101. oldal - Bezzeganya

Aki a kezdetektől olvas minket, az tudni fogja, hogy ki az alábbi levél küldője. Akinek nem ismerős a neve, annak elmondjuk, hogy ő az egyike azoknak, akik a legtöbbet segítették a Bezzeganya indulásakor. Most neki van szüksége segítségre. Mi támogatjuk. Ti is segítetek?

25. hét

Aludt a fotelban, mint oly sokszor, a tévé előtt. Édesded alvás, de ez teljesen más. Így sosem aludt még. Ebből az alvásból nem ébred már fel. Az első gondolatom nem is az volt, amit korábban képzeltem, hogy mi lesz, ha ez bekövetkezik. Mert tudtuk, bekövetkezik, hamarosan. Csak néztem, és arra gondoltam most látom utoljára. És belém hasított, hogy oké, most sokan megsiratják, meg sokan beszélnek majd róla egy darabig, de aztán egyre ritkábban, míg már senki se fog emlékezni rá. Egy darabig még a fiai mozdulataiban, az unokák mosolyában ott lesz, de meddig? Ki emlékszik már egy hónappal, egy évvel, öt évvel, tíz évvel korábbi dolgokra?

32. hét

Ízületi gyulladás, műtétek, asztma, emberek elvesztése, szégyenérzet, szívprobléma, csalódás, fájdalmak és még több nyavalyák felfedezése. Szóval sok minden történt velem, amit sajnos nem tudok befolyásolni, hogy bár ne lett volna. De akkor nem itt lennék, nem az lennék, aki vagyok, és nem lennék annak a csodálatosan jószívű ember felesége, akinek most vagyok.

Ha az elmúlt két évben hoztad világra gyermeked, küldd el nekünk te is véleményed a kórházról, ahol szültél. A szempontsort és a segítséget itt találod hozzá.

Az első szülésem történetét megosztottam a Bezzeganyán, és most, másfél évvel később, ismét jelentkezem eggyel. Hét hónapos volt a lányunk, amikor is úgy éreztük – és átgondolva aztán el is határoztuk –, hogy testvért szeretnénk. Ekkorra lett rendszeres a menzeszem, bár a szopizás még ment a hozzátáplálás mellett. Annyira szerettem volna már a tesót, hogy amikor következőleg megjött, teljesen lelombozódtam, és ez így volt a következő két hónapban is. De aztán ismerős terhességi tünetek jelentkeztek (pecsételő vérzés, fáradtság) és jó pár halvány teszt után megerősödtek a csíkjaim.

Jóformán el sem tudom képzelni, mi volt heti egy szabadnappal, pedig az én gyerekkoromban csak szép lassan kezdett el a szabad szombat becsorogni az életünkbe. Életem első két évében volt szombati tanítás is. Ma már ott tartunk, a két nap is kifolyhat a kezünk közül gyorsan.

24. hét

Hosszas szünet után ismét várom az érdeklődőket a Bezzeganya klubban. Március első hétfőjétől ismét megnyitja kapuját a bezzeganyák, bezzegapák, bezzegnagyik beszélgető helye. Az idei évre egy pályázat nyomán ingyenessé válik a klub. Vagyis ingyen kapjuk a termet használatra, és néhány olyan vendéget is tudok hívni, akiknek a tiszteletdíját eddig nem tudtuk eddig kigazdálkodni. Újdonság az is, hogy az idén egy klub alkalmat vidéken is szerveznék. Lehet szavazni, hogy hol, melyik városban. Tervek szerint nyár elején, vagy kora ősszel lehetne ez a vidéki alkalom. Rajtatok múlik, hogy hol. Amelyik várost többen írják, az lesz a nyertes. Megváltozott a hely neve is: Práter12 közösségi tér.

31. hét

A második trimeszter

Ha az elmúlt két évben hoztad világra gyermeked, küldd el nekünk te is véleményed a kórházról, ahol szültél. A szempontsort és a segítséget itt találod hozzá.

A terhességem szerencsére végig problémamentes volt, így a szülésre is nagyon nyugodtan készültem. Igen ám, de ember tervez Isten végez alapon azért nekem is kijutott néha a meglepetésekből, ami új irányba terelte a babánk világra hozatalát.

Rengeteg hozzászólás érkezett a Bezzeganya Facebook oldalán a témában. A kommentelők többsége szerint nem szabad, sőt, káros a babát sírni hagyni. Kevesebben vannak azok, akik szerint jó módszer a sírni hagyás – de finomítanak is a részleteken. A véleményekből szemezgettünk.

23. hét

Maholnap ötvenéves, három gyermekét lassan nyolc éve egyedül nevelő anyuka vagyok. Nagyfiam huszonegy éves, az ikerfiaim 17 évesek.

30. hét

Néhány napja olvashattátok Nóra Costa Rica-i szüléstörténetét. Most arról mesél, hogyan telt az első trimesztere a közép-amerikai országban.

Párom a Debreceni Klinikán szült. Mivel a placenta nem táplálta megfelelően a kicsit, így a babának a 33. hétre kellett megszületnie. A személyes véleményem az, hogy ma Magyarországon a Debreceni Klinika minden szempontból a legjobb, habár a pénzhiányt itt is érezni.

Ez a történet azóta is kísért. Esténként, elalvás előtt újra és újra leperegnek előttem a szülésem eseményei. Most leírom ide, hátha ezzel elmúlik a rémálom.

Azt tartja a mondás:

22. hét

Ismerem Vekerdy erre vonatkozó útmutatását ("Könyörögve kérem az anyákat, hogy ne vasaljanak, mert a vasalás egy pokol. Nem lehet úgy háztartást vezetni, mint régen, amikor nagycsaládok éltek együtt, és amikor háztartási alkalmazottak voltak.")

A szájpadhasadékkal született baba történetéhez szeretnék szólni. Én is szájpadhasadékkal születtem. 48 éves vagyok, és azt gondolom, ennél csak rosszabb fejlődési rendellenességek vannak. Ez a probléma helyrehozható! És teljes életet lehet vele élni. Még úgy is, hogy esetleg nem sikerül teljes mértékben a műtét.

29. hét

A testvérem és én (ma már 59 és 58 évesek) hetes bölcsődében voltunk, kb. két évet. Nem hiszem, hogy ezt valaha is ki tudnánk törölni - vagy legalábbis én - az emlékezetemből, beleértve a ma már - 88 évesen elhunyt - édesanyánkat, akinek ez a létezhető legrosszabb volt az életében.

A Zala Megyei Szent Rafael Kórházban szültem. Nem tudom, írt-e már valaki kórházra közel 100 százalékot, de én erre a kórházra csak azt tudom. Véletlen folytán kerültem ide, egy másik kórházból szállítottak át, de utólag azt mondom, egyáltalán nem bántam meg. Meg hát nem is volt más választásom!

Harminchárom évesen, tizenkét év szünet után döntöttünk úgy, hogy legyen még egy babánk. Azonnal sikerült. Az előző terhességemnél minden tünetet produkáltam, amit csak lehetett: hányás szinte egész nap, vérezgetés, undorodás mindentől. Van olyan szappan, amit ha megérzek így harmincöt év távlatából, még mindig émelyegni kezdek. De most semmi. Se rosszullét, semmi. Biztos lány lesz - mondták a rokonok. Hát nem. Fiúnak mutatkozott ő is, mint a bátyja.