175. oldal - Bezzeganya

Ki hitte volna, hogy ezt is lehet? Valahogy a matek, az olvasás, az írás kézzelfogható – a gyereknek megtanítod a számokat, az osztást, a szorzást, a betűket. Még azt is viszonylag könnyű elhinni, hogy a mi kisfiunk is késsel-villával eszik majd hamarosan, nemcsak szanaszét kenve az arcán, az asztalon és a padlón mindazt, amit elé teszünk.

Karácsonykor lesznek egyévesek. Kötelező körökben faggatom őket arról, hogy mit szeretnének. Luttty, nye-nye-nye, eeeeee, ööööö. Zöttty. Ezt válaszolják. Így beszélnek. Az éneket szeretik.

35 hetes kismama vagyok. Imádok terhesnek/állapotosnak lenni. Viszont már alig várom, hogy megszűnjön végre ez az állandó hercehurca. Nem, nem a gyerek miatt a pocakban, vele semmi bajom nincs, nagyon jó kisfiú, már nagyon várjuk. Hanem a miskolci sztk-ban uralkodó állapotok miatt.

A hétfőn nyert Nosiboo-t kedden délelőtt már hozta is a postás. A tesztelés megkezdésére nem kellett túl sokat várnom, mert 11-kor telefonáltak az oviból, hogy a kislányom (4) belázasodott, vigyem haza. Ez nem volt számomra meglepő, a fél csoport kidőlt, sejtettem, hogy ő sem ússza meg.

Az apró kellemetlenségek ellenére jó volt várandósnak lenni, és a gyakorlatilag háromórás vajúdással letudott szülésemet se cserélném el senkiével. Hanem ami utána jött, szívesen elfelejteném. Tanár úr, erre én nem készültem…

Olvasói felmérésünkből egyértelműen kiderült, hogy – bár a Bezzeganya nem fórum, hanem blog – igény van további olyan posztokra, amelyeket kifejezetten a kommentelési lehetőség miatt teszünk ki.

Egy éve történt, mégis gyakran álmodom ezzel a nappal. Olyan jó érzés újra és újra végigélni az egészet, még ha gondolatban is. Persze akkor piszkosul fájt, de az anyaszív a szépre emlékszik.

Nagy várakozással vágtam neki a harmadik babavárásomnak. Nagy boldogság volt látni a picit az első ultrahangon. A pocakom nagyon hamar elkezdett gömbölyödni, gyakorlatilag a 7. héttől nem fértem bele a nadrágjaimba. Ezzel egy időben megindult a pletykaáradat. Nem jelentettük be a gyermekünk tervezését a nagyérdeműnek, így sokakat váratlanul ért, hogy gyarapodik a család. Kaptunk hideget-meleget. A család és a barátaink nagyon örültek velünk együtt. De ennyi rossz megjegyzésre még álmomban sem számítottam:

Pár napja láttam meg a plakátot: jön a Mikulás a Faluházba. Gondoltam, el kéne menni, biztos jó lesz, nem voltunk még ilyenen. Egy másik anyukát is beszerveztem, jelentkezzen ő is telefonon. Persze azért aggódtam, hogy hogy fogadja majd a baba a rendezvényt, és a nagy szakállas embert piros ruhában, de mivel a Télapós hűtőmágnes és a tavalyi kinőtt Télapósapka idén nagyon bejött neki, bíztam benne, hogy minden rendben lesz. Van Télapós lapozgatónk is, abból meséltem neki. Apuka és ismerős óvó néni persze segített elhessegetni az aggodalmam: "Minden gyerek fél a Télapótól." Ismerős anyukával azt beszéltük meg, ha nagyon nem tetszik a gyerekeknek, akkor legfeljebb eljövünk és kész. Ha elkezd sírni, én nem kínzom tovább, felállunk, kijövünk. Vártuk izgatottan, hogy milyen lesz a fogadtatás, és milyen lesz a műsor.

