98. oldal - Bezzeganya

Már néhány hónap eltelt, hogy olvastam egy cikket egy fiúról, aki akkor kezdte a börtönbüntetését gyilkosság miatt. Nem is tudom, mi vitt oda, hogy elolvassam, de nem bírtam a végéig abbahagyni. Hosszú hetekig foglalkoztatott a dolog. Nem is amiatt, hogy hogyan lehetne megmenteni ezt a fiút, sokkal inkább amiatt, ahogy a szüleiről nyilatkozott.

Mana-napló

A harmadik kisfiammal átéltük azt, amire soha nem gondoltam volna, és senkinek nem kívánom. Január 9-én reggel 5 perces, de nem erős fájdalmakkal jelentkeztem a szülészeten. Ahogy annak lennie kell: papírmunka, hálóing, mehetsz vajúdni. (Már itt többször elmondtam, hogy a másik két fiam is bekakilt a magzatvízbe!) A párom sajnos nem lehetett velem, mert a két gyermekünkkel kellett maradnia. Reggel 7-kor megnézték a magzatvizet, még tiszta volt. Egész nap rendszertelen fájásokkal szenvedtem, hol 5 perces, hol 10. Már haza akartak küldeni, hogy jóslófájások.

Az utolsó darab is elfogyott, ahogy az lenni szokott. Elégedett arcok az asztalnál, elnézem őket, ahogy írok. Együtt készítettük a lányokkal, de egyedül is megy már nekik, jóleső gondolat, hogy legalább még egy generáció továbbviszi így, ahogy én tanultam annakidején. Évekkel ezelőtt még csak figyelték, ahogy csinálom, bátorítóan  fel-felkiáltva:

Az egész úgy kezdődött, hogy szilveszter előtti nap úgy megszédültem a reggelinél, hogy kapaszkodva tudtam csak ülni. Ettől persze jól bepánikoltam, levert a víz, hol melegem volt, hol majd’ megfagytam. Ez napokig tartott. A szédülés miatt január elején dokihoz mentem, aki azt mondta, valószínűleg egy vírusfertőzés ráhúzódott a fülemre, megbolygatva az egyensúlyközpontot, ez okozza a szédülést. Kaptam rá gyógyszert, ami nem igazán használt, de aztán szép lassan elmúltak a tünetek.

Börtönben jött világra, de egyévesen elszakították az édesanyjától. A biztonságot nevelőanyukája jelentette neki fél évig. Történetüket az SOS Gyermekfalvak megható kisfilmben mutatja. Várandósan került börtönbe, ott szülte meg kislányát. Mivel a jogszabályok szerint a gyermek csak egyéves koráig lehet az anyukájával, a kisbaba édesanyja szabadulásáig állami gondoskodásba került az SOS Gyermekfalvakhoz.

35. hét

Ez a poszt most nem rólam fog szólni – hanem rólad, rólatok. Rólad, aki már kacérkodsz a gondolattal, hogy felemeld a telefont, és bejelentkezz az első konzultációra az egyik meddőségi klinikára. Akár magánklinikát, akár állami intézetet választotok végül, nagyon fontos, hogy tisztában legyél a következő rendkívül fontos dolgokkal:

Néhány hete nagy vihart kavart a poszt, amelyben egy nőgyógyász elmondta, hogy biológiailag mi a szülővé válás ideális időpontja. Mindenki, aki kicsit gondolkodik, tudja, hogy a biológiai időpont, meg a készenlét családalapításra, nem biztos, hogy egyezik. Nem csak az iskolák befejezésére, a párkapcsolat mélységére, az egzisztencia megteremtésére, vagy épp a biológiára kell tekintettel lennünk egy ilyen döntés kapcsán. Rengeteg pro és kontra érv sorakozik fel ilyenkor. Sőt! Van, hogy az a döntés születik, hogy nem lesz utódunk.

14-15. hét

Kétgyermekes anyaként (ahol ráadásul 17 hónap korkülönbség van a két Pinduri között) pontosan tudom, miről beszélünk, ha az anyaságot említjük. Annak minden szépségével és minden nehézségével...

Induljunk ki abból, hogy szépen neveljük a gyermekünket, odafigyelve, gondot fordítva a testi és a lelki fejlődésére, szóval ahogy a nagykönyvben meg van írva. Igyekszünk a barátait is megismerni, kamaszkorban, a leválás idején is jóban lenni vele, beszélgetni, de már sok dolgába nem avat be, sok dologról nem beszél, sok titka lesz, mint minden kamasznak. Nyitva áll a lehetőség a szülőt elérni, de ezt ritkán teszi meg.

Ha az elmúlt két évben hoztad világra gyermeked, küldd el nekünk te is véleményed a kórházról, ahol szültél. A szempontsort és a segítséget itt találod hozzá.

A második szülésre való felkészülés mindig másabb. Tudod, mi vár rád, és hullámokban néha jobban félsz, néha meg elkap a büszkeség, hogy ha egyszer megcsináltam, menni fog még egyszer. Tudod, hogy remélhetőleg rövidebb lesz, de cserében intenzívebb és még fájdalmasabb. Legalábbis én így voltam ezzel.

