102. oldal - Bezzeganya

Ha tényleg érdekel, mi történt a gyermekeddel aznap a tanintézményben, és tényleg kíváncsi vagy, milyen volt a napja, felejtsd el a Mi volt ma a suliban? kérdést. (A borítékolható válasz: "Semmi".) Helyette néhány kérdés, amelyekre nagyobb eséllyel válaszol a gyerek:

A kórház neve: Markhot Ferenc Megyei Kórház, Eger

Mindhárom gyerekem hatalmas készülődéssel várta a Nyuszit. Egyik nap, Anna és Ádám reggeli közben összeszólalkozott – az a ritka, ha nem! Ilyenkor próbálok kitalálni valamit, hogy másra tereljem a témát. Akkor épp az jutott eszembe, hogy vita helyett nekiállhatnának listát készíteni a Nyuszinak, mit is hozzon. A terv bevált, mert hatalmas lelkesedéssel vetették bele magukat az alkotásba - Anna rajzolt, Ádám levelet írt.

Ami az időjárást illeti, nyilván nem én voltam az egyetlen, aki legszívesebben elment volna inkább egy varázslatokkal teli, napsütötte trópusi szigetre. A tizennégy éven aluliaknak csak a Vajdahunyadvárig kell menniük ezért, ott várja őket az F Exhibition szokásos, „évszakváltáskor” nyíló kiállítása, ami idén az Elvarázsolt Sziget nevet viseli. A sarkvidék, az éjszaka, az idő vagy az óceánok világa után tehát egy Szigeten lakik a titokzatos Varázslómester, aki a feladványok megfejtése után varázslótanonccá nevezhet ki bennünket – feltéve, ha megleljük, melyik varázstárgyat kell a legvégén megérintenünk hozzá. Mert ha a másik kettőt, akkor esetleg ehelyett kővé válhatunk...

Első gyermekünk problémamentes, sőt, kifejezetten kellemes, örömmel és várakozással teli várandósság után, 2015-ben született meg. Leginkább lustálkodással töltött forró nyár végén, a kiírás előtt 8 nappal egy kis kirándulásra vállalkoztunk a férjemmel: a fővárosba mentünk (cirka 120 kilométerre) kézműves vásárra. Három óra sétálgatás megtette a hatását... Kimerülten értünk haza késő délután. Készítettünk magunknak vacsit, majd lehuppantunk a monitor elé, hogy megnézzünk egy filmet. Fogalmam sincs, mit néztünk volna meg, és a vacsorám is érintetlen maradt...

Huszonhét éves nő vagyok. 2016 novemberében jöttem össze a párommal, akivel 2018 februárjában sikerült szakítanom. Az elején nagyon kedves volt, ragyogott a szeme, amikor látott engem, édesemnek, picinyemnek hívott. Minden randi során rózsát kaptam, kirándulások, étterem stb.

30. hét

Tizenöt és féléves lányom három éve hord kontaktlencsét. Eleinte csak sportoláshoz használta, mára már a mindennapi életének a része lett. A kontaktlencse viselésének lehetnek szövődményei, így rendszeresen járunk szakorvosi vizsgálatra. A szemész-kontaktológus nemcsak kiszűri a rendszeres vizsgálatok során, ha kamaszlányom számára kedvezőtlen folyamat indulna el, de az is pontosan kiderül, hogy a higiénés feltételeknek megfelelően használja- e a gyerek a kontaktlencsét. Ezért nem mindegy, hogy már az első kontaktlencsét is szakember segítségével választjuk-e ki.

Nemsokára nagycsaládosok leszünk! Néha még mindig hihetetlen, hogy ilyen gyorsan jutottunk el idáig a családalapítás útján. Elsőszülöttünk 2015 augusztusában, második babánk 2016 szeptemberében született. Az elsőt terveztük, vártuk; a második szerelemgyerek – most pedig harmadik gyermekünket várjuk, aki szintén „tervezett” csemete.

