185. oldal - Bezzeganya

Heim Pál kórház, fül-orr-gége osztály

Körülbelül félidős terhes voltam, mikor elkezdtem olvasni a Bezzeganyát, és most így a 40. hétre megérett bennem a vágy, hogy a saját élményeimet-érzéseimet is megosszam veletek.

Kisfiammal 2010. április 19-ére voltam kiírva. A fogantatásának körülményei nem voltak éppen ideálisak, az apukája ugyanis nem vállalta, és lelépett. Szerencsére a családom támogatott, bár a környezet, amelyben felnőttem, erősen konzervatív, és erősen ott volt bennem, hogy mit fognak majd szólni, ha kiderül a terhességem, stb. Így valamennyire érthető, hogy amikor megláttam a két csíkot a teszten, nem voltam épp felhőtlenül boldog, annak ellenére, hogy természetesen szerettem volna gyereket. A családi „trend” a szülést illetően a következő volt: nagymamám viszonylag könnyen szülte mindhárom gyermekét, anyu viszont megszenvedett velem. Bíztam benne, hogy nagymamámhoz hasonlóan én is viszonylag könnyen szülök majd.

Mozaikcsaládban vagyok nevelőanyukája (mostohaanyukája) egy 10 éves lánynak és egy 7 éves fiúnak. Ők a férjem előző házasságában születtek, és van egy 4 éves közös fiunk is. Még mielőtt a köveket dobálnák/ dobálnátok rám, a volt feleség ment külön útra, míg a férj külszolgálaton volt.

A paprika és a paradicsom a magyaros lecsó alapja. Most mégsem hazai vizeken evezünk, úgy gondoltam, érdemes megnézni, hogy más népek mit kezdenek ezekkel a zöldségekkel.

2010. október végén kezdődött. Összetalálkoztunk, eleinte csak párszor randiztunk, aztán szerelmesek lettünk, összeköltöztünk. Tervezgettünk, hogy milyen jó lesz, lesz 3 gyerekünk, és ha megtehetjük, utazgatni fogunk. Elmeséltem neki a filozófiám, hogy aki nem lát világot, nem is él igazán. Mikor terhes lettem (2011 júliusában) már tervezgettük az esküvőt, amit decemberben tartottunk meg. Az volt a terv, hogy márciusban szülés, utána hazaköltözünk egy kicsit a szüleimhez, hogy tudjanak segíteni, és ne kelljen 200 km-t ingázniuk hétvégente, és mikor ő júniusban végez az egyetemen, utána hazaköltözünk.

Mostantól nem csak a már megszokott, (főleg olvasók által írt) posztok szórakoztatják a nagyérdeműt, és nem csak azok találják meg számításukat a Bezzeganyán, akik a kommentek miatt olvasnak és/vagy vitáznak, eszmét cserélnek, vagy a kialakult közösség ereje vonzza őket. Örömmel tudatjuk, hogy elindult a Bezzeganyabolt.hu, ahol baba-mama holmikat és gyerekeknek való termékeket lehet vásárolni.

A Gyerek Sziget idén utolsó alkalommal vár – ingyenes programjaival – kicsiket és nagyokat a Hajógyári-szigetre, a búcsút pedig igazi sztárokkal és kulturális csemegékkel teszi még emlékezetesebbé: fellép Palya Bea, várja a lurkókat majd Balu kapitány, a TéVé Maci, de lesz Höcögtető és Lovasudvar, és felépül itt egy egész mesebeli falu, úgyhogy  mindenki jöhet Kukutyinba zabot hegyezni.

Újabb posztot nyitunk a kötetlen beszélgetéshez, a reggeli és délutáni virtuális kávézáshoz, teázáshoz, miután az Offolda 11-hez már közel négyezer komment született. További kellemes csevegést!

Mint két tojás!

