9 éve nem szólalt meg Léni - a kisfiú most esett át egy életbevágó kezelésén

Minden egyes lépés, amit a 9 éves Léni megtesz a rögös úton, egy apró, megismételhetetlen csoda. Olyan utazás ez, ahol a mérföldköveket nem kilométerekben, hanem elszántságban, elmorzsolt könnyekben és a remény legapróbb szikráiban mérjük. Június 5-én a kisfiú egy újabb, kulcsfontosságú állomáshoz érkezett, mert sikeresen lezajlott a negyedik őssejtkezelése Pozsonyban. 

 – mondja az elkötelezett édesapa, aki mindent megtesz fia gyógyulásáért.

Boldog emlékek adtak erőt Léninek a klinika falai között

Az élményekkel teli tavaszi hetek, tökéletes alapozást jelentettek a pozsonyi útra. Baksy Ádám mindent megtesz, hogy kisfiát minél több inger érje: a Bükk lankái, Bükkszentkereszt játszóterei, a répáshutai játékautók és a tapolcai vízibiciklizés emléke mind ott élt bennük. Ezek a nevetéssel teli pillanatok jelentik a legnagyobb erőt a mindennapi küzdelmekhez, amelyek megmutatják, mennyire más, mélyebb ritmusa van így az életnek.

A Pozsony felé vezető út szerencsére szokatlanul nyugodtan és gördülékenyen telt, még egy csendes kávéra is jutott idő a nagy megmérettetés előtt. Megérkezve Léni azonnal felragyogott, amikor meglátott egy igazi Vespát a parkolóban – ez a pillanat különösen kedves volt, hiszen a kisfiú támogatására hamarosan egy jótékonysági motoros találkozót is szerveznek. A sors megnyugtató játéka volt, hogy pontosan ugyanazt a kórtermet kapták meg, mint a legelső alkalommal. A megszokott környezet biztonságérzetet nyújtott Léninek, így a kezdeti feszültség után már otthonosan mozgott.

Hősies csaták és vidám felfedezések a kórházban

A kórházi lét neheze most sem maradt el, a könnyeket nem lehetett elkerülni. A kanül behelyezése minden alkalommal egy hősies, megterhelő csata a kisfiú számára. A megszokott sírás és a gyermeki birkózás pillanataiban szülőként megszakad az ember szíve, de az édesapa tudja, hogy minden szúrás Léni jövőjét szolgálja. Miután túlestek a nehezén, a kórterem ismét a felfedezések helyszínévé alakult át.

Együtt jöttek rá például arra, hogy a művirágnak egyáltalán nincs illata, hiába szagolgatták kitartóan. Megtanulták azt is, hogy behelyezett kanüllel a karban az ivás komoly logisztikai feladat. Léni kénytelen volt a bal kezébe fogni az üdítősüveget, aminek meg is lett a kissé szeleburdi eredménye, egy kiadós üdítő-baleset, amin végül mindketten jóízűen nevettek.

Ijesztő pillanatok után a megérdemelt otthoni pihenés

A hazafelé vezető út sajnos tartogatott egy félelmetes pillanatot. Egy hatalmas autópályás torlódásnál egy kigyulladt, lángoló autót láttak az út szélén. Elég félelmetes látvány volt, valakinek nagyon nem volt szerencséje aznap. Bennük viszont mély hála volt, hogy ők épségben haladhatnak tovább. Útközben még egy kellemes uzsonnára is megálltak, hogy levezessék a nap stresszét.

Mire hazaértek, Léni már teljesen megnyugodott. Végtelenül elfáradva, a kedvenc helyén, az erkélyen ülve maga vette le a karjáról a kórházi ragtapaszt. Ezzel a mozdulattal zártak le a napot. Nem maradt más hátra, mint egy jó vacsora, az út porának lemosása, és irány a meleg ágy.

Nem adjuk fel: a gyűjtés folytatódik Léni első szaváig

Ez a kezelés sem valósulhatott volna meg a közösség példaértékű összefogása nélkül. Az anyagi háttér biztosított volt, és eljuthattak idáig. A korábbi terápiák hatására már látványosan javult Léni figyelme és rövidebb szavakat már megismétel, mindent megért, de a legnagyobb áttörés még előtte áll.

A harcnak nincs vége, az adománygyűjtést és a munkát nem hagyják abba. Addig mennek előre, amíg meg nem hallják Léni hangját, amíg a kisfiú végre meg nem szólal. A következő kezelés szeptember közepén lesz, amihez még másfél millió forint hiányzik.

ITT tudod nyomon követni Léni sorsát!