2013. 07. 05.
Telikürtölték a falut, hogy terhes vagyok
Az előző posztomban írtam róla, hogy milyen nehéz időszakon voltam túl az előző egy évben, hogy milyen nehéz volt nekem/nekünk a tavalyi borzalom. De most eljött egy új kezdet. Eljött az, amire nagyon vártunk, amit úgy reméltünk. Május végén pozitív lett a teszt. Valamiért éreztem rögtön, hogy most minden rendben, jó helyen van. Gyors időpontkérés a dokinál, egy hét múlva már ő is megnyugtatott, hogy igen, ott van, jó helyen van a nagyon-nagyon mini babánk. Jó, jó, tudom, akkor még mindennek lehet nevezni, csak babának nem, de a lényeg, hogy ott volt, vert a pici szíve és jó helyen volt. Két hét múlvára rendelt vissza. Aznap délután egyetlen egy embernek mondtuk el, az is a Nagymamám, hiszen Ő mindig mindent tud, mindenbe be van avatva és tudtuk, hogy ezt a hírt is Vele kell megosztanunk először. Természetesen volt sírás és minden öröm, ami ilyenkor szokott lenni. A Férjjel megbeszéltük, hogy a 12. hét végéig senki másnak nem mondjuk el. Babonából igaz, de addig csak a mi féltve őrzött titkunknak szerettük volna megtartani.
pletyka