"Megtanultunk egymásra támaszkodni" – a kényszer szülte Krisztináék szörpbirodalmát

Bárhol is pakolnak ki a megyében, felismerik őket, visszajáró vevőik köre egyre jobban bővül és a rendezvényszervezők is szívesen hívják őket – no meg persze szörpjeiket és lekvárjaikat. A legfontosabb számukra a vevői megelégedés, amit még az elmúlt években elnyert díjaik sem írhatnak felül.

A szörpök és a lekvárok húzták ki a családot a hitelekből

Kovácsné Pelyva Krisztina és férje, Kovács Imre a második fiúk születése után döntött úgy, hogy vidékre költöznek.

– Az én szüleim itt éltek vidéken – kezdi a mesélést a Fanny magazinnak Krisztina. – Miután egybekeltek, felköltöztek Budapestre. Férjemmel harminchárom éve vagyunk házasok. Mind a ketten a fővárosban születtünk és laktunk, én a peremkerületben, ő a belvárosban. Bár ő tősgyökeres budapesti, nagyon szereti a vidéki életet. Mind a ketten munkáscsaládból származunk, sosem állt távol tőlünk a kétkezi munka. A közös vállalkozásunkat a kényszer szülte. Anyagi támogatást a szüleinktől nem kaptunk, mivel ők sem tehették meg. Mikor összeházasodtunk, anyagilag a nulláról kezdtük, majd mikor vidékre költöztünk, ami szintén kényszer szülte megoldás volt, akkor a Gyomaendrőd melletti édesapám tanyáján kezdtük a közös életünket, ahol gazdálkodással foglalkoztunk. Földet műveltünk és állatokat tartottunk. A férjem folyamatosan tanulta ezt az új életformát és elég hamar belejött. Miután lejárt a gyes-em és visszamentem dolgozni közalkalmazotti állásomba és lett a férjemnek állandó munkahelye a nyomdában, megvettük jelenlegi otthonunkat. Sajnos a közalkalmazotti- és a nyomdai két-három műszakos fizetés nem volt arra elég, hogy megéljünk és 2015-re sok adósságunk lett, lakáshitel, autóhitel. Csökkentették a fizetésem és ez a teljes kétségbeesésig sodort minket. Nagyjából két-háromszáz ezerrel lett kevesebb az éves jövedelmem, ami akkor rengeteg pénz volt.

„A férjemmel megtanultunk támaszkodni egymásra”

Krisztinának az az ötlete támadt, hogy kiváltják az őstermelői engedélyt, a kertjükben megtermett felesleges gyümölcsből pedig lekvárt és szörpöt fog készíteni.

– Leszedtem a munkahelyem kertjében lévő gyönyörű bodzákat is, és a környékünkön lévő területekről pedig kökényt, csipkebogyót gyűjtöttünk, elkészítettem azokat szörpnek, kivittem a piacra és rögtön eladtam – meséli. – Ekkor kezdtem el gondolkodni komolyabban azon, hogy talán ezt kéne csinálnom. Felszerelésünk kezdetleges volt, folyamatosan forgattuk vissza a pénzt a vállalkozásunkba, valamint az adósságainkat törlesztettük belőle. Végül 2024 tavaszára, idő előtt az összes adósságot rendezni tudtuk. Azért választottuk a szörpöt és a lekvárt, mert ezekhez voltak meg az adottságaink: kert, gyümölcsfák. Kezdetben a tanya körüli gyümölcsöket is felhasználtuk, de az el lett adva, mert családi tulajdonban volt és nem volt a mienk, így most jelenleg a saját kertünk területén gazdálkodunk. Nagy területünk van sűrűn beültetve: található itt alma, körte, sárgabarack, szilva, menta, nemes bodza, füge, ribizli, meggy. Menet közben tudatosan ültettük be, ami a mai napig is tart. 

Egyébként kell is a segítség, mert fizikailag nem könnyű a gyümölcsfeldolgozás. Én találom ki az ízeket, külalakot, gyártási technológiát, a férjemé a logisztika a gyártásszervezés, a reklám, az értékesítést is együtt csináljuk minden hétvégén minimum két helyszínre megyünk külön-külön árusítani, de van úgy, hogy hétvégén négy helyszínre is menni kell.

„Végre saját műhelyünk lett”

Szörpjeik és lekvárjaik csak gyümölcsöt és cukrot tartalmaznak, semmilyen adalékot és más édesítőszereket sem adnak hozzájuk. Natúr termékeikben pedig kizárólag gyümölcs van.

– Mindig is szerettem a gasztrotörténelmet és az utóbbi években ebben az irányban vittük el termékeink ízét, amennyire lehet megőrizni a régi korok ízvilágát – árulja el. – Igyekszünk visszahozni az eltűnt korok ízét, az Alföld ízvilágát, nagyanyáink elfeledett ízeit. Mindig új termékeket új ízt és egyéb különlegességeket találunk ki. A vállalkozásunk egész évre ad munkát. Májustól októberig tart a gyümölcsfeldolgozás. Bodzavirággal kezdünk májusban és kökénnyel és csipkebogyóval fejezzük be. Egyedül a januári időszak ad egy kis könnyebbséget. Februárban már elindul a gyártás, az őszi lefagyasztott terméseket dolgozzuk fel, ami még maradt, kökényt, csipkebogyót. Nagyon sokat változott az életünk a vállalkozásnak köszönhetően. A legnagyobb változás talán az, hogy tavaly tavaszra elkészült a saját műhelyünk önerőből, ahol kialakítottuk a megfelelő munkakörülményeket. Az évek során új és ismeretlen dolgokat tanultunk meg, mivel egy kézben tartjuk a gyártást, az értékesítést és a reklámot mindegyik területet meg kellett tanulnunk, hogy hogyan tudunk jobbak lenni. Ez a folyamat még mindig tart, sosem fogom azt mondani, hogy már mindent tudok.