Míves sütemény, aki kedveli a francia krémest (arra emlékeztet), ezt is szeretni fogja. Jóbarátunk sütikóstolós elmélkedésével kezdem:

A hétvége nagyon jól telt, igazán hasznosan sikerült eltölteni az időnket, legalábbis nekem a szombatot, a család másik felének a vasárnapot is. Igaz munkanap volt a mostani szombat, de a Férjem nem dolgozott, így délután el tudtunk menni a baba holmit beszerző körutunkra. Szerencsére a rövid listám nagy részét sikerült beszerezni, bár még mindig vannak hiányzó tételek, talán a hosszú hétvégén sikerül ezeket is megvenni. Az egyik bababoltba tuti, hogy többet nem megyünk, pedig eddig ez volt az egyik kedvencem, a lányunknak szinte mindent innen vásároltunk meg.

Mielőtt anya lettem, úgy képzeltem, én leszek majd a legjobb édesanya, és mindent úgy fogok csinálni, ahogy elterveztem. A harmadik gyerek után azt látom, hogy jó néhány elképzelés nem valósult meg. Sőt, van, hogy pont az ellentétét csinálom. Lássuk, mik ezek.

Nincs olyan szülő, aki ne találkozott volna a gyermeknevelés során a problémával: bedugult a gyerek orra, nem tud rendesen levegőt venni rajta. Az orrdugulás, a gátolt orrlégzés okozta légzési nehezítettség oka többféle lehet gyermekeknél is, a túl nagy orrmandulától akár az orrpolipig. Melyek ezek az okok, melyek a tünetek és mit lehet tenni ezekben az esetekben? A témában Dr. Bánfi Andrea gyermektüdőgyógyász főorvossal beszélgettünk.

Szeretném elmesélni nektek, milyen is egy autista gyermekkel élni. Hollandrémület előttem már megtette ugyanezt, de arra gondoltam, így teljes a kép rólunk is.

Reismann Marian, a képért köszönet Opitz Tomasnak, a kiállítás kurátorának

2014 október 31-re voltam kiírva, de mindig is olyan érzésem volt, hogy október közepére Alíz meglesz. Pláne miután kiderült, hogy a cukorterheléses eredményem 8.1, és diétáznom kell, illetve augusztus 20-án koraszülésgyanúval bekerültem a kórházba, mert megrövidült egy ujjnyival a méhszáj. A dokik mondták, hogy csak a 37. hétig húzzam ki, meg hogy a cukor miatt, ami egyébként rendeződött, csak diétával, úgyse hagyják benn a végéig a babát. De tévedtem, és szomorúan léptem a novemberbe 40+4 terhesen.

Színek kavalkádja ez a puncsos sütemény. A tavaszt idézi. Kétféle tészta sok krémmel, csokimázzal borítva, rózsaszínben. Nagypapám szeretett sütije, még a gondolatait is jól tükrözte. Tanulásban a magasra szárnyalásra buzdított, pénzügyekben a mértékletességre intett. Nagy álma volt, hogy tanulhasson, de nem volt lehetősége rá. Barátai történeteit ecsetelte olykor, akik tanulmányaikban előreléptek, megugrották a méterüket, így a szerencséjüket is. Sokatmondó e két mondata:

Úgy érzem, még csak most kezdődött a tanév, és már mindjárt vége is van. Most agyaltunk a karácsonyi ajándékon, menün és a közös családi együttléten, de máris a nyaralásról, szünidőről kell döntenünk. Az iskolából egyre több táborozós reklám anyagot hordanak haza a gyerekeim, és egy-két héten belül dönteni kell, mert a jobb helyek bizony betelnek. Olvasgatom a szünidőre ajánlós programokat és úgy érzem, nekem nem a szabadságról, hanem az eladósodásról szól a nyár, ha mindenki csak egy tábort választ is. És mi, felnőttek hogyan pihenjük ki az elmúlt év fáradalmait?

33. hét

Ahogy kinézek az ablakon, a tegnap még teljesen kopasz fák helyett percről percre egyre jobban zöldellő ágakat látok. Egy hét múlva friss, üde lombkoronával feszít majd a sok, hatalmas fa a házunk előtt. Szokás szerint mintha ismét elmaradna a tavasz, és hirtelen köszönt be a nagy meleg. Felébred a természet, ezzel együtt megjelennek a levegőben a pollenek és allergének – a gyerek már most hozza a téli időszakban szinte teljesen elmúlt asztmás tüneteit.

13. hét

Ha az elmúlt két évben hoztad világra gyermeked, küldd el nekünk te is véleményed a kórházról, ahol szültél. A szempontsort és a segítséget itt találod hozzá.

A gyereknevelés során van jó pár olyan mondat, amit unalomig ismételnek a szülők. Összegyűjtöttük az 50 leggyakoribb mondatot, amit nap mint nap elmondunk a gyerekeinknek.

Régóta tervezem, hogy megírom a szüléstörténetemet, de mindig azt gondoltam, hogy annyira tökéletes és mesébe illő (eltekintve a fájdalomtól), hogy csak a rosszmájú kommenteket vonzanám be vele. De úgy döntöttem, hogy vállalom a kockázatot – azokért a sorstársakért, akik még a nagy nap előtt állnak, hogy olvassanak a sok szerencsétlenül alakult eset után egy pozitív történetet is. Előre szólok, nincs tele fordulatokkal és izgalmas cselekményekkel, de talán ez esetben ez nem is baj.