97. oldal - Bezzeganya

24. hét

Hosszas szünet után ismét várom az érdeklődőket a Bezzeganya klubban. Március első hétfőjétől ismét megnyitja kapuját a bezzeganyák, bezzegapák, bezzegnagyik beszélgető helye. Az idei évre egy pályázat nyomán ingyenessé válik a klub. Vagyis ingyen kapjuk a termet használatra, és néhány olyan vendéget is tudok hívni, akiknek a tiszteletdíját eddig nem tudtuk eddig kigazdálkodni. Újdonság az is, hogy az idén egy klub alkalmat vidéken is szerveznék. Lehet szavazni, hogy hol, melyik városban. Tervek szerint nyár elején, vagy kora ősszel lehetne ez a vidéki alkalom. Rajtatok múlik, hogy hol. Amelyik várost többen írják, az lesz a nyertes. Megváltozott a hely neve is: Práter12 közösségi tér.

31. hét

A második trimeszter

Ha az elmúlt két évben hoztad világra gyermeked, küldd el nekünk te is véleményed a kórházról, ahol szültél. A szempontsort és a segítséget itt találod hozzá.

A terhességem szerencsére végig problémamentes volt, így a szülésre is nagyon nyugodtan készültem. Igen ám, de ember tervez Isten végez alapon azért nekem is kijutott néha a meglepetésekből, ami új irányba terelte a babánk világra hozatalát.

Rengeteg hozzászólás érkezett a Bezzeganya Facebook oldalán a témában. A kommentelők többsége szerint nem szabad, sőt, káros a babát sírni hagyni. Kevesebben vannak azok, akik szerint jó módszer a sírni hagyás – de finomítanak is a részleteken. A véleményekből szemezgettünk.

23. hét

Maholnap ötvenéves, három gyermekét lassan nyolc éve egyedül nevelő anyuka vagyok. Nagyfiam huszonegy éves, az ikerfiaim 17 évesek.

30. hét

Néhány napja olvashattátok Nóra Costa Rica-i szüléstörténetét. Most arról mesél, hogyan telt az első trimesztere a közép-amerikai országban.

Párom a Debreceni Klinikán szült. Mivel a placenta nem táplálta megfelelően a kicsit, így a babának a 33. hétre kellett megszületnie. A személyes véleményem az, hogy ma Magyarországon a Debreceni Klinika minden szempontból a legjobb, habár a pénzhiányt itt is érezni.

Ez a történet azóta is kísért. Esténként, elalvás előtt újra és újra leperegnek előttem a szülésem eseményei. Most leírom ide, hátha ezzel elmúlik a rémálom.

Azt tartja a mondás:

22. hét

Ismerem Vekerdy erre vonatkozó útmutatását ("Könyörögve kérem az anyákat, hogy ne vasaljanak, mert a vasalás egy pokol. Nem lehet úgy háztartást vezetni, mint régen, amikor nagycsaládok éltek együtt, és amikor háztartási alkalmazottak voltak.")

A szájpadhasadékkal született baba történetéhez szeretnék szólni. Én is szájpadhasadékkal születtem. 48 éves vagyok, és azt gondolom, ennél csak rosszabb fejlődési rendellenességek vannak. Ez a probléma helyrehozható! És teljes életet lehet vele élni. Még úgy is, hogy esetleg nem sikerül teljes mértékben a műtét.

29. hét

A testvérem és én (ma már 59 és 58 évesek) hetes bölcsődében voltunk, kb. két évet. Nem hiszem, hogy ezt valaha is ki tudnánk törölni - vagy legalábbis én - az emlékezetemből, beleértve a ma már - 88 évesen elhunyt - édesanyánkat, akinek ez a létezhető legrosszabb volt az életében.

A Zala Megyei Szent Rafael Kórházban szültem. Nem tudom, írt-e már valaki kórházra közel 100 százalékot, de én erre a kórházra csak azt tudom. Véletlen folytán kerültem ide, egy másik kórházból szállítottak át, de utólag azt mondom, egyáltalán nem bántam meg. Meg hát nem is volt más választásom!

Harminchárom évesen, tizenkét év szünet után döntöttünk úgy, hogy legyen még egy babánk. Azonnal sikerült. Az előző terhességemnél minden tünetet produkáltam, amit csak lehetett: hányás szinte egész nap, vérezgetés, undorodás mindentől. Van olyan szappan, amit ha megérzek így harmincöt év távlatából, még mindig émelyegni kezdek. De most semmi. Se rosszullét, semmi. Biztos lány lesz - mondták a rokonok. Hát nem. Fiúnak mutatkozott ő is, mint a bátyja.

Igazán nem is tudom, hol kezdjem az egészet. Teherbe estem, ez volt az ötödik terhességem. Minden terhességem jól zajlott, minden vizsgálaton részt vettem. A 38. és 39. héten szültem a gyerekeket jó súllyal. Fejes szülésem voltak. A legutóbbi terhességem alatt is minden jó volt végig, nem volt semmi baj, az ultrahangon is mindent rendben találtak. A 39. héten beindult a szülés, 3210 grammal és 53 centivel szültem meg a kislányomat, aki végig faros volt. Ami sosem történt velem, hogy faros gyerekem lett, és természetesen születték meg velem. De nem ez volt, amiért sírtam. Közölték velem, hogy a babának kétoldali szájpadhasadéka van. Idő sem volt, hogy felfogjam az egészet.

21. hét

Jól telt a téli szünet, mindenki szusszant egy kicsit, tömény minőségi időt töltöttünk el együtt. Azt gondolom, hogy ez volt a mi kis háromfős családunkban az egyik legjobban sikerült téli szünet. Szorongással indult, mert rendhagyó módon meghívást kaptunk december 25-re a barátainkhoz háromnapos „ottalvós” buliba gyerekestül, mindenestül. Az ilyen eseményektől még mindig totálisan megzizzen a fiam, olyan mértékben veszi hatalmába az izgalom, hogy totális kontrollvesztés a vége.

28. hét

Előzmények itt>>>

illusztráció

Éjjel három óra volt, amikor már harmadjára mentem ki pisilni, és alig bírtam aludni. De közben az agyam azt hajtogatta, hogy aludj már, mert holnap reggel megint vizsgálatra mész, és korán kell kelned. Simogattam a hasamat, oldalfekvésben legurultam az ágyról, és a vaksötétben alig találtam meg a kilincset, majd mire már átverekedtem magam a minilakásunk zegzugos folyosóján, alig vártam, hogy ráüljek a budira. Ráültem, de kivételesen nem pisi jött...

Decemberben, a két ünnep között egy csütörtöki nap munkából hazamenve húszéves lányom várt remegő lábakkal: anya, baj van. Délután együtt volt a barátjával, és egy kis baleset történt: a gumi kiszakadt. Hát mondom, oké, megoldjuk – és büszkeséggel töltött el az a tény, hogy segítséget kért és mert szólni.