismamaboltokban is megjelent ez a termékcsoport), amelyek segítségével a megereszkedett bőr összetartható, és viselője jobban érzi magát némileg összefogottabb testtel. Lássuk, milyen típusú alakformáló ruhákkal csalhatsz jobb külsőt magadnak.

Halloween. Évek óta próbálom megtalálni a hozzá fűződő kapcsolatom, eddig sikertelenül. Először 5 éve konfrontálódtam ezzel a szokással, amikor az első Halloween estémet töltöttem el itt. Azelőtt csak az amerikai filmekből ismertem. Istenem, boldog tudatlanság!

Szervezetünk, a Koraszülöttekért Közhasznú Egyesület 2012. november 17-én, a Koraszülöttek Világnapján nyilvános rendezvénnyel szeretné felhívni a társadalom figyelmét a koraszülés fontos kérdéskörére.

Eddig bírtam. Eljött a rettegett pillanat, amitől kb. 12 éves korom óta féltem. Mi lesz itt, jesszus… Mikor megtudtam, hogy ikreket várunk, gyorsan ölbe kaptam az internetet, és elkezdtem feltúrni, hogy mégis mire számíthatok. Minden oldalon és fórumon (most már a könyvben is, amit ajánlottatok) azt olvastam, hogy leáldozott a tünetmentes idők napja, kössem fel a gatyámat. Itt eljön az apokalipszis. Mivel ketten vannak, számítsak mindenben a duplázódásra. Kétszer több és rosszabb rosszullétek, dupla fáradtság, dupla hízás, stb. (Persze ritka esetben vannak kivételek is.) Aztán vártam, és meglepődtem.

Ölelést árul egy amerikai anya, a sajátját, és elég jól keres vele, pedig szolgáltatása szigorúan szexmentes.