99. oldal - Bezzeganya

29. hét

A testvérem és én (ma már 59 és 58 évesek) hetes bölcsődében voltunk, kb. két évet. Nem hiszem, hogy ezt valaha is ki tudnánk törölni - vagy legalábbis én - az emlékezetemből, beleértve a ma már - 88 évesen elhunyt - édesanyánkat, akinek ez a létezhető legrosszabb volt az életében.

A Zala Megyei Szent Rafael Kórházban szültem. Nem tudom, írt-e már valaki kórházra közel 100 százalékot, de én erre a kórházra csak azt tudom. Véletlen folytán kerültem ide, egy másik kórházból szállítottak át, de utólag azt mondom, egyáltalán nem bántam meg. Meg hát nem is volt más választásom!

Harminchárom évesen, tizenkét év szünet után döntöttünk úgy, hogy legyen még egy babánk. Azonnal sikerült. Az előző terhességemnél minden tünetet produkáltam, amit csak lehetett: hányás szinte egész nap, vérezgetés, undorodás mindentől. Van olyan szappan, amit ha megérzek így harmincöt év távlatából, még mindig émelyegni kezdek. De most semmi. Se rosszullét, semmi. Biztos lány lesz - mondták a rokonok. Hát nem. Fiúnak mutatkozott ő is, mint a bátyja.

Igazán nem is tudom, hol kezdjem az egészet. Teherbe estem, ez volt az ötödik terhességem. Minden terhességem jól zajlott, minden vizsgálaton részt vettem. A 38. és 39. héten szültem a gyerekeket jó súllyal. Fejes szülésem voltak. A legutóbbi terhességem alatt is minden jó volt végig, nem volt semmi baj, az ultrahangon is mindent rendben találtak. A 39. héten beindult a szülés, 3210 grammal és 53 centivel szültem meg a kislányomat, aki végig faros volt. Ami sosem történt velem, hogy faros gyerekem lett, és természetesen születték meg velem. De nem ez volt, amiért sírtam. Közölték velem, hogy a babának kétoldali szájpadhasadéka van. Idő sem volt, hogy felfogjam az egészet.

21. hét

Jól telt a téli szünet, mindenki szusszant egy kicsit, tömény minőségi időt töltöttünk el együtt. Azt gondolom, hogy ez volt a mi kis háromfős családunkban az egyik legjobban sikerült téli szünet. Szorongással indult, mert rendhagyó módon meghívást kaptunk december 25-re a barátainkhoz háromnapos „ottalvós” buliba gyerekestül, mindenestül. Az ilyen eseményektől még mindig totálisan megzizzen a fiam, olyan mértékben veszi hatalmába az izgalom, hogy totális kontrollvesztés a vége.

28. hét

Előzmények itt>>>

illusztráció

Éjjel három óra volt, amikor már harmadjára mentem ki pisilni, és alig bírtam aludni. De közben az agyam azt hajtogatta, hogy aludj már, mert holnap reggel megint vizsgálatra mész, és korán kell kelned. Simogattam a hasamat, oldalfekvésben legurultam az ágyról, és a vaksötétben alig találtam meg a kilincset, majd mire már átverekedtem magam a minilakásunk zegzugos folyosóján, alig vártam, hogy ráüljek a budira. Ráültem, de kivételesen nem pisi jött...

Decemberben, a két ünnep között egy csütörtöki nap munkából hazamenve húszéves lányom várt remegő lábakkal: anya, baj van. Délután együtt volt a barátjával, és egy kis baleset történt: a gumi kiszakadt. Hát mondom, oké, megoldjuk – és büszkeséggel töltött el az a tény, hogy segítséget kért és mert szólni.

20. hét

Fogalmam sincs, hogy vajon ki fogja ezt elolvasni és nem tudom, hogy van-e egyáltalán értelme leírni mindezt. Negyvenéves nő vagyok. Tíz éve vágyom gyermekre. Orvosról orvosra jártam, túl vagyok három sikertelen lombikon. Ez megviselt anyagilag és tönkretett lelkileg.

27. hét

Ismét egy randi, a babám apukája még meg is borotválkozott a nagy napra! Imádtam, ahogyan készülődik, láttam rajta az izgatottságot minden ultrahang előtt, mintha minden nap karácsony lenne. Sajnos a baba annyira nem szereti az ultrahangot, hogy elfordul előle, úgyhogy a hüvelyi ultrahang maradt.

Megragadnám az alkalmat, hogy megírjam az igencsak friss élményeken alapuló kórháztesztemet. 2017 októberében szültem a második kisfiamat a szolnoki Hetényi Géza Kórházban. A kórház kívül-belül felújított, esztétikus, kellemes környezetnek mondanám. A mellékhelyiségek többnyire tiszták, azonban szappan és vécépapír állandó hiánya persze fennáll. A szülőszoba modern, jól felszerelt, lehetőség van labdán, matracon a földön, ágyon, bordásfal mellett, tusoló alatt vajúdni. Nekem sokat segített, hogy nem kellett folyamatosan feküdnöm, mint az első kisfiammal.

Nemrég olvashattátok Zs. történetét, akire ráfogták, hogy gyógyszerezi magát, és még a gyerekei születési dátumát se tudja, valamint J. is megosztotta azt az emlékét, amikor barátnőjével, lebuktak, hogy a spájzban a csokit dézsmálják. Most újabb vicces sztorikat olvashattok gyerekszáj „rovatunkban”.

19. hét

Előzmények itt>>>

26. hét

Előzmények itt>>>

Kórház neve: Markusovszky Egyetemi Oktatókórház, Szombathely

A második gyerekkel az elsőhöz képest kevesebb cukormázzal vártam a szülést. Nem stresszeltem előre. Úgy voltam vele, én mindent elfogadok, mert tudom, hogy a fogadott orvosom és a szülésznőm, pont ugyanúgy, mint először, amíg a babát meg engem nem veszélyeztet, nem avatkozik be a természetes folyamatba. Szuper! Kitörhet belőlem az ősanya – persze kórházi körülmények között.

Bevallom, minket nagyon komolyan megviselt az új felállás, miután megszületett a kisbabánk. Ezzel tudom, hogy nem vagyunk egyedül, és hogy rengeteg írás született már arról, hogy valószínűleg el akarunk majd válni egy ponton egymástól, miután gyermek született. Mi is így voltunk/ vagyunk néha. A babánk 5 hónapja született.

18. hét

December 29.

Az egész úgy kezdődött, hogy a fiam tíz hónaposan nem pápázott. Nem nagyon utánzott arcokat, igaz, ha grimaszoltam, kacagott ő, de hintázni sem szeretett, meg nem úgy csinált pár dolgot, mint más baba. A saját világában nagyon jól elvolt, aminek én voltam még a szerves alkotórésze. Nagyon sokat mosolygott és kacagott, nekem akkor ez volt a lényeg. Boldog baba. Nem a világ vége az a pár apróság, amit nem csinál.

25. hét