Bár egész életemben egy szép, boldog családra vágytam, egy szerető társra, két kis gyerekre, egy teljesen átlagos, kedvesen unalmas kisvárosi-boldog életre, a Sors közbeszólt, és egyedülálló anyuka lettem. Mindent egybevetve az tűnt a legjobb (pontosabban szólva: az egyetlen jó) megoldásnak, ha átmenetileg a szülői házban lakom a gyerekkel. Bár a szülőkkel együttélésnek – meg úgy egyébként a magánynak – rengeteg fájdalmas hátulütője van, én igyekszem meglátni a jó dolgokat is, és kihozni ebből a helyzetből, amit lehet. Úgy döntöttem, amolyan terápiás jelleggel is beszámolok arról, eddig mit sikerült elérnem, hogyan rendezkedtünk be erre az alternatív családi életre.

26.hét

Szokásos bevásárlás az egyik nagyáruházban. Bevásárlás közben az üzlet zöldséges pultja mellett egy savanyúságot árusító helyhez lépek. Előttem egy kislány az apukájával. Apuka otthagyja a 7 éves körüli kislányt pár érmével, de előtte elmondja, hogy hol fogja várni. Összesen nagyjából 400 Ft van nála, szépen méret szerint sorba rendezi, miközben kéri a fél kiló savanyú káposztát.

A Bezzeganyán már elég sokféle probléma előkerült, ami a babaváráshoz kapcsolódik. A terhességi cukorbetegségről itt azonban még nem nagyon esett szó. (A P-n még Vakmacska írt egy nagyon gyakorlatias és szórakoztató bejegyzést.)

Kismacska „Meg ne kérdezd, hogy van-e tejem” című bejegyzését olvasva gondoltam, én is megosztok ezzel kapcsolatosan pár „élményt” és gondolatot.

Semmilyen meglepetést nem okozott ez a bizonyítvány. Tudok mindent a digitális naplóból, s követtem mindent az egész tanéven át. Lehetett volna jobb is, sóhajtom magamnak, tudom, hogy nem tette oda magát a gyerek addig, amíg nem kezdtem cirkuszolni, mi több, akkor sem tette oda magát, csak akkor, amikor napról napra megkérdeztem, mit csinálunk ma, sűrűséget mérünk zománcos lábassal, szöget felezünk, vagy tanulmányozunk a kertben valami bojtos gyökérzetet, és váltakozva tesszük próbára a szomszédok türelmét: edvárdkirály angolkirály vágtat fakó brékbrókbróken, kertem nárciszokkal végigültetéd, putputput, rídredred, szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld.

Pénteken este párom belázasodott, másnap kínzó izületi fájdalomra panaszkodott és sűrűn járt a mellékhelyiségbe. Hihetetlen, hogy még csak június van, de másodszorra sikerült összeszednie egy jó ki fosós nyavalyát.

Engedjétek meg, hogy elmeséljem a mi szüléstörténetünket, már csak azért is, mert Ózdról annyi rosszat hallani a hírekben. 2011 januárjában úgy gondoltuk a párommal, hogy itt az ideje egy második gyereknek (fiam akkor majdnem hétéves volt – 4 hónap híján).

Anyám, ha összefutok egy rendőrrel, fixen nem hiszi el nekem, hogy csak fáradt vagyok, nem részeg. Oké, genetikailag laza vagyok, mint a rigalánc, de egy hazamenéskor két elesés már mégiscsak sok(k), lássuk be. Az egyik ráadásul zebrán, csatornafedél melletti aszfalthiányban beakadó lábfejjel. Tudok én esni, kérem, megtanultam, sokat gyakoroltam. De beakadt lábfejjel csak térdre esni, nyekkenni tudtam. Nem baj, üldögéltem egy kicsit az út közepén, este volt, csicseregtek a madarak, kellemes szellő lengedezett, senki nem járt arra. Aztán felkeltem, és jártam. Kicsit döcögősen, nem mondom, de belejöttem. A következő esésig. Férj inkább elém jött, nem tehetem tönkre az egész várost büntetlenül... Na, mindegy, nem ezt akartam elmesélni.