Az elején tisztázzuk: a betűszó természetesen nem azt takarja, amit az átlagmagyar füle kihall belőle, egyszerűen egy barom hosszú angol kifejezés (Programme for International Student Assessment) egyszerű rövidítése, ami egy évek óta rendszeres jelleggel számos országban elvégzett, egységes OECD-felmérés a mindenkori 15 évesek matematikai, természettudományos, szövegértési képességeiről. Valami köze mégis van a magyar fül által hallottakhoz: amelyik ország a nemzetközi értékelőlista aljára csúszik, azt bizony előbb-utóbb – ha csak képletesen is – lehúzzák a vécén.

A sztárszakács azt mondja: „Szervezd meg a munkát, dolgozz gyorsan és vess be ügyes mesterfogásokat!” A könyv ötven darab, harminc perc alatt elkészíthető menüsort kínál, mely szerinte garantáltan elvarázsol mindenkit. Az ajánló végén pedig ott az ígéret: „Ha egyszer elkezdesz így főzni, nemcsak hogy imádni fogod: sose főzöl többé a régi módon!”

2. rész Az első rész itt olvasható.

A héten lesz a sokak által várt új Disney-film, a Jégvarázs bemutatója, melyre most jegyeket is lehet nyerni.

Legutóbbi terhesnaplónk szerzője múlt héten világra hozta harmadik kislányát, így felszabadult a Bezzeganya kismamája poszt, amire ezúton írunk ki pályázatot.

Alapvetően békés embernek tartom magam, igyekszem úgy élni, hogy másokat ne bántsak meg, állítsak félre vagy tiporjak bele a lelkivilágába, sőt, a barátaim, ismerőseim, ügyfeleim, random emberek is kedvesnek és empatikusnak találnak. Véleményem szerint létezik egyetemes és egyéni erkölcs, én eszerint élek, viszont a társadalmi elvárásokkal nem teljesen értek egyet... No, de nem önfényezni akarok, hanem egy manapság már nem egyedi problémáról beszélni: a hitetlenkedésről, megbélyegzésről, hülyének nézésről. Azért, mert felnőtt nőként nem akarok gyermeket. Soha, semmilyen körülmények közt.

Csepeg az infúzió, egészen halkan, csak akkor lehet észrevenni, mikor üres lesz a nejlonzsák a bal válla felett, cuppan egyet,. Jön a nővér, pillanat alatt átcseréli, be van gipszelve a keze, kacag, ez nem altató, ne féljen, fehérje, hogy összemenjenek a petefészkek. Vizesek. Tényleg két lila gömb a hasa, ha odanyúl. Megnőttek, felfújták őket, pedig mikor befeküdt, még kicsi pöttyök voltak. Majdnem hányt is. Időközben beérett. Kér egy fájdalomcsillapítót, bekapja, a nővér műanyagpoharat ad mellé, ásványvízzel leöblíti, és újra elalszik. Zárt pupillák. Ropirágcsálásra ébred, az előtte lévő lány már kiült a székbe, himbálódzik. Hat petesejt, az nem rossz, nekem most tíz lett, annyit szívott le a doki, hajrá babák! Vihog a lány a tehetetlenségén, de bíztatásnak szánja. Doktor Úr szent ember, maguk meg angyalok, kedves nővérek. Tuti megcsinálja neked a gyereket. Ne izgulj. Meg sem érzed, fájdalommentes, legalább nem kell egy ágyban széttett lábbakkal tornáznod. De igen, ő akkor is kettyinteni szeretne, nem így, egy gurulós műtőágyon bekapni a legyet. A biológus most ereszti össze őket. Két sejtből egyhamar zigótát fakaszt. Hajrá lányok, van egy himnusz idebent, hallgasd csak, a fal mögül súgják a füledbe. Meglesz, meglátod.

Ha unod a hagyományos, moha vagy fenyő koszorúalapból készült karácsonyi koszorúkat, választhatsz más alapanyagokat is: tésztát, szövetet, cukorkát, gombolyagot, konfettit, színes lámpaégőket, mézeskalácsot, tobozokat és terméseket, fonalat, tüllt, pillecukrot, papírlapokat, csipeszeket és teákat, parafa dugót, de még kutyáknak való jutalomfalatot is. Összegyűjtöttünk néhány különleges darabot (mert a gugli a barátunk).

