Lassan kezd összeállni a kép. Ki tudja, hogyan történhetett, de Marie az elmúlt tizenöt évben új munkahelyén vezető beosztásba került, és úgy tűnik, kemény üzletasszony lett belőle. Az a lány, aki a tengerparton feküdt mezítláb és a barátnőjével csacsogott, eltűnt. Helyét pedig átvette az új Marie, aki tárgyalásokat vezet, a tévében nyilatkozik és úgy tűnik, beperelte a saját anyját. Ráadásul a jelek szerint összeszűrte a levet egy tenyérbemászó képű kollégájával, és ha ez még nem lenne elég, a férje is állandóan egy gyönyörű kolléganőjével lóg.
Szeretem a francia filmeket, keserédes humorukat, finom jellemrajzaikat, és főszerepet alakító Juliette Binoche pedig most is főnyeremény. Nem esik nehezére eljátszani a huszonöt, majd a negyvenegy éves Marie-t, aki igyekszik alkalmazkodni új szerepéhez, a kemény üzletasszonyéhoz, csak részben sikerrel, mert a felvett póz mögül azért gyakran felcsillan a régi fiatal lány szelessége, életszeretete és optimizmusa. Ez segíti aztán hozzá, hogy kibogozza élete összegubancolódott szálait.
Szellemes megoldásokkal jelzi a film az idő múlását: Marie-t megdöbbenti, hogy bevezették az eurót és nem lehet dohányozni az étteremben, ráadásul gőze sincs, ki lehet az a Barack Obama.
Azért egyvalami mégis szöget ütött a fejembe. Mert úgy látszik, Marie csak úgy hozhatja rendbe az életét, ha levetkőzi a kemény üzletasszony álcáját és nekilát, hogy megteremtse az otthon melegét.
A sikeres nő ugyanis – sugallja számomra a film – kevés időt tölt a családjával, az otthoniakról házvezetőnő és bébiszitter gondoskodik, és ennek köszönhetően mind messzebbre tűnik tőle a boldogság lehetősége.
Marie azzal teszi meg az első lépést a normális élet felé, hogy sajtos makarónit főz a családjának és leül játszani a gyerekével. Kezd odafigyelni a férje munkájára, a saját munkájáról pedig fokról fokra lemond. Míg végül főnőke – aki nem mellesleg az apósa – egy tárgyaláson nyilvánosan megkérdőjelezi Marie egy döntését, jelezve, hogy megváltoztak az erőviszonyok.
Szóval azon túl, hogy a történet alapötlete nagyon jó, a fényképezés remek, a figurák élőek, a sztori mégis didaktikusnak tűnik egy kicsit számomra. Plusz meglepetés, hogy a forgatókönyvírő-rendező Sylvie Testud maga is nő, méghozzá sikeres nő, aki színészként kétszer is elnyerte a César-díjat.
Nem lehet egy nő sikeres a munkájában és boldog a családjával egyszerre? Ti mit gondoltok?
Valaki más élete, (La vie d'une autre) francia film, a forgatókönyvet írta és rendezte: Sylvie Testud, főszerepben Juliette Binoche és Mathieu Kassovitz.
kertedi
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.