Ismét jelentkezem Kecskemétről. Holnap, azaz június 22-én lesz városunkban is az évek óta, országos szinten megrendezésre kerülő Múzeumok Éjszakája. Idén – talán az országban egyedülálló módon – 43 intézmény nyitja meg kapuit az éjszakai látogatók előtt. Ezen poszt keretein belül szemezgetni szeretnék az ajánlatok között, a teljesség igénye nélkül. A legtöbb helyen különleges, interaktív programokba is bekapcsolódhatunk az érdeklődési körünktől függően.

Miután kitört a kánikula, úgy gondoltam, hogy olyan recepteket keresek, amelyek elkészítéséhez nem kell bekapcsolni a tűzhelyet vagy sütőt, illetve kell ugyan használni e konyhai gépezetet, de mégsem kell órákig állni mellette, sőt, grillen is elkészíthető az adott étel/hozzávaló (na, nem mintha ez sokkal kellemesebb lenne, de legalább nyári hangulata van).

A hétvégén újra indul a siófoki Beach Club, az idei szezont Caramel nyitja meg június 21-én. Saját zenekara mellett szimfonikus kísérettel hallhatjuk a legnagyobb slágereket, és itt debütál néhány sikervárományos dal is.

Svédország negyedik legnagyobb városában dolgozom, onnan 57 kilométerre lakunk, ami vonattal pontosan 36 perc. Ekkor olvasgattam egy-két bejegyzést arról, hogy milyen állapotok uralkodnak otthon, ami még hagyján, de ami még jobban meglepett, az azok a kommentelők, akik folyamatosan lehordják a rossz tapasztalataikat megosztókat, cikkezőket (amik szerintem teljesen jogosak), mondván, örüljenek annak és érjék be azzal, hogy a pici egészséges. Ezután gondoltam úgy, hogy leírom én is a mi történetünket: szerintem ez így normális.

A Gyerek Sziget harmadik hétvégéjén visszaköltözik a Hajógyári-szigetre és ennek örömére talán az egyik legpazarabb – és szokás szerint ingyenes-programkínálattal várja fiatal és már nem annyira fiatal rajongóit.

Tavaly (2012) októberében szültem a SOTE II. klinikán, akkor megígértem az aneszteziológusnak, hogy megírom a tényeket a császármetszésről, hogy én is próbáljam oszlatni a tévhiteket. Ha viszont már ezt megírom, akkor plusz véleményként megírom a tapasztalatokat is.

A múltkori történetet ott hagytam abba, hogy készültünk a genetikai vizsgálatra.

Minden kisbaba egyéni ütemben halad fejlődésének komplex folyamatában. Ugyan leírható egy standard fejlődési skála, melyik ciklusban mire válik gyermekünk képessé, azonban ezt nem szabad kőbe vésett előírásnak tekinteni!

A kedd reggeli lapokban és hírekben jelent meg először a felkavaró hír. Eleinte a részletek még homályosak voltak. Csak annyit tudtunk meg, hogy a négyes villamos elé lépett két nő a gyalogátkelőhelyen, piros lámpánál, majd az ütközést valahogyan sikerült elkerülni. A villamosvezető kiszállt, majd rövid szóváltás után arcon ütötte az egyik nőt. Az átélt jelenettől, és az arcon ütéstől a nő sokkot kapott, térdre esett, és a hasához kapott. Állítólag ekkor derült ki, hogy hat hónapos terhes.

A kefir csak a kezdet volt. Kérem vissza a régi énemet, ezt a kefireset utálom. Ez a kefires minden szaron felhúzza magát. Amin egyébként jogosan húzná fel magát, azon nemcsak felhúzza magát, hanem némileg dühöng is. Vagy sírógörcsöt kap. Ráadásul az események oly módon torlódtak az utóbbi időben, hogy elég sok lett a hepe. Gyors egymásutánban. Apró hepék, de hepék.