December eleje van...kezdődik! Három hét van karácsonyig. Az ember nem menekülhet. Mindenhol arcon csapják a ténnyel a negédességtől csöpögő zenékkel, a szórólapokból, újságokból áradó ténnyel, hogy bizony ideje készülődni, az ember ha akarná, sem tudná kikerülni, annyira az arcunkba tolják hogy ünnepelj, vigadj, költs, és mindenkit Nusika ángyikáktól kezdve az évente egyszer látott Béla bácsiig ölelj a kebledre szipogva a halgőz felett.

Hiánypótló és igazán kitűnő gyerekkönyv-és gyerekprogram-ajánlót hozott össze eheti számában a Magyar Narancs. Legszívesebben azt mondanám, mindenki rohanjon az újságoshoz és vegye meg izibe, ha semmi mást nem olvas belőle, akkor is megéri – még szerdáig-csütörtökig el lehet csípni egy-egy példányt az újságosnál. Belinkelni ugyanis nem tudom, csak előfizetők számára elérhető online, a terjedelme meg messze meghaladja egy poszt kereteit, úgyhogy csak csemegézni tudok belőle, mivel több olyan témával is foglalkozik, amivel kevesen – például a tizenéveseknek szánt könyvekkel, vagy az interaktív, suliba bevitt színházi előadásokkal. Tartalomjegyzéket amúgy az itt található lista végén lehet látni róla. Aki szeretne a fa alá gyerekkönyvet rakni, vagy adventi időszakban színházba, kultúrműsorra vinni a gyereket, mindenképp lapozzon bele.

A piros pólós csecsemős nővér kivágja az ajtót és harsány hangon képzi a szobatársamat. Néhány órás kisbabám felébred, de szerencsére nyugisan szemlélődik. „- Ez a pelenka eleje, ilyen vastagon kenje a popókrémet...” Aztán rátér a szoptatásra. „- Milyen jó kis vastag mellbimbója van.” Így próbálja bátorítani - gondolom, de aztán jön a folytatás: „- Ezt nem fogja tudni szopni a baba, hozok egy bimbóvédőt.”

Kb. 9 hetes terhes voltam, mire leesett, hogy mi a szitu (máskor is volt, hogy össze-vissza jött meg, ezért nem tűnt fel előbb, bár terveztük már egy jó ideje a babát – túl régóta ahhoz, hogy konkrétan készenlétben álljak). Elég sokat dolgoztam akkoriban, két munkahelyem volt, többek közt egy éttermet vezettem London egyik legforgalmasabb környékén. Úgyhogy a teszt után kapkodás volt: szerezni kellett egy háziorvost (GP). Mindeddig (két év alatt) nem regisztráltam sehova, mert életemben nem volt még szükségem háziorvosra, kivéve, amikor anno igazolás kellett, ha blicceltem a sulit).

Aki már végképp nem tudja visszatartani a dühét, itt kiadhatja. Olvasás csak saját felelősségre.

Ez a poszt a babájukat elvesztő szülők felülete.

Ez alá a poszt alá olyan kommenteket várunk, amelyekben a koraszülötteket érintő dolgokról beszélgettek.

Itt tehetitek fel kérdéseiteket bármivel kapcsolatban, amelyre a többi olvasótól várjátok a választ, segítséget.

Ez alá a poszt alá olyan kommenteket várunk, amelyekben a kamaszokat érintő dolgokról beszélgettek.

Ez alá a poszt alá olyan kommenteket várunk, amelyekben az iskolás korosztályt érintő dolgokról beszélgettek.

Ez alá a poszt alá olyan kommenteket várunk, amelyekben a óvodás korosztályt érintő dolgokról beszélgettek.

Ez alá a poszt alá olyan kommenteket várunk, amelyekben a bölcsis korosztályt érintő dolgokról beszélgettek.