Budapest babalabor-nagyhatalom, tudtam meg február végén a Kis Tudósok Délutánján, ennél több talán a világon csak Bostonban van. Négy labor is kutatja a kicsik fejlődését, szociális vagy kommunikációs képességeinek fejlődését, vagy éppen azt, mennyire képesek megítélni egy helyzetet vagy valaki viselkedését. Annyi már kiderült: a babák kevésbé önzőek és kifinomultabb helyzetfelismerési készséggel rendelkeznek, mint amennyire eddig gondoltuk.

Szerdai terhesnaplónk szerzőjének (Tildy) párja az alábbi üzenetet küldte:

2017 júliusában adtam életet a kislányomnak az Uzsoki utcai kórházban. Maga a kórházválasztás elég evidens volt, hiszen gyalog 10, kocsival 3 percre lakunk, illetve engem műtöttek a fül-orr-gégészeten egy születési rendellenességgel, kopoltyúív visszamaradással (egy nagy tasak maradt a nyakamban, és 10 illetve 23 évesen begyulladt a ciszta). Szóval az ottani bánásmód és tapasztalatok nagyon pozitívak voltak, álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen létezik, miután 10 évesen traumatizáltak az élmények a pápai kórházban annak idején. Szóval tetszett a kórház, nekem eddig csak a felújított részlegen volt dolgom, modern kinézet, barátságos légkör. Azt tudtam előzetesen, hogy magas a császárok aránya (valahol 40 százalék körül olvastam), de reménykedtem, hogy azért a mi esetünkben nem kerül rá sor.

A terhességem alatt találtam rá a Bezzeganyára, mivel elég fiatalon lettem édesanya, ez a blog rengeteget segített nekem felkészülni lelkileg egy szülésre, bár ez tudom, hogy lehetetlen. A férjemmel már hét éve vagyunk együtt, és van egy csodálatos, kétéves kislányunk, az ő születését szeretném nektek leírni.

Ha gyorsan finomat szeretnél, csak egy pohárra van szükséged és arra, hogy összekeverd a hozzávalókat. Még a gyerekeknek is élmény lesz a sütés. Anyukám legegyszerűbb receptje.

29. hét

Egy hét szünet után ismét lesz klub. Március 26-án a témánk a „nagyszülők” lesz. Egyrészt sokan és sokszor emlegetik, hogy mennyire fontos lenne, ha besegítenének a gyereknevelésbe, logisztikába, vigyázásba, a szünetek átvészelésébe a nagyszülők. Másrészt sok családnak nincs kihez fordulnia, mert vagy nem élnek a nagyszülők, vagy olyannyira megromlott a kapcsolat, hogy olyan, mintha nem is lennének, esetleg nagyon távol élnek a családtól, vagy betegek, maguk is gondozásra szorulnak, vagy még aktív dolgozók, esetleg kisebb testvért nevelnek még. Arra keressük a választ, hogy mi lenne jó a fiatal szülőknek, és ugyanakkor mi lenne jó a nagyszülőknek.

Három éve egyszer már kiakadtam, hogy négy hónappal későbbre adtak időpontot a gyermekszemészeten – pedig sürgős volt az ügy. Most a Facebook oldalunkon feltett kérdésre kapott válaszokon döbbentem meg. Az állami rendszerben szinte minden szakterületen hónapokat kell várni, mire szakorvoshoz kerül a gyerek, derült ki a hozzászólásokból. Sokan inkább a magánrendeléseket keresik fel, hogy hamarabb lássa orvos a gyereket.

Rég adtunk hírt magunkról. Épp fotókat rendezgetek a számítógépen, ugyanis ez Petya legújabb érdeklődési köre! Azt már régebben is észrevettem, hogy nagyon szereti nézegetni a lakás különböző pontjain fellelhető illetve szétszórt képeket.

36. Hét

A szülés után egy héttel a lábam még mindig dagadt. Valami nem stimmelt. Egy szerda este besétáltam a kórházi ügyeletre, elmondván, hogy most egy hete szültem és dagad a lábam. Megkértem őket, hogy nézzenek meg, hátha van valami gond. A férjem otthon volt a három gyerekkel. Én egyedül az ügyeleten, egy lemerülőben lévő telefonnal várakoztam, mi lehet a baj.

A kórház neve: Bajcsy Zsilinszky Kórház, Budapest

Hazudnék, ha azt mondanám, harmadszorra is élveztem a terhességem minden percét. Kezdjük a koromból adódó kockázattal. Amikor úgy érzed, te vagy a balek, akit le lehet húzni pénzzel. Kétszázezer forint genetikai vizsgálatra. Hisz nem engeded megszúratni magad. Arról nem is beszélek, hogy amit én szerettem, a gyerek még véletlenül sem. Állandó rosszullét, gyomorsav.

Mivel a fapados repülőtársaságoknak köszönhetően a repülőjegyek ma már megfizethetőek (sőt, sok esetben olcsóbban jön ki például egy máltai hosszú hétvége, mint itthon egy wellness szálló), egyre többen repülnek külföldre – gyerekkel együtt. Mire érdemes figyelni, ha gyerekkel indulsz repülőútra? Íme, a tízes lista.

28. hét

Cili erre a hétre túrós táska receptet hozott nektek. Múlt héten linzerekről, azelőtt pedig farsangi fánkokról írt.

Nemrég elkezdtem írni egy posztot arról, hogy mennyire nehéz napi 10-12 óra munka (és háztartási teendők) mellett minden áldott nap leülni a gyerekekkel és az összes házit ellenőrizni, magyarázni, kikérdezni. Bevallom, ez nekem meghaladja a „képességeimet”, sokszor nincs már energiám erre.

35. hét

Régóta böngészem a kismamáknak, anyukáknak szóló oldalakat, blogokat, hátha találok egy írást, ami hasonló témát boncolgat, mint ami az én problémám. Nos, idáig nem találtam. Ezek szerint más nem érzett még így? Velem van a baj? Sokszor feltettem már magamnak a kérdést. Nem szeretem ezt az érzést, szeretnék ugyanúgy érezni, mint a legtöbb nő, mikor a gyermekvállalás kerül szóba. Nemrég múltam harminc, így aktuális lenne a dolog, legalábbis a környezetemből mindenki ezt gondolja. Férjem sosem sürgetett, de látom rajta, hogy már nagyon szeretne apuka lenni, mert gyakran szóba hozza az utóbbi hónapokban, hogy micsoda öröm és boldogság egy gyerek, anélkül nincs is igazán értelme az életnek. Értem persze a célzásokat, csak közben csendben rettegek... És hogy mitől félek? A csecsemőktől, de úgy rendesen. A legtöbb barátnőm már szült, így adódik a kérdés, hogy miért nem fordulok hozzájuk segítségért. Egyrészt szeretném, ha továbbra is a barátaim maradnának, márpedig az anyukák köztudottan rosszul viselik, ha a csemetéikre vagy általánosságban a bébikre rosszat mondanak. Másrészt nem sűrűn kerül szóba a lelkivilágom, ha találkozok is velük, hiszen Kati épp Pistikén tartja a szemét árgus szemekkel, Anna az álmatlan éjszakákat panaszolja, Juli pedig a férjét szidja, aki teljesen magára hagyja a tennivalókkal. Így az én problémám ilyenkor kicsinyesnek, említésre sem méltónak érződik annak ellenére, hogy sokszor tépelődök rajta. Szóval sosem voltam oda a csecsemőkért, inkább csak feszengtem a társaságukban, ha pedig az egyik barátnőm véletlenül a kezembe nyomta az övét pár percre, alig vártam, hogy visszavegye. Nem találom őket cukinak vagy aranyosnak, inkább miniatűr rabszolgatartóknak. Nem úgy a nagyobbak. Vannak ovis, kisiskolás gyerkőcök a környezetemben, akikkel viszont nagyon jól kijövök, sőt kijelenthetem, rajongok értük és ők is értem. Hű, de fura, nem? Nem tudom megmagyarázni, miért érzek így a picikkel kapcsolatban, de ez az, ami miatt félek belevágni a babaprojektbe. Tudom, tudom, saját gyerek az teljesen más, nem lehet nem szeretni és vannak egyéb közhelyek... De mi van, ha életet adok egy csöppségnek, aki abszolút semmiről sem tehet és képtelen leszek úgy bánni vele, ahogy megérdemelné – emiatt a furcsa fóbiám miatt?

